Legtöbbször a jutalomfalattal kapcsolatban azok a problémák merülnek fel, hogy a gazda nem akarja használni, mert nem szeretné ha a kutya csak a kajáért dolgozna, vagy, hogy a kutya nem motiválható étellel.
Viszont sokszor a pozitív megerősítésen alapuló képzések mintha varázsszerként állítanák be, amivel minden probléma megoldható. “Semmi másra nincs szükséged, mint egy kis sajtra, ha az nem elég, akkor jó lesz kobe-marha, és magatok mögött hagytok minden gondot!”
Rengeteg olyan helyzet van, ahol segít, legyen az tanítás vagy rehabilitáció, de a jutalomfalat sem varázsszer, és az sem mindegy, mire, és hogyan használják. Az ellenkondicionáláshoz például meglehetősen szigorú feltételeknek kell megfelelni, amit ha nem tudunk biztosítani, akkor lényegében csak etetjük a kutyák, közben lehetséges, hogy olyan dolgokra erősítgetünk rá, amire pont nem akartunk. A traumákat pedig nem lehet egyszerűen „kietetgetni” sem az állatokból sem az emberekből, az étel nem radír és nem is időgép, ráadásul akármilyen hasznos is a klasszikus és az operáns kondicionálás, a kettő együtt sem fedi le teljesen a valóságot.

Kutyája válogatja

Vannak olyan kutyák, akik valóban a csillagokat is lehoznák az égről egy szem tápért, és vannak olyanok is, akiknek a saját akaratuk esetenként fontosabb, mint a világ legfinomabb falatja. Minden kutyának van személyisége, amit érdemes tiszteletben tartani. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell neki szabályokat tanítani, vagy hagyni kell zavaró dolgokat csinálni, hanem azt, hogy érdemes megismerni, megadni amire szüksége van, és nem megpróbálni mindent kiváltani némi kajával.

Igen, le lehet rontani a jutit

Ha kutyám sosem szagolhatja meg azt a fatörzset, amit szeretne, sosem mehet oda a másik kutyához, aki érdekli, hanem folyamatosan elhívom minden számára érdekes helyről, cserébe pedig adok egy falat valamit, az a falat könnyen lehet, hogy meg fog keseredni a szájában. Ilyenkor jön a még erősebb falat, aztán a még erősebb. Amikor lehetőségünk van rá, akkor célszerű hagyni a kutyának, hogy megtegye amit szeretne és ezzel lehet jutalmazni is. Alapvetően az az optimális, ha a séta a kutyáról szól, szóval ha meg akarja szagolni azt a fát, akkor hadd szagolja meg. És hadd szaglássza amíg ő akarja, ne tudjuk helyette jobban, mennyi idő alatt végez. Jobb kapcsolat = jobb behívás.
Az sem segít, ha a már rettegő kutyát próbáljuk etetni, ez ilyen formában nem segítség. Az étel, akármilyen finom, nem fog abban az állapotban változtatni a helyzeten, ellenben a jutalmazást és magát az adott jutalomfalatot is ronthatja. Képzeld el, hogy miközben kirabolnak megetetnek veled egy szelet franciakrémest. Lehet egy ideig nem szeretnél majd utána krémest látni se. Biztosan sokan utáltak már meg ételeket mert azok összekötődtek egy kellemetlen helyzettel.

A jutalomtól lesz jó a kapcsolat

Röviden: nem.
A legtöbb kutya egyszer eszik egy nap, a vacsora a legnagyobb adag étel, amit egyben lát, érthető, ha elég nagy vonzerővel rendelkezik. Mégis számtalan tapasztalat mutatja, hogy a kutya nem arra az emberre hallgat, aki a vacsorát adja, hanem arra, aki kapcsolatot épít vele.
Mi segíthet ebben?
- Alapvető szükségletek kielégítése: megfelelő élelem, alvóhely, rendszeres lehetőség az ürítésre, lehetőség a fajnak megfelelő természetes viselkedések gyakorlására (enrichment), tréning, mozgás
- Minőségi együtt töltött idő. A minőségi azt jelenti, hogy a kutyának is az, nem csak a gazdának
- Kétirányú kommunikáció: nem folyton csak megmondom mit csinálj, hanem „meghallgatlak”. Észreveszem, ha ki kell menned, ha foglalkozásra van szükséged, ha kontaktusra vágysz vagy éppen nem vágysz rá, stb., és ha módomban áll, segítek neked, hogy jól érezd magad.
- Védelem. Nem szereted, ha idegenek hozzád érnek? Akkor nem hagyom. Nem akarsz azzal a kutyával játszani? Akkor továbbmegyünk.
Biztos vagyok benne, hogy lehet még folytatni a sort.

Van, akinek a simogatás kell

Vannak kutyák, akiknek nagyon fontos a szociális jutalmazás, a gazda öröme. Természetesen nem lehet vele mindent megtanítani és megoldani, de érdemes odafigyelni, mert a szociális jutalmazást is le lehet rontani, ha ahelyett, hogy együtt örülnénk a kutyával mindig gyorsan a szájába adunk egy falatot. Először örüljünk együtt, aztán ha nyomatékot akarunk adni a dolognak mehet a juti is.

A kutyák nem egyszerű kajaelfogadó robotok

hanem meglehetősen bonyolult, érzelmekkel rendelkező, intelligens élőlények. Természetesen megvannak a maguk korlátai és sajátosságai, de nem érdemes őket leredukálni egy jutalomelfogadó automata szintjére. Igen, az ellenkondicionálás egy működő dolog (ha jól csinálják), a jutalomfalat nagyon fontos eszköz a rehablilitáció, és a tanítás során is (ha helyesen alkalmazzák), legyen szó hétköznapi szabályokról, sportról vagy munkáról. Meg kell azonban tanulni megfelelő helyzetben, megfelelő módon alkalmazni, és nem lehet megspórolni a kutya megismerését, a minőségi közösen eltöltött időt és saját magunk képzését sem.
Ismerd meg a kutyád a személyiségét, tanulj meg vele kommunikálni, add meg neki, amire szüksége van, tanítsd meg neki, amire neked van szükséged, és remek kapcsolatot fogtok kialakítani!

