Mielőtt belevágsz a keresgélésbe, alaposan gondold át, valóban fel tudod-e nevelni, el tudod-e látni majd a kölyköt. Egy kiskutya érkezése öröm, de egyben hatalmas feladat is. Tévedés azt hinni, hogy mindegyik kutya engedelmes és barátságos születésétől fogva. Egy jól nevelt kutya és egy problémamentes kapcsolat rengeteg munka, amit ha kispórolsz, nem csak magadnak és négylábú társadank, de a környzetedben élő kutyásoknak és nem kutyásoknak is nagyon sok gondot okozol. Ha mindenképpen háziállatot szeretnél, választhatsz olyan fajokat, amelyek nem igényelnek minden nap sok–sok óra foglalkozást, nevelést, tanítást, sétát, szocializációt, stb.

Ha rendelkezel a szükséges idővel, energiával és megengedheted magadnak a számlákat is (közepes testű kutya esetén hozzávetőlegesen 1.580 dollár az első évben, az ASPCA szerint),  nem marad más hátra, mint a kölyök kiválasztása. A legtöbb útmutatóból azonban általában kimarad néhány létfontosságú dolog.  

Milyen fajtát kéne választanom?

Ez az a kérdés, amire a legtöbb ember fókuszál és valóban fontos kérdés is. Végig kell gondolnod, pontosan mennyi energiát akarsz befektetni a képzésbe. Nem túlzottan előnyös egy munkakutyát szerezni ha kanapékutyát szeretnél (vagy fordítva). Még egy fajtán belül is, mint ahogy a labrador retrievereknél, különbségek vannak a munkavonal (ahol a kutyákat munkára tenyésztik) és a kiállítási vonal között. Ez utóbbiak általában könnyebben kezelhetők.

Nagyon fontos, hogy elsősorban ne a küllem alapján válassz! Lehet, hogy nagyon szép egy adott fajta, de egyáltalán nem alkalmas arra, amire te szeretnéd. Vagy a személyisége pontosan eltér attól, amire vágysz. Érdemes alaposan utánajárni a fajtának, mire tenyésztették eredetileg, mire alkalmazzák manapság. Rengeteg kutyafajta van, biztos vagyok benne, hogy alapos utánajárással találsz olyat, amelyik küllemre és jellemre is megfelel. Keress meg tenyésztőket, kiképzőket, és kérd a tanácsukat!

Ezen kívül (feltételezem) barátságos kutyát akarsz. Ha gyerekeid vannak, vagy gyakran érkeznek látogatók hozzád, biztos vagyok benne, hogy erre különösen nagy hangsúlyt szeretnél fektetni. A probléma a fajtaleírásokkal az, hogy sosem  neveznek egy adott fajtát „barátságtalannak”, ettől sokkal elővigyázatosabban használják a szavakat. Az olyan kifejezések pedig, mint a bátor, hűséges, óvatos, éber és tartózkodó nem szükségszerűen kompatibilisek azzal, hogy „mindenkit szeret”. Ha a barátságosság fontos, olyan szavakat kéne előnyben részesíteni a fajtaleírásban, mint a barátságos, bűbájos, gyengéd, kedves, lágy, elbűvölő és boldog.

Az szőr ápolása egy is fontos tényező, mert míg néhány kutyánál nem okoz problémát, mások rengeteg szőrt hullatnak, és rendszeres kefélésre van szükségük. Van néhány olyan fajta, mint a szibériai husky és az alaszkai malamut, melyek elképzelhetetlen mennyiségű szőrt termelnek. Ha nem akarod saját magad végezni a szőr ápolását, bele kell számolnod a költségvetésbe a kutyakozmetikába való rendszeres látogatásokat is.

Miközben azon gondolkodsz, milyen fajta kutyát szeretnél, bizonyosodjon meg róla, hogy utánajártál minden, a fajtára jellemző egészségügyi problémának, és a jellemző élettartamnak. Néhány kutyafajta sok genetikailag öröklődő egészségügyi problémára hajlamos, és emiatt általánosan rövidebb az élettartamuk. Nézz utána, milyen genetikai teszteket kellene a tenyésztőknek elvégeznie, és kérdezze meg a tenyésztőt ezekről (nem feltételezheted, hogy a teszteket valóban elvégezték). 

