A szituáció:

Egy kedves barátommal sétáltattuk idős, de aktív kutyáját, akivel egy akkor érkező fiatal kutya túl durván, fájdalmasan kezdett "játszani": teljes testével ráugrált, feldöntötte és még ekkor sem hagyta békén. A helyzet megoldása után az alábbi mondatokkal találkoztunk a gazditól:

• "majd az öreg móresre tanítja",
• "végre odaharap a kutyájának valaki, és akkor majd megtanulja, hogy ezt nem szabad".

(Ezeket a mondatokat én is éveken át hallgattam, mert az emberek úgy gondolták, hogy majd az én kutyám fogja rendre utasítani az ő kutyáikat. Abban is biztos vagyok, hogy nem vagyok ezzel egyedül.)

Régóta él az a tévhit az emberekben, hogy "majd a másik kutya lerendezi" - erről szedtünk össze pár gondolatot.

 A mai téma: Ki húzza meg a határokat a kutyának?

Mindenki, akinek kutyája van, egészen pontosan meg tud fogalmazni viselkedéseket, "dolgokat", hogy mit csinálhat vagy nem csinálhat a kutyája. Nem mindent,  mert nem látunk a jövőbe, de egy hozzávetőleges kép mindenki fejében él arról, hogy mit vár el tőle.

Régóta él az a tévhit kutyás körökben, hogy majd a másik kutya rászól, odacsattog, odaharap, ha a saját kutya nem viselkedik jól. Ez a tévhit számos baleset, sérülés és emberek (olykor a kutyák) közötti engesztelhetetlen ellenszenv forrása.

Túl sok benne az ismeretlen:

• Milyen a másik kutya jelleme, habitusa?
• Hogyan nevelték a másik kutyát?
• Milyen az előélete, volt-e olyan negatív élménye, ami befolyásolhatja a viselkedését?
• Milyen a gazdája?
• Milyen a kettejük közötti kapcsolat?

Lehet, hogy minden rendben van, de erre a kérdésre csak abban a pillanatban kapsz választ, amikor valami konfliktus készül - és az már lehet, hogy késő. Ráadásul nincs garancia arra sem, hogy a másik kutya akkor és úgy bünteti meg a "vétkest", ahogy a gazda szerint kellene. 

 Közelítsük meg másképp és tegyünk fel más kérdéseket:

• Ki felel azért, hogy hogyan viselkedik a kutya?
• Ki az, aki bármit tehet azért, hogy a kutya viselkedése megváltozzon?
• Ki az, aki segíthet elmagyázni a kutyának, hogy adott helyzetben mi és milyen formában megengedett?

A válasz: a gazda.

Ebben a válaszban nincs ismeretlen: ha tisztában vagy azzal, hogy te vagy az, aki segíthet a helyzetben, akkor a te kezedben van a lehetőség, hogy változtass.

Miért? Mert a gazdának lehetősége van a kutyát a hozzá kerülése pillanatától:

• megismerni
• szocializálni
• nevelni
• segíteni a szociális interakciók során
• képezni
• stb.

A kutya adott pillanatban, ingergazdag környezetben a "leggyengébb" formáját hozza, mert az a legstabilabb tanult viselkedés. Ha nem tanítottunk neki semmit, akkor marad az, amit ő maga hoz magával vagy talált ki saját kútfőjéből. Ez ugyan annak az adott kutyának lehet, hogy optimális megoldás, de a környezet számára legtöbbször nem az.

Gabi írt egy cikket "Gondolatok a fajtársak közötti játékról" címmel, ebből idézek egy ideillő gondolatot:

"Egy jó játékban például mindkét fél egyenlő. Te kergetsz engem, aztán én kergetlek téged. Ha birkózunk egyszer én vagyok felül, egyszer te. Ha kergetlek, aztán ledöntelek és nem engedlek felállni, vagy újra és újra felborítalak, az már inkább zaklatás."

(A teljes cikket itt tudod elolvasni.)

 Mindig figyelj oda kedvencedre, hogy hogyan viselkedik más kutyákkal, emberekkel. Ha olyat látsz, ami gyanús, hogy nem lesz jó, lépj közbe! Teljesen rendben van, ha kiveszed a ráugráló vagy felborogató kutyát a játékból, és pihentek pár percet. Teljesen rendben van az is, hogy ha nincs azonnal teljes akcióterved a probléma megoldására - majd lesz: rájössz a kiváltó okra, kérsz segítséget, dolgozol rajta, stb.

Kérlek, az adott pillanatban mindenképp segíts a kutyádnak. Attól még, hogy épp nem ő a "szenvedő fél", ő is rosszul járhat egy ilyen helyzetben. Őt is megkíméled a negatív élménytől és a környezetet is. Hidd el, hosszú távon megéri! (rövid távon is :) )

[Írta: Brigi]

Fotó: Ayşenur Sağlam