Photo by Ricardo Esquivel: https://www.pexels.com/photo/photo-of-person-feeding-dog-outside-1868860/

Az a nagyon nehéz a kutyákkal, hogy sokszor túlbecsüljük őket, sokszor pedig alul. Aki régóta él velük számtalan olyan dolgot tapasztalt már, amire nincs - és lehet nem is lesz - tudományos magyarázat, és a kutatók sem jelentik ki kutatásuk összegzésében, hogy “tehát ez így van”, mivel a módszertanuk nem alkalmas az efféle kijelentésekre, de erről egy másik cikkben lesz szó. Az biztos, hogy ha megfigyeljük a saját kutyáinkat, nagyon érdekes és meglehetősen összetett gondolkodásra utaló dolgokat tapasztalhatunk. Persze egyik sem fog rakétát építeni a hátsó udvarban, és nem valószínű, hogy Machiavellitől tanulnak módszereket azzal kapcsolatban, hogyan uralkodhatnának rajtunk, de meglehetősen agyafúrtak tudnak lenni.

Egy nagyon érdekes kísérletet végeztek el a Zürichi Egyetemen azzal kapcsolatban, képesek-e a kutyák a viselkedésükkel megtéveszteni másokat.

Először megvizsgálták, melyik kutya milyen jutalmat preferál jobban: a virslit vagy az előre gyártott jutit, majd a kísérletben résztvevő két személy odament egy tálhoz, amelyikben az adott kutya által preferált falat volt, és a nevén szólítva odahívta a kutyát. Míg a „kedves” személy odaadta a kutyának a jutit, az „önző” látványosan zsebre tette, majd megmutatta az üres kezeit. Néhány ismétlés után tesztelték, hogy a kutyák valóban a „kedves” személyt preferálják-e.

Következő lépésként megtanították a kutyákat a „mutasd az ételt” parancsra. Erre azért volt szükség, hogy a kutyák oda tudják vezetni a kísérletben résztvevőket két doboz közül ahhoz, amelyikben valóban van jutalomfalat. A tréning alatt a két résztvevő ugyanazt a viselkedést ismételte, amit addig: a „kedves” ember odaadta a kutyáknak a jutalmat, az „önző” a zsebébe tette.

Ezek után - a kutyák szeme láttára - a kedvenc jutalmukat beletették három letakart doboz közül az egyikbe, a kevésbé kedveltet egy másikba, majd azt is megmutatták nekik, hogy a harmadik doboz üres. A teszt alatt az egyik résztvevő ember kiadta a „mutasd az ételt” parancsot, követte a kutyát, és amennyiben ő a „kedves” kísérletvezető volt, akkor ahogy eddig is, odaadta a jutalmat a kutyának, ha ő volt az „önző”, akkor zsebretette. A dobozt ezután visszatették a helyére, és a kutyát pórázon visszavezették a gazdájához, aki kint várakozott. A gazdával ismét a dobozokhoz mentek, és a kutyának ismét választania kellett egy dobozt. Ha jutalom volt a dobozban, a kutya megehette, de ha olyan dobozt választott, amit előtte már kinyitottak, a gazda csak megmutatta az üres dobozt, majd mindketten visszamentek a kezdő pozícióhoz.

Vajon hogyan lehetne megoldani, hogy akkor is a finomabb jutit kapják meg, ha az „önző” személlyel dolgoznak? Úgy, hogy az „önző” személyt a nem kedvelt jutihoz vagy az üres dobozhoz vezetik. Így ugyanis amikor kis idő múlva a gazdával visszatérnek lesz még egy lehetőségük megszerezni a preferált jutalmat. Tehát a kedveltebb jutalom megszerzéséhez trükkre volt szükség: az „önző” ember megtévesztésével a finom juti a dobozban marad.

A végső teszt két nap alatt zajlott le. Az első napon nagyjából tiszta volt, hogy a kutyák gyakran vezetik a finom jutalomhoz a „kedves” személyt, és ritkán az üres dobozhoz. Ha az „önző” személy került sorra azt látták, hogy a kutyák próba-szerencse alapon választanak a jutalmak között. A második napon azonban sokkal tisztább lett a viselkedések mintázata: a kutyák az esetek közel 80%-ban az általuk preferált jutalomhoz vezették a „kedves” személyt, és szinte alig az üres dobozhoz. Az „önző” személyt pedig kevesebb, mint 20%-ban vezették a kedvenc jutijukhoz, és nagyjából egyenlő mértékben a nem preferált jutihoz vagy az üres dobozhoz.

Az adatokból a kutatók arra következtettek, hogy bizony, a kutyák képesek lehetnek megtévesztésre, ha érdekük úgy kívánja. Miért is vezetnék oda az önző embert a finom jutalomhoz, ha soha nem adja oda, és ha megoldható, hogy azt (is) megkapják?

Gabi

Marianne T. E. Heberlein, Marta B. Manser, and Dennis C. Turner (2017). Deceptive-like behaviour in dogs (Canis familiaris). Animal Cognition, DOI 10.1007/s10071-017-1078-6

https://www.psychologytoday.com/us/blog/canine-corner/201703/do-dogs-ever-lie-or-try-deceive-people

Fotó: Samson Katt, https://www.pexels.com/photo/smart-dog-in-eyeglasses-resting-on-cozy-bed-at-home-5255277/

Lássuk csak ezt a képet: Gandalf elvileg nem akarja kirabolni szegény kiskutyát, ami persze kétséges, ha jobban megnézzük, nem tűnik valami megbízhatónak. És persze ez a helyzet is csak módjával vicces… amikor egy órán keresztül kell kergetni a kutyát egy másik kutya labdája miatt, akkor általában nem annyira az.

Íme néhány tipp, hogyan fogjunk hozzá az efféle problémák megoldásához:

• Ha már rögzült viselkedésről van szó, amit kutya évek óta csinál, kicsivel lehet macerásabb a dolog, de a két egyforma laszti trükk általában be szokott jönni. Egyik a gazdinál, másik a kutya szájában. Ha nem akar tőle megválni, érdemes nagyon izgalmasnak feltűntetni azt, ami nálunk van, kicsit dobálni, játszani vele, általában ettől sokkal érdekesebbé válik. Ahogy leteszi ami nála van, azonnal dobjuk is a másikat. (Megjegyzés: ha fogjuk a játékot ami éppen a kutya szájában van, nehezítjük a helyzetünket. Kezdjük úgy, hogy azt várjuk el, tegye le a földre, vagy ejtse bele a tenyerünkbe.)
  
  
• Ha más kutyák labdájával szeret menekülni, akkor érdemes kizárólag az ilyen esetekre valami olyan játékot vagy jutalmat vinni, ami nagyon izgalmas. Lehet sípoló, recsegő, röfögő dolog, a lényeg, hogy legyen ritka alkalom, amikor előkerül, így elég izgalmas maradhat ahhoz, hogy odahozza a lopott cuccot (ami mindig új), és becserélje velünk. A kutyák olyanok, mint az emberek, az új dolgokat mindig érdekesebbeknek találják. Más labdája mindig új.
  