Remélhetőleg a fajtának, melyet a leginkább kedvelsz, általában hosszú és egészséges élete van. Ha eleve gondok vannak a fajtával, ami iránt érdeklődsz, dönthetsz úgy, hogy félreteszel az extra orvosi kiadásokra vagy úgy, hogy másik fajtát választasz. Csak akkor tudsz megfelelő döntést hozni, ha tisztában vagy a problémákkal is. Emlékezz, hogy egy keverék kutya is ugyanolyan jó társ.

Akár fajtatiszta, akár keverék kutyát akar, a legtöbb ember egyből az interneten kezd keresgélni, de van valami, amire mindenképpen figyelned kell:

Hol van anyu?

Mielőtt beleegyezel, hogy elviszed a kölyköt, látnod kell az anyát, és a kölyköket együtt. Ez azért olyan fontos, mert ez az egyetlen dolog, ami jó eséllyel segít majd elkerülni a szaporítókat.

Tudtad, hogy nagyon sok kutyát szinte futószalagon termelnek? Gondolj a ketrecben, tömegnyomorban tartott csirkékre. Tudnod kell, hogy a szaporítós háttér nem csak az egészségét befolyásolja egy kutyának, hanem a viselkedésére is nagy hatása van.

Az olyan kereskedelmi tenyésztelepekről származó kutyáknak, mint a szaporítótelep, köztudottan rengeteg egészségügyi problémája lehet a zsúfolt tartási körülmények, és a rossz biológiai biztonság miatt (Schumaker és társai, 2012) beleértve az emésztőrendszeri problémákat is (Dupont és társai, 2013).

A szaporítótelepekről származó kölykök háromszor olyan valószínűséggel mutatnak agressziót a gazdájuk és kétszer olyan valószínűséggel idegenekkel szemben, mint azok a kutyák, akiket felelős tenyésztőtől vásároltak (McMillan, 2013). Ez valószínűleg a születés előtti stressz (a mamakutya túl stresszesnek találja a környezetet), az első hetekben történő stressz (amelyet lehet, hogy egy ketrecben töltött, kevés emberi kapcsolattal), az állatkereskedésben levő forgalom miatti stressz és a szocializáció hiánya okozza. 

Pirrone és társai (2016) bebizonyították, hogy jóval nagyobb a tulajdonos ellen irányuló agresszió olyan kutyáknál, akiket állatkereskedésben vásároltak.

Mellékesen, azoknál a kutyáknál, akiket felnőtt korukban mentettek ki a szaporítótelepről szintén szignifikánsan nagyobb a valószínűsége az egészségügyi problémáknak és a viselkedési problémáknak összehasonlítva a más forrásból származó kutyákkal. (Ez nem jelenti, hogy rossz háziállatok lesznek. Ha azon gondolkozol, hogy örökbe fogadsz egy mentett kutyát, szükséged lesz türelemre, kemény munkára és a viselkedés rehabilitációjára – de ez is lehet örömforrás).

Mindenképpen ellenőrizned kell, hogy az anyakutya és a kölykök egészségesnek tűnnek-e. Kérdezd meg, hogy voltak-e féregtelenítve és megkapták-e az első oltásukat. A további egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban sokat segít ez a lista a Dogs Truston. 

Ha kifogásokkal szembesülsz, hogy miért nem láthatod az anyát, vagy azt mondják, az anya a ház egy másik részében van legjobb, ha szkeptikus vagy. Egy jó tenyésztő azt akarja, hogy is lásd a kölyköket az anyjukkal, és csomó kérdést  tesz fel neked azért, hogy biztos legyen benne, jó helyre kerül a kölyök, ezért valószínűleg várnod kell a kiskutyádra. 

Melyek a kölyök szocializációjának kezdeti lépései?

A szocializáció létfontosságú a kiskutyáknál. Ha sok kellemes élményt, pozitív tapasztalatot nyújtasz a kölyöknek új dolgokkal, és új emberekkel kapcsolatban, az segít, hogy egy jól beilleszkedő felnőtt kutyád legyen. Mary Morrow kutatása (2015) miatt tudjuk, hogy a szocializációs ablak 12 és 14 hetes kor között bezárul, bizonyos fajtáknál még korábban. Dr. Joy Pate (a tanulmány szerzőinek egyike) úgy magyarázza, hogy „egy állat magabiztossága, érzelmileg stabil állapota nem csak az új tulajdonoson és a tréneren múlik, hanem a tenyésztőnél levő környezeten is.”

