unDOGmatik

unDOGmatik

Állj ki a kutyád mellett!

2020. február 24. - unDOGmatik

woman-sitting-on-bench-beside-dog-lying-on-floor-3294248.jpgHa valaki megkérdezné, mind azt mondanánk, még szép, hogy kiállunk a saját kutyánkért, bármit megtennénk a biztonságáért, hogy egészséges és boldog legyen. A valóságban azonban szembetaláljuk magunkat olyan helyzetekkel is, ahol a társadalmi nyomás vagy egyéb tényezők miatt nem mondjuk ki, amit ki kéne mondanunk. Nagyon sokszor hallható például gazdáktól, hogy „Az állatorvos tényleg túl durván bánt az amúgy is halálra ijedt Bodrival. A hátára fordította és lefogta, amitől Bodri még inkább megrémült.” Bizonyos helyzetekben lehetséges, hogy valóban szükséges egy, a kutya számára kellemetlen vizsgálat, de tény, hogy vannak állatorvosok, akik a megfelelő ellátás érdekében inkább a kutya testbeszédét figyelik kényszerítés helyett.
Ez egy olyan helyzet, amikor nagyon kevés ember lép fel az állatorvossal szemben, hogy megvédje kedvencét.

Szintén gyakori eset, amikor a gazda aggódik amiatt, ahogyan a tréner a kutyájával dolgozik. A kutya lehet, hogy stresszes, mert a kiképző túl kemény vele, miközben ilyesmiket mond: „Meg kell mutatnod neki, ki a főnök.” A gazda láthatóan zavarodott, de csendben áll és nézi, ahogy a tréner erőszakkal próbálja rábírni a kutyát, hogy azt csinálja, amit kéne, mégsem mer közbelépni.


Mi a közös pont? Az, hogy mindkét helyzetben a felelős személy valamiféle tekintéllyel rendelkezik. Kiskorunktól arra szocializálnak minket, hogy tiszteljük az ilyen embereket, ami miatt nagyobb kihívást jelenthet kimondani, amit szeretnénk. A nőket különösen arra szocializálják, hogy legyenek udvariasak, és ne akadékoskodjanak. Ez a jelenség természetesen nem csak a tekintéllyel rendelkező emberekkel kapcsolatban merül fel, néha egyszerűen elég a csoport nyomása.

Ez a nyomás ugyanúgy ott van a futtatóban is. Sokszor látszik, hogy a játékot az egyik kutya már nem élvezi, és ha szólnak a gazdának, hogy a kutyája túl durván játszik, a válasz a következő: „Ne aggódj, majd megoldják.” Lehet, hogy megoldják, lehet, hogy nem, de ha a te kutyád van potenciálisan veszélyes vagy kellemetlen helyzetben, a te dolgod szólni vagy egyszerűen elköszönni és elmenni. Az emberek majd azt gondolják, túlságosan félted a kutyád? Lehet, de mi van akkor? Egy kis szociális nyomás semmi ahhoz képest, ha a kutya komolyan megsérül, a lelki traumáról nem is beszélve. A félelmi agresszió egy igen nehezen és lassan megoldható probléma (ráadásul nem is biztos, hogy maradéktalanul sikerül, mert a traumákat nem lehet kiradírozni), sokkal könnyebb megelőzni.

A lényeg, hogy hiába van egy személy tiszteletre méltó pozícióban, hiába van a neve előtt az a pár betű, ez nem jelenti, hogy jobban ismeri a kutyádat, mint te. Hallottad már azt a kis hangot, ami néha azt mondja, valami nem jól van? Ez az a hang, amire hallgatnod kell, és senki máséra. Te ismered a kutyád a legjobban, te tudod, mikor érzi magát kellemetlenül, mikor van veszélyben. Nem tudjuk kedvenceinket a világ összes stresszétől megóvni, de nekünk kell annak a személynek lenni, aki kiáll értük és támogatja őket.

Forrás: https://wildewmn.wordpress.com/2020/02/20/standing-up-for-your-dog/?fbclid=IwAR0YfbeeDA4wMcH80ZUcXr22jnkQHbaezlJRUlNXNRDoxOkHcjy2ioAbHxI

Photo by Alana Sousa from Pexels

süti beállítások módosítása
Google+