  
• Ugyanez érvényes a jutalomra: legyen nagyon finom, nagyobb darab, és olyasmi, amit nem szokott kapni, de nagyon szeret. Ha tudjuk a kutyánkról, hogy hajlamos lecsapni más játékára, érdemes pórázra/hosszúpórázra venni amikor labdázó kutyát látunk, és közben kialakítani és gyakorolni egy olyan viselkedést, ami segít elkerülni a problémákat. Mindenképpen érdemes kontrollálni a helyzetet és megelőzni, hogy sikerüljön a csíny.
  
  
• Kölyökkorban (általában) egyszerű a képlet: semmit nem veszek el úgy, hogy ne adnék cserébe valami mást. Egyik játékot cserélem a másikra, amikor vége a játéknak és elteszem a dolgokat, adok helyette finom jutikat. A kutyák sokfélék, van, aki nem szívesen adja oda a labdát, van, akinek a juti sem kell, „vigyed, ha akarod”, van, aki szereti magával cipelgetni egy kicsit még játék után, aztán ha elhagyja csak összeszedjük utána és kész, van, aki viszi, mintha az élete múlna rajta. Én személy szerint kölyökkorban mindig cserélek, aztán amikor már nagyobbacska a kutya, akkor látszik, kell-e a továbbiakban figyelmet fordítani ezekre a dolgokra vagy nem. Olyan kutya esetén, aki nagyon szereti birtokolgatni a dolgokat felnőttkorban is cserélek inkább.

❗️ Ami nagyon fontos, hogy ne üldözzük a kutyát, sokkal gyorsabb, mint mi, nem fogjuk utolérni, ellenben nagyon nagyon szórakoztató játékot biztosíthatunk neki, és lényegében megerősítjük abban, hogy a legjobb buli szaladni a labdával. Helyette fussunk ellenkező irányba, hívjuk hangosan, tapsoljunk, stb.

Lehetünk kreatívak, a lényeg, hogy a kutya rájöjjön, nincs miért féltenie, ami nála van, tényleg nem kirabolni akarjuk, hanem üzletet szeretnénk kötni.

Gabi

Sokszor elvárás a kutyával szemben, hogy tisztelje a gazdáját, szóval beszélgessünk pár szóban arról, mi a helyzet ezzel és az ehhez hasonló igényekkel. Nem is kell ennyire elvont fogalmakig elmenni, nézzük először meg milyen az a „rossz kutya”. Rág? A kutyáknál ez egy meglehetősen természetes dolog, van lehetőség arra, hogy leszoktassuk róla, vagy megtanítsuk, mit rághat és mit nem. Ürüléket eszik? Lehet undorítóan hangzik, de számukra természetes, és emellett a világ egyik legmenőbb kávéja lényegében a cibetmacska ürüléke, szóval... Nem jön, amikor hívja a gazda. Hát… ettől nem lesz rossz kutya. Valószínűleg valami sokkal fontosabb dolga akadt, valami sokkal érdekesebb helyzetben.

Szerintem rossz kutya nem létezik, és nem is nagyon érdemes címkézni, inkább a viselkedést érdemes alaposan megvizsgálni, és kitalálni, hogyan lehet változtatni rajta (vagy rajtunk), ha szükséges. Az, hogy valaki jó vagy rossz, nem egy viselkedés.

Ha a kutyát felelőssé tesszük a tetteiért vagy azt várjuk, legyen tisztában azzal, hogy „rosszat” csinált, akkor erkölcsi döntéseket várunk el tőle. A kutyáknak azonban nincsenek erkölcseik. Nem tudnak morális döntéseket hozni, nem értik a jó és a rossz fogalmát, amit értenek az az, hogy mi a biztonságos és mi nem, mi kellemes számukra és mi nem, mi vezet eredményre, és mi nem. Nagyon káros a nevelésre és a képzésre nézve is, ha a viselkedést másnak tekintjük, mint ami valójában: az állat legjobb erőfeszítése a biztonság és/vagy a siker érdekében.

A kutyák nem rendelkeznek megfelelő idegrendszeri adottságokkal ahhoz, hogy megértsenek olyan, az ember által alkotott fogalmakat, mint a tisztelet, a jó és rossz vagy a felelősség. Ezek olyan ideológiák, amelyeknek a jelentésében még két ember sem feltétlenül ért egyet, hogyan várhatnánk el egy állattól, hogy képes legyen rá?

Egy kutya viselkedése nem személyes, nem irányul afelé, hogy a gazdát megbántsa vagy szándékosan kihívások elé állítsa. Ha ezt gondoljuk, akkor antropomorfizálunk, olyan dolgokat látunk az állat fejébe, amelyek csak az emberre lehetnek igazak, és ezzel megnehezítjük a tréninget, mert nem a valóságot, nem magát a viselkedést látjuk.

Mi emberek vagyunk azok, akik képesek a felelősségvállalásra, erkölcsre és arra, hogy tiszteljünk más élőlényeket. Tegyük ezt meg azzal, hogy először megismerjük a másik élőlényt, kommunikálunk vele és a neki megfelelő módon viszonyulunk hozzá.

Fotó:

Photo by Mikhail Nilov: https://www.pexels.com/photo/an-asian-palm-civet-sleeping-on-a-tree-branch-7723964/

Photo by Sam Lion: https://www.pexels.com/photo/adorable-dog-lying-on-floor-near-book-5732457/

Hosszú nappalok, jó meleg nyár - a legtöbb ember végre pihen az egész éves hajtás után. A kisállatokkal többet foglalkoznak, a kutyák végre sokkal több időt tölthetnek a szabadban.

A nyári meleg ugyan kellemes, ugyanakkor veszélyeket is tartogat a kis kedvencek számára. Nézzük meg, mire érdemes figyelni, hogy a pihenés valóban pihenés legyen!

• Figyeld az időjárást és ehhez igazítsd a sétáitokat. Nyáron gyorsan melegszik az idő, a magas hőmérséklet hőgutát okozhat.

(Mi az a hőguta? A hivatalos definíció szerint a hőguta a test hőszabályozásának zavara.
“A test túlmelegedésének elsődleges tünetei a szapora, ziháló lihegés, erőtlen bágyadtság, nyálzás, kitágult pupillák, habzó orr, forró testfelület.” - írja Dr. Szepes Orsolya állatorvos, a Boxivet oldalán.
Bővebben: https://boxivet.hu/nyari-oromok-a-hoguta/ )

A mellékelt táblázat a TACC (Tufts Animal Care and Condition) adatai alapján készült és segít eligazodni abban, hogy kedvencedre mennyire veszélyes az aktuális hőmérséklet.