Ezért aztán, habár neked is folytatnia kell a szocializációt miután hazavitte a kölyköt, nélkülözhetetlen, hogy ez a folyamat elkezdődjön már a tenyésztő otthonában. A fiatal kölyköknek meg kell szokniuk a háztartásban előforduló látványt és hangokat, ami nem történhet meg, ha egy ketrecben élnek a szaporítótelepen.

Ha példát akarsz látni arra, mit tehet egy tenyésztő, vess egy pillantást a Connemara Terriersre és az ő Polished Puppy programjukra. Ha menhelyről választasz, érdemes odafigyelni, hogy a kölykök ideiglenes befogadónál legyenek, ahol kapnak némi korai szocializációt is.

Mi történik ha nem működik a dolog?

Tudom, elképzelhetetlen, hogy valami rossz történjen, de néha mégis megtörténik. Az erre a kérdésre adott válasz egy másik olyan dolog, ami megkülönbözteti a felelős tenyésztőt vagy menhelyet attól, akinél a profit előbbre való az állat jóléténél. A jó tenyésztő vagy menhely szerződést akar majd veled aláíratni, amiben benne van, hogy vissza kell add a kölyköt ha valamilyen okból mégsem akarod, hogy nálad maradjon. 

Tegyük fel, hogy minden jól megy és hazaviszed a kiskutyát. Ne felejts el feliratkozni egy jó kölyök tanfolyamra. Itt olvashat arról, hogyan válasszon kutyakiképzőt.

És végül... ha nem biztos, hogy kölyköt akarsz, fontold meg felnőtt kutya örökbefogadását. A kiskutyákkal rengeteg munka van, így néhány ember boldogabb lesz egy örökbefogadott kutyával, akár időssel is, hiszen megvan annak az öröme, hogy megment egy életet és már azzal is tisztában lehet, hogy milyen a kutya személyisége. A legtöbb ember, aki örökbe fogad megtalálja, amit elvár.   

Ha érdekelnek a legtöbb ember által figyelembe vett tényezők választás során, olvasd el a „miért választanak az emberek bizonyos kutyákat” című posztot.

Sok szerencsét új családtagod megtalálásához!

Forrás: http://www.companionanimalpsychology.com/2016/04/how-to-choose-right-puppy-in-four-easy.html

írta Zazie Todd, PhD

Melyek a kockázati tényezők a kutyák agresszivitásánál? Egy új kutatás azt mutatja, hogy itt az ideje felhagyni a kutyák „megbízható” vagy „veszélyes” kategóriába való sorolásával. A legtöbb esetben a kutyafélék agressziója tanult válasznak tűnik egy sajátos helyzetre, nem pedig jellemvonásnak, mivel a kutya, aki morog és harap egy bizonyos szituációban, lehetséges, hogy nem teszi egy másikban.

Angliában egy átfogó felmérés során (Rachel Casey és társai, Bristoli Egyetem) megvizsgálták a kutyák családtagok, a házban tartózkodó ismeretlen személyek és kint az utcán levő ismeretlen személyek felé irányuló agresszióját. A kutatók az agresszió mibenlétét a következőképpen határozták meg: „ugatás, hirtelen kitámadás, morgás vagy harapás.” Így a felmérés olyan viselkedésmódokat is figyelembe vett, amelyek szintén agresszívként vannak számon tartva, ahelyett, hogy csak a harapásra összpontosítottak volna.

A kutyatulajdonosok között szétosztott, összesen 14.566 kérdőívből 3897-at töltöttek ki. A kutyák átlagéletkora 4 év volt a 6 hónapostól 17 éves korig terjedő tartományban.

Családtag elleni erőszakról a gazdák 3%-a számolt be. 7% számolt be a lakásba érkező idegen emberekkel szembeni agresszióról és nagyjából 5% kint tartózkodó ismeretlen személyek felé mutatott agresszióról. Családtag elkerüléséről vagy az előle való elbújásról 4% számolt be, ismeretlen ember elkerüléséről vagy előle való elbújásról pedig 10%.