• Soha ne hagyd az állatot bezárva az autóba. Zárt térben, nem megfelelő szellőzés mellett pillanatok alatt 50°C fölé is emelkedhet a hőmérséklet.A nyári melegben különösen fontos a hidratálás. Mindig legyen nálad elegendő friss víz a kedvenced számára is.
  
  
• Gondolj rá, hogy a kutyád lábát nem védi cipő, mint a tiédet. A forró beton könnyen okozhat égési sérülést a talppárnákon - ha lehet kerüld el a forró talajt. Ha nem tudod megoldani, akkor javasoljuk ilyenkor a rövidebb sétát vagy otthoni elfoglaltságot (játék, környezetgazdagítás).

(A tévhit ellenére nem délben van a legmelegebb. A nyári napokon jóval tovább süt a nap, ami sokkal tovább tartja forrón a levegőt és a betont is. Mindig az aktuális időjárás függvénye, hogy melyik napon melyik a legmelegebb időintervallum.)

• Nagy melegben a séták inkább legyen rövidebbek és ha meg tudod oldani, keresd a természetes, árnyékos helyeket. A vízparti területek (ahol hivatalosan is beengedheted a kutyát a vízbe) különösen jók ilyenkor.
  
  
• Vízbe engedésnél is figyelj a fokozatosságra: ha kedvenced kimerült, felhevült, akkor először csak kicsit álljon a sekélyebb vízben és ha kicsit megnyugodott, akkor mehet a nagy pancsolás.
  
  
• A kutya a száján át, lihegéssel hűti magát. Bár néhol elkerülhetetlen a szájkosár, gondoskodj róla, hogy megfelelő méretű legyen, amiben rendesen tud lihegni.
  
  
• Használj mancsápoló krémet - nem csak télen hasznos, de nyáron is sokat segít a kiszáradt talppárnák regenerálásában!

Források:
TACC scales - https://vet.tufts.edu/wp-content/uploads/tacc.pdf
Dog Cliparts - https://www.vecteezy.com/free-vector/dog-silhouette
Thermometer Clipart - https://www.vecteezy.com/free-vector/thermometer
“Nyári örömök” - https://boxivet.hu/nyari-oromok-a-hoguta/

Yaku 1 éves múlt, javában kamaszodik, szóval van egy 26 kilós testben élő, fejben nagyjából 4-5 hónapos kiskutyám. Néhány napja a szomszédunk kitett egy kiselejtezett tükröt a lépcsőházba, amit sikerült felfedeznie – ezt mindenképpen jelnek veszem arra, hogy fejlődik az agya, és lehet még ebben az életben fel is nő. Nézegette magát benne, megbökte orral, a tükör megrezdült, ezen kissé meglepődött. Később a lakásban megmutattam neki, hogy nekünk is van, ha esetleg szépítkezni akar, nem kell a szomszédhoz mennie. Kis ideig foglalkozott vele csak, rám is nézett a tükörből, aztán már nem volt érdekes. Erről eszembe jutott, hogy nagyon régen, amikor még csak családi kutyáink voltak, olvastam valahol a tükörrel kapcsolatos úgynevezett MSR (mirror self-recognition) tesztről. Nem is a teszt volt a lényeg, hanem hogy a tükörteszt a kutyánál nem igazán alkalmas az öntudat igazolására. De vajon miért nem?

Ezt a bizonyos MSR tesztet 1970-ben fejlesztette ki Gordon G. Gallup Jr. amerikai pszichológus: az állatot altatásban megjelölték festékkel vagy matricával olyan helyen, amit normál esetben nem lát, majd ébredés után megmutatták neki a tükröt. Ha az állat vizsgálgatni kezdte a rajta levő jelölést, az arra utalhatott, hogy a tükörképet a sajátjának tulajdonítja, nem egy másik állatnak nézi, tehát tisztában van azzal, hogy az ő maga. Nem valami sok faj ugrotta meg ezt a kihívást, és meglepő módon nem csak emberszabású majmok, hanem az ázsiai elefánt és a szarka is. Természetesen az MSR tesztet több kritika is érte, melyek szerint az eredmény fals negatív is lehet; vannak ugyanis olyan fajok, amelyeknél nem a látás az elsődleges érzékelés szempontjából.

És itt kerülnek képbe a kutyák, hiszen náluk a szaglás és valószínűleg a hallás is a látás előtt szerepel a listán. Ha láttatok már kölyökkutyát, aki először fedezi fel a tükröt, akkor biztosan tapasztaltátok, hogy eleinte úgy tűnik, a saját fajtársának nézi a tükörképét, akár még játszani is megpróbál vele, de az is előfordulhat, hogy megijed. Aztán normál esetben nagyon hamar megtörténik a habituáció, azaz a kiskutya hozzászokik a jelenséghez, és nem igazán érdekli többé. A probléma, ha tükörrel akarjuk megvizsgálni a kutyák öntudatát, az, hogy nem jellemzően érdekli őket a külsejük, valamint, ahogy már szó volt róla, számukra nem a vizuális ingerek a legfontosabbak.

Marc Bekoff 2001-ben publikálta a kísérletét, mely Yellow Snow Study (azaz Sárga hó kísérlet) néven vált ismertté. Kutyájának, Jethrónak mutatott öt télen keresztül vizelettel szennyezett havat, és azt vizsgálta, mi történik, ha a kutya a saját, és mi, ha másik kutya vizeletét szagolja meg. Jethro más kutyák vizeletét több ideig szaglászta, mint a sajátját, ami Bekoff szerint arra utalhat, hogy a kutyáknak van valamiféle öntudatuk, tisztában vannak azzal, melyik a produktumuk, és ez nyilvánvalóan nem érdekes annyira, mint más kutyáké. Természetesen a kísérlet nem volt megbízható, hiszen csak a saját kutyáját vizsgálta, az ötlet alapján azonban Alexandra Horowitz 2016-ban kiterjesztette a kutatást, mely ezen a módszeren alapulva volt hivatott vizsgálni a kutyák öntudatát: összehasonlította viselkedésüket, amikor a saját tiszta és saját valamilyen plusz szaggal megjelölt, valamint amikor másik ismert és ismeretlen kutya vizeletét szagolták meg. A kutyák nemcsak, hogy meg tudták különböztetni a saját vizeletüket más kutyákétól, de tovább is vizsgálgatták a „képét” abban az esetben, ha plusz szagot, azaz „jelet” adtak hozzá. Lényegében itt a plusz szag volt a klasszikus MSR tesztnél használt festés vagy matrica. Azt is megvizsgálták, nem lehetséges-e, hogy csak a hozzáadott új szag érdekli a kutyákat, és azt találták, hogy a „jelölés” önmagában nem annyira érdekli őket, az viszont igen, ha a saját vizeletükben érzik. Ez, ahogy a klasszikus MSR tesztnél is, utalhat arra, hogy a kutyáknak van valamiféle fogalmuk arról, hogy ők ők, mások pedig mások. Nagyjából úgy lehet ezt elképzelni, hogy „ez az én pisim, tiszta sor, de mintha lenne benne valami…”

De van itt egy másik nagyon érdekes jelenség is az öntudattal kapcsolatban. Biztosan sokan hallottatok már a Do as I do nevű technikáról, mely a szociális tanuláson és utánzáson alapul, és amelynek során a kutya előzetes képzés után a gazda mozdulatait utánozza: előfordul, hogy a gazda kézzel megérinti egy csengő gombját például, mire a kutya mellső lábbal teszi ugyanazt, ha a gazda orral érinti meg a gombot, akkor a kutya is orral teszi. Ez azért nagyon érdekes a kutyák öntudatával kapcsolatban, mert ahhoz, hogy ilyen szinten utánozni tudjunk egy másik élőlényt (ráadásul egy másik fajból), meg kell tudnunk feleltetni a testrészeinket az ő testrészeinek még akkor is, ha azok nem teljesen ugyanolyanok. Tudnom kell, hogy a te kezed olyan, mint az én lábam, és azt is tudnom kell, hogy az a te kezed, és ez az én lábam, magyarul a szociális utánzásnak ez a formája utalhat arra, hogy a kutya tisztában van legalább azzal, vannak saját testrészei, amelyek megfelelnek a gazda adott testrészeinek. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a 2021-ben megjelent kutatáshoz, melyet az ELTE-n végeztek. A kutyáknak a kísérlet során egy tárgyat kellett felvenniük egy szőnyegről, amin ők maguk is rajta álltak, majd átadniuk a gazdájuknak. A kísérletvezetők azonban a tárgyat a szőnyeghez rögzítették, így a kutyák csak abban az esetben tudták felvenni, ha először leléptek a szőnyegről. A kutatás során azt találták, hogy a kutyák gyakrabban és hamarabb lépnek le a szőnyegről, mint amikor a tárgyat pusztán a talajhoz rögzítették, mert rájönnek, hogy saját magukat akadályozzák a feladat végrehajtásában, ami az első meggyőző bizonyíték a testtudatosságra a saját cselekvések következményeinek megértésén keresztül.

Van-e a kutyáknak öntudata? Valamilyen szintű biztos, hogy van, hiszen tisztában vannak azzal, hogy van saját testük, a testrészeik hozzájuk tartoznak. Ha tudom, hogy a kezem az enyém, akkor valamiféle képem van arról, hogy én vagyok én.

Felismerik-e magukat a kutyák a tükörben? Nem tudjuk. Sokak szerint nem, én úgy gondolom, hogy nagy általánosságban igen, csak nem igazán érdekli őket a saját tükörképük. Talán pont ezért is sikerül az esetek többségében olyan jól habituálódniuk. Nem tudom, ti hogy tapasztaltátok, nekem rengeteg élményem van arról, amikor a saját kutyáim a tükrön keresztül létesítenek velem szemkontaktust, ami szerintem legalább annyit jelent, hogy látják a tükörképemet, tehát elvileg látják a sajátjukat is. Azt is tudják, hogy én vagyok az, a szemembe is tudnak nézni. Vannak kísérletek azzal kapcsolatban, képesek-e használni a tükröt feladatmegoldáshoz, de erről majd egy másik alkalommal lesz szó.

Észrevettetek ti is érdekes dolgokat a tükörrel és/vagy a kutyák öntudatával kapcsolatban? Meséljetek nekünk róla Facebookon!

Gabi

Gordon Gallup: Chimpanzees: Self-Recognition

Marc Bekoff: Observations of scent-marking and discriminating self from others by a domestic dog (Canis familiaris): tales of displaced yellow snow

Alexandra Horowitz: Smelling themselves: Dogs investigate their own odours longer when modified in an “olfactory mirror” test

Rita Lenkei, Tamás Faragó, Borbála Zsilák & Péter Pongrácz: Dogs (Canis familiaris) recognize their own body as a physical obstacle

A szituáció:

Egy kedves barátommal sétáltattuk idős, de aktív kutyáját, akivel egy akkor érkező fiatal kutya túl durván, fájdalmasan kezdett "játszani": teljes testével ráugrált, feldöntötte és még ekkor sem hagyta békén. A helyzet megoldása után az alábbi mondatokkal találkoztunk a gazditól:

• "majd az öreg móresre tanítja",
• "végre odaharap a kutyájának valaki, és akkor majd megtanulja, hogy ezt nem szabad".

(Ezeket a mondatokat én is éveken át hallgattam, mert az emberek úgy gondolták, hogy majd az én kutyám fogja rendre utasítani az ő kutyáikat. Abban is biztos vagyok, hogy nem vagyok ezzel egyedül.)

Régóta él az a tévhit az emberekben, hogy "majd a másik kutya lerendezi" - erről szedtünk össze pár gondolatot.

 A mai téma: Ki húzza meg a határokat a kutyának?

Mindenki, akinek kutyája van, egészen pontosan meg tud fogalmazni viselkedéseket, "dolgokat", hogy mit csinálhat vagy nem csinálhat a kutyája. Nem mindent,  mert nem látunk a jövőbe, de egy hozzávetőleges kép mindenki fejében él arról, hogy mit vár el tőle.

Régóta él az a tévhit kutyás körökben, hogy majd a másik kutya rászól, odacsattog, odaharap, ha a saját kutya nem viselkedik jól. Ez a tévhit számos baleset, sérülés és emberek (olykor a kutyák) közötti engesztelhetetlen ellenszenv forrása.

Túl sok benne az ismeretlen:

• Milyen a másik kutya jelleme, habitusa?
• Hogyan nevelték a másik kutyát?
• Milyen az előélete, volt-e olyan negatív élménye, ami befolyásolhatja a viselkedését?
• Milyen a gazdája?
• Milyen a kettejük közötti kapcsolat?

Lehet, hogy minden rendben van, de erre a kérdésre csak abban a pillanatban kapsz választ, amikor valami konfliktus készül - és az már lehet, hogy késő. Ráadásul nincs garancia arra sem, hogy a másik kutya akkor és úgy bünteti meg a "vétkest", ahogy a gazda szerint kellene. 

 Közelítsük meg másképp és tegyünk fel más kérdéseket:

• Ki felel azért, hogy hogyan viselkedik a kutya?
• Ki az, aki bármit tehet azért, hogy a kutya viselkedése megváltozzon?
• Ki az, aki segíthet elmagyázni a kutyának, hogy adott helyzetben mi és milyen formában megengedett?

A válasz: a gazda.

Ebben a válaszban nincs ismeretlen: ha tisztában vagy azzal, hogy te vagy az, aki segíthet a helyzetben, akkor a te kezedben van a lehetőség, hogy változtass.

Miért? Mert a gazdának lehetősége van a kutyát a hozzá kerülése pillanatától:

• megismerni
• szocializálni
• nevelni
• segíteni a szociális interakciók során
• képezni
• stb.

A kutya adott pillanatban, ingergazdag környezetben a "leggyengébb" formáját hozza, mert az a legstabilabb tanult viselkedés. Ha nem tanítottunk neki semmit, akkor marad az, amit ő maga hoz magával vagy talált ki saját kútfőjéből. Ez ugyan annak az adott kutyának lehet, hogy optimális megoldás, de a környezet számára legtöbbször nem az.

Gabi írt egy cikket "Gondolatok a fajtársak közötti játékról" címmel, ebből idézek egy ideillő gondolatot:

"Egy jó játékban például mindkét fél egyenlő. Te kergetsz engem, aztán én kergetlek téged. Ha birkózunk egyszer én vagyok felül, egyszer te. Ha kergetlek, aztán ledöntelek és nem engedlek felállni, vagy újra és újra felborítalak, az már inkább zaklatás."

(A teljes cikket itt tudod elolvasni.)

 Mindig figyelj oda kedvencedre, hogy hogyan viselkedik más kutyákkal, emberekkel. Ha olyat látsz, ami gyanús, hogy nem lesz jó, lépj közbe! Teljesen rendben van, ha kiveszed a ráugráló vagy felborogató kutyát a játékból, és pihentek pár percet. Teljesen rendben van az is, hogy ha nincs azonnal teljes akcióterved a probléma megoldására - majd lesz: rájössz a kiváltó okra, kérsz segítséget, dolgozol rajta, stb.

Kérlek, az adott pillanatban mindenképp segíts a kutyádnak. Attól még, hogy épp nem ő a "szenvedő fél", ő is rosszul járhat egy ilyen helyzetben. Őt is megkíméled a negatív élménytől és a környezetet is. Hidd el, hosszú távon megéri! (rövid távon is :) )

[Írta: Brigi]

Fotó: Ayşenur Sağlam

Minden kutya egyéniség, különböző személyiségük van, különböző dolgok érdeklik őket, különbözőképpen játsznak, akár akkor is, ha ugyanabba a fajtába tartoznak. Vannak, akik magabiztosak, imádnak játszani és vannak, akik visszahúzódóbbak. Vannak, akik szeretnek hangokat kiadni játék közben (is) és vannak, akik nem. Vannak, akik előszeretettel használják a lábukat játék során, és vannak, akik inkább harapdálnak.

Teljesen rendben van akármilyen a kutyád és az is, hogy bizonyos fajtársaival nagyon jó barátságot köt, míg másokkal nem, esetleg jobban preferálja az egyedüllétet.

A kölyökkori játék fontos a kutyák fejlődése és jóléte szempontjából, ezen kívül igazán szórakoztató dolog. Segít elsajátítani a szociális képességeket és a motorosokat egyaránt, segít kapcsolatot építeni. Fontos az agy fejlődése szempontjából, valamint azért is, hogy a kölykök megtanuljanak illemtudóan viselkedni. Nagyon jó módja a felgyülemlett energia és a stressz levezetésének és nem utolsó testmozgásnak sem.

Mivel nagyon sok szociális képességet és normát tanulnak meg a kutyák egymástól játék közben, fontos már kölyökkorban odafigyelni, és segíteni, hogy a tevékenység megfelelő mederben maradjon.

• Egy jó játékban például mindkét fél egyenlő. Te kergetsz engem, aztán én kergetlek téged. Ha birkózunk egyszer én vagyok felül, egyszer te. Ha kergetlek, aztán ledöntelek és nem engedlek felállni, vagy újra és újra felborítalak, az már inkább zaklatás.
• Ha minden jól megy, észrevehetők a játékra hívó viselkedések, mint pl. a play bow, ugrálás, fenék odatolása a játszópartner elé, relaxált, félig nyitott száj, ami leginkább valamiféle bamba vigyorra hasonlít. A kiskutyák izomzata és farok tartása, csóválása szintén láthatóan laza, relaxált.
• Amikor élvezetes a játék, még több kell belőle! Mindkét fél újra és újra visszatér egymáshoz egy körre.
• A harapdálás teljesen rendben van, míg nem túl erős. Ha valaki kiabál, hogy engedj el, ez fáj, ideje közbeavatkozni.
• A bunda megrázása jelentheti, hogy a játéknak vége, de jelenthet rövid szünetet is. Ha mindkét kutya ismét benne van a buliban a kis szünet után, akkor nincs probléma, de érdemes figyelni a testjeleket, és kihívni a helyzetből a kutyákat, ha az egyik fél már inkább befejezné.
• Vannak kutyák, akik szeretnek hangokat kiadni játék közben, és vannak, akik nem, vannak kutyák akiket ez nem zavar, és vannak, akiket igen. Ha úgy látod, a kölyöknek sok a másik hangadása vagy játékstílusa (esetleg a te kutyád sok a másiknak), keressetek másik játszópartnert. Ami lényeges: nem kell a kiskutyának a számára kellemetlen helyzetben maradnia, ha nem szeretne. A játék a szórakozásról szól, ő hadd határozza meg, számára az adott szituáció szórakoztató-e.
• Ha nagytestű kutyád van, érdemes már kölyökkorban odafigyelni, hogy megtanuljon helyesen és finoman játszani kistestű kutyákkal is. Ez természetesen fordítva is igaz. Találjatok habitusban passzoló partnert.

Amikor már érdemes lehet közbelépni:

• Mindkét kutya csattog, hörög, morog, ugat, hallhatóan és láthatóan egyre nagyobb intenzitással.
• Előkerül a hágó viselkedés, ami mondjuk úgy, hogy nem illendő. A legtöbb kutya nem szereti és nem is igen tolerálja, különösen felnőttkorban, ezért érdemes minél hamarabb elejét venni. Az oka lehet például frusztráció, túl sok inger egyszerre vagy akár fáradság. Itt olvashattok a témáról bővebben.
• Az egyik fél húzza a másikat a fülénél, farkánál, hámjánál vagy nyakörvénél fogva.
• Az egyik fél nem akar játszani, ezért folyamatosan ugatnak az arcába.
• A barátok nem szorítják sarokba egymást és nem tepernek le közösen egy valakit.
• A kiskutya láthatóan próbál kimenekülni a játékból, amit a másik nem hagy, követi, és tovább zaklatja.
• A torok fogása és fogva tartása, esetleg a toroknál fogva földre szögezés nem igazán az a dolog, amit a másik kiskutya élvez, ebben mindenki biztos lehet.
• A másik kutya felborítása nekifutásból nem vicces.
• A másik kutya fölé tornyosulás nem játék, hanem konfrontáció.

Ha bizonytalan vagy benne, mindkét fél élvezi-e a játékot, végezz el egy kis tesztet: válaszd szét őket néhány másodpercre. Ha újra nekikezdenek, szinte biztos lehetsz benne, hogy mindketten élvezik. Ha egyikük megpróbálja kihasználni a lehetőséget a távozásra, akkor a helyzet egyértelmű, a bulinak vége.

Mi van akkor, ha nem két kölyök játszik? Tegyük fel, hogy már van egy felnőtt kutyád, és mellé érkezik meg a kölyök. Nagyon fontos végiggondolni, hogy nem a felnőtt kutyád feladata a kölyök szórakoztatása, illemre tanítása, fegyelmezése, hogy vigyázzon rá vagy odaadja a játékait, esetleg a kajáját.  A kutyád nem akart kiskutyát, te akartál. A te feladatod nevelni, lekötni, tanítani, és azt is a te feladatod megoldani, hogy mindkét kutyád nyugodtan tudjon otthon létezni, mindkettőnek legyen lehetősége elvonulni, nyugalomban enni. Figyelj oda a felnőtt vagy esetleg idős kutyád jelzéseire, mert nem feltétlenül szól rá azonnal a kiskutyára, viszont a feszültség egyre nő. Ha a kölyök hozzászokik a durva játékhoz nagyon sok problémát fog okozni idősebb társának, különösen, ha nagyobb testű. A hosszútávú jó kapcsolat érdekében fontos, hogy segíts meghúzni a határokat időben, mert ami egy 3-4 kg-os kölyöktől viccesnek tűnik, nem lesz az egy 25 kg-os kamasztól.

Gabi

Felső fotó: Sebastian Coman Travel from Pexels

Közeledik az év vége, az ünnepek - és persze a kutyások által nem túl kedvelt szilveszteri tűzijátékozás. A szerencsésebbek könnyen átvészelik, mert kedvenceiknek nem okoz nagy megterhelést a fél (vagy több, mint fél) napos durrogtatás, míg másoknak rémálom, mert kutyájuk félelemtől reszketve tölti az év utolsó napjait.
Nektek szeretnénk egy kis segítséget nyújtani ezzel a poszttal.

Mit tehetsz ha a kutyád érzékenyen reagál a hangos zajokra?
A következőkben felsorolunk néhány lehetőséget, ami segíthet a kutyának átvészelni az ilyen eseményeket. Az alkalmazható tréningtechnikát részletesen is leírjuk, hogy ha kedvet kaptok, érdemes elkezdeni.

Deszenzitizálás és pozitív élménnyel való összekötés
Az egyik leghatékonyabb megoldás, ha fokozatosan hozzászoktatod kedvencedet a hangos durrogáshoz és összekötöd azt valami kellemes dologgal, pl. jutalomfalattal, játékkal.

Mire lesz ehhez szükséged?

• Tűzijáték hangfelvételére, amit bármikor le tudsz játszani,
• Jutalomfalatra (használhatod a kutya vacsoráját is) vagy játékra,
• Vállalkozó szellemű kutyára :)

Javasoljuk, hogy beltérben kezdd el a gyakorlást, hogy más ingerek ne vonják el a kutya figyelmét, ugyanakkor biztosíts lehetőséget az állatnak távolabb menni, ha zavarná a hang.

A tréning lépései a következők:

1. Deszenzitizálás / érzéketlenítés
   Napi 3-4 alkalommal játszd le a tűzijáték felvételt alacsony hangerőn (alkalmanként 5-10 perc hosszú legyen), és lassan kezdd el növelni a hangerőt. Amint a legkisebb reakciót látod a kutyán (pl. fülfordítás, szájnyalás), ne növeld tovább a hangerőt.
   Ismételd ezt addig, amíg adott hangerőn a kutya már semmilyen reakciót nem mutat a lejátszott hangokra. Ekkor lehet hangosítani egy kicsit és ismételni újra.
   
   FONTOS: Ha gyakorlás során a kutya bármikor megijed, azonnal állítsd le a felvételt és hagyd abba a gyakorlást. Valószínűleg jobban felhangosítottad, mint ahogy a kutyának komfortos lett volna. A következő alkalommal alacsonyabb hangerőn kezdd a gyakorlást.
   
   Ne kapkodd el, a deszenzitizálás nem gyors folyamat - hetekig, hónapokig is eltarthat.
   Ne add fel! :)
   
   
2. Kösd össze pozitív élménnyel a hangzavart
   Miután a kedvenced már a hangosan lejátszott tűzijáték hangjára sem reagál, elkezdheted összekötni pozitív dolgokkal a durrogást.
   Készítsd elő a jutalmat (ételt) vagy játékot. Ha a kutya izgatott lesz, ne add oda neki azonnal, hanem ülj le és várd meg, amíg megnyugszik. Mikor megnyugodott, indítsd el a hangfelvételt halkan (ha tudsz, használj távirányítót, így nem látja, hogy te indítod el a felvételt) és amint meghallja a lejátszott hangot, add oda neki a jutalmat (ételt) vagy kezdj vele játszani. Ahogy befejezte az evést vagy a játékot, kapcsold ki a felvételt. Ismételd ezt többször naponta addig, amíg a kutya izgatott lesz a felvétel hangjától. Ekkor, ahogy a deszenztizálás résznél, fokozatosan lehet hangosítani a felvételen és gyakorolni ugyanezt nagyobb hangerő mellett.
   
   
3. Stressz-szint menedzselése
   Bár a tréninggel felkészítheted a hangzavar elviselésére a kutyát, érdemes közben is segíteni neki, hogy minél nyugodtabb tudjon maradni - még az olyan kutyának is hasznos ez, aki általában nem reagál a hangos zajokra.

Hogyan készülhetsz még a szilveszteri ünneplésre?

• Ellenőrizd, hogy a kutyád mikrochipje leolvasható, a száma regisztrálva van a pet::vet::data rendszerében és az ott rögzített adataid (cím, telefonszám) helyesek.
• Ha megoldható, legyen a kutyán külső azonosító jelzés (pl. biléta telefonszámmal).
• Akadályozd meg, hogy félelmében elszökhessen. Ha kinti kutya, pl. engedd be a házba, amíg tart a hangzavar.
• Készíts neki biztonságos, kényelmes helyet, pl. szobakennelt, de ne zárd be, hadd mozogjon szabadon a lakásban. Terítsd le valamivel, hogy elbújhasson, ha szeretne. Behúzhatod az elsötétítőt is, hogy a villanó fények se zavarják.
• A külső zajokat enyítheted, ha zenét játszol le vagy bekapcsolad a tévét.
• Etesd meg korábban és vidd el nagyobb sétára még a tűzijátékozás kezdete előtt.
• Próbálj minél nyugodtabb maradni és amennyire lehet, ragaszkodj a napi rutinotokhoz. Ha ideges lesz, támogasd: nyugtasd meg vagy próbáld elterelni a figyelmét.
• Használhatsz nyugicsomót vagy Thundershirtöt. Mindkét eszköz szorító hatást fejt ki, ami segít kordában tartani a stresszt. Ne feledd, hogy sem a nyugicsomó, sem a Thundershirt nem lehet 15 percnél hosszabb ideig a kutyán egyhuzamban!
• Ha kutyád annyira retteg ilyen esetekben, hogy képes kárt tenni magában vagy másban, konzultálj az állatorvosoddal. Lehet, hogy vizsgálatokat fog javasolni, lehet, hogy tud ajánlani olyan készítményt, ami segíthet átvészelni ezt az időszakot.
  FONTOS: Az acepromazine-t  tartalmazó szedatív készítmények nem szűntetik meg a szorongást, csak kikapcsolják az állat reakcióit, vagyis a kutya továbbra is retteg, de ezt már kimutatni nem tudja. Ilyen gyógyszerek alkalmazásáról mindenképpen egyeztess szakértő állatorvossal!

[Írta: Brigi]

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

Tűzijáték: tények és tévhitek
Hogyan segítsünk a pánikba esett kutyának?
Hasznos tanácsok szilveszterre
A tévhitről, miszerint a félelem megerősíthető

Források:
Fotó: Márton Novák @ Pexels
Camille King, Laurie Buffington, Thomas J. Smith, Temple Grandin - The effect of a pressure wrap (ThunderShirt®) on heart rate and behavior in canines diagnosed with anxiety disorder @ Journal of Veterinary Behavior
Stephanie Riemer - Effectiveness of treatments for firework fears in dogs @ Journal of Veterinary Behavior
Debra Horwitz, DVM, DACVB & Gary Landsberg, DVM, DACVB, DECAWBM - Treating Fear of Storms and Fireworks in Dogs @ Veterinarians & Emergency Vets | VCA Animal Hospitals

Ha valaki megkérdezné, mind azt mondanánk, még szép, hogy kiállunk a saját kutyánkért, bármit megtennénk a biztonságáért, hogy egészséges és boldog legyen. A valóságban azonban szembetaláljuk magunkat olyan helyzetekkel is, ahol a társadalmi nyomás vagy egyéb tényezők miatt nem mondjuk ki, amit ki kéne mondanunk. Nagyon sokszor hallható például gazdáktól, hogy „Az állatorvos tényleg túl durván bánt az amúgy is halálra ijedt Bodrival. A hátára fordította és lefogta, amitől Bodri még inkább megrémült.” Bizonyos helyzetekben lehetséges, hogy valóban szükséges egy, a kutya számára kellemetlen vizsgálat, de tény, hogy vannak állatorvosok, akik a megfelelő ellátás érdekében inkább a kutya testbeszédét figyelik kényszerítés helyett.
Ez egy olyan helyzet, amikor nagyon kevés ember lép fel az állatorvossal szemben, hogy megvédje kedvencét.

Szintén gyakori eset, amikor a gazda aggódik amiatt, ahogyan a tréner a kutyájával dolgozik. A kutya lehet, hogy stresszes, mert a kiképző túl kemény vele, miközben ilyesmiket mond: „Meg kell mutatnod neki, ki a főnök.” A gazda láthatóan zavarodott, de csendben áll és nézi, ahogy a tréner erőszakkal próbálja rábírni a kutyát, hogy azt csinálja, amit kéne, mégsem mer közbelépni.

Mi a közös pont? Az, hogy mindkét helyzetben a felelős személy valamiféle tekintéllyel rendelkezik. Kiskorunktól arra szocializálnak minket, hogy tiszteljük az ilyen embereket, ami miatt nagyobb kihívást jelenthet kimondani, amit szeretnénk. A nőket különösen arra szocializálják, hogy legyenek udvariasak, és ne akadékoskodjanak. Ez a jelenség természetesen nem csak a tekintéllyel rendelkező emberekkel kapcsolatban merül fel, néha egyszerűen elég a csoport nyomása.

Ez a nyomás ugyanúgy ott van a futtatóban is. Sokszor látszik, hogy a játékot az egyik kutya már nem élvezi, és ha szólnak a gazdának, hogy a kutyája túl durván játszik, a válasz a következő: „Ne aggódj, majd megoldják.” Lehet, hogy megoldják, lehet, hogy nem, de ha a te kutyád van potenciálisan veszélyes vagy kellemetlen helyzetben, a te dolgod szólni vagy egyszerűen elköszönni és elmenni. Az emberek majd azt gondolják, túlságosan félted a kutyád? Lehet, de mi van akkor? Egy kis szociális nyomás semmi ahhoz képest, ha a kutya komolyan megsérül, a lelki traumáról nem is beszélve. A félelmi agresszió egy igen nehezen és lassan megoldható probléma (ráadásul nem is biztos, hogy maradéktalanul sikerül, mert a traumákat nem lehet kiradírozni), sokkal könnyebb megelőzni.

A lényeg, hogy hiába van egy személy tiszteletre méltó pozícióban, hiába van a neve előtt az a pár betű, ez nem jelenti, hogy jobban ismeri a kutyádat, mint te. Hallottad már azt a kis hangot, ami néha azt mondja, valami nem jól van? Ez az a hang, amire hallgatnod kell, és senki máséra. Te ismered a kutyád a legjobban, te tudod, mikor érzi magát kellemetlenül, mikor van veszélyben. Nem tudjuk kedvenceinket a világ összes stresszétől megóvni, de nekünk kell annak a személynek lenni, aki kiáll értük és támogatja őket.

Forrás: https://wildewmn.wordpress.com/2020/02/20/standing-up-for-your-dog/?fbclid=IwAR0YfbeeDA4wMcH80ZUcXr22jnkQHbaezlJRUlNXNRDoxOkHcjy2ioAbHxI

Photo by Alana Sousa from Pexels