Az egyik legérdekesebb eredmény, hogy a három különböző helyzet, melyben az agresszió előfordult, úgy tűnik nem függ össze. Például ha egy kutya agresszív volt egy családtaggal szemben, akkor jellemzően nem volt agresszív idegen emberekkel szemben sem, akár otthon, akár az utcán találkoztak. Ez az eredmény azt sugallja, hogy át kéne gondolnunk, melyik kutyát látjuk veszélyesnek és melyiket nem.

„A kutyatulajdonosokat és a nyilvánosságot figyelmeztetni kell, hogy potenciálisan bármelyik kutya mutathat agressziót ha feszült, vagy fenyegetve érzi magát, akkor is, ha azelőtt soha nem fordult elő ilyesmi. Másrészről, azok a kutyák, akik agresszió jeleit mutatták egy bizonyos helyzetben nem feltétlenül 'veszélyesek' egy másik helyzetben – ez egy fontos szempont lehet az állatok értékelésével kapcsolatban például a menhelyeken.” – mondta Dr. Rachel Casey, a kutatás vezető szerzője.

A kölyöktanfolyamoknak védő hatásuk van. Azok a kutyák, akik 12 hetes koruk előtt részt vettek kölyöktanfolyamon, jelentősen kevesebb eséllyel voltak agresszívek ismeretlen emberekkel szemben a lakásban és az utcán is. Az engedelmes foglalkozásokon való részvétel ezzel szemben kockázati tényező: azok a kutyák, akik engedelmes képzésen voltak, nagyobb valószínűséggel mutattak agressziót családtagokkal szemben. Ez azért lehetséges, mert az emberek nagyobb valószínűséggel akkor viszik el a kutyájukat ilyen tréningre, amikor már agressziót mutat, vagy az agresszió összefüggésbe hozható a képzési módszerrel, amit alkalmaztak.

Nagyon fontos, hogy milyen képzést választ a gazda. A pozitív büntetés (operáns kondicionálásban a fizikai büntetés) vagy a negatív megerősítés (operáns kondicionálásban az, amikor valami jót elveszünk) használata kockázati faktor a családtagok vagy az utcán tartózkodó idegenek felé irányuló agresszió esetében. Hétköznapi nyelven ezek büntetésen alapuló képzések (a technikai kifejezések teljesebb magyarázatért nézze meg ezt a posztot és videót, melyeket Eileen Anderson készített).

Egy másik kutatás szintén azt mutatta, hogy a büntetésen alapuló képzések a viselkedési problémák növekedésével jártak, a gazdák beszámolója alapján. (Hiby és társai 2004, Herron és társai 2009, Rooney és Cowan 2011). Blackwell és társai (2008) azt mutatták ki, hogy azok a gazdák, akik csak pozitív megerősítést (operáns kondicionálásban a jutalmazás) használtak, jelentősen kevesebbszer jeleztek problémát figyelemkereséssel, agresszivitással vagy félelemmel kapcsolatban, míg azok, akik pozitív büntetést (fizikai kényszert) használtak nagyobb eséllyel jelezték, hogy kutyájuk agresszív vagy fél. Arhant és társai (2010) azt fedezték fel, hogy a gyakoribb büntetés a nagyobb mértékű agresszióval és a kutya ingerelhetőségével, míg a gyakoribb jutalmazás a magasabb szintű engedelmességgel van összefüggésben.

Ezek az eredmények korrelálnak, nem bizonyítanak ok-okozati összefüggést. Például lehetséges, hogy az emberek többet büntetik a kutyáikat, mert az neveletlenül viselkedik,  habár az is lehetséges, hogy ezek a módszerek maguk növelik az agressziót. A témában további kutatások elvégzésére van szükség.

Azok a kutyák, akik menhelyről kerültek gazdához nagyobb eséllyel mutattak agressziót a tulajdonos felé, mint akik „egyéb” helyről (főleg kisállat-kereskedésekből vagy internetes oldalakról) származtak. Angliában a menhelyek keményen dolgoznak, hogy rehabilitálják a gondoskodásukba kerülő kutyákat, de a gazda felé irányuló agresszió meglétét nehéz felmérni egy ketrecben és az is lehetséges, hogy ez volt az ok, ami miatt lemondtak a kutyáról. Ez az eredmény különbözik attól, amit Blackwell és társai (2008) mutattak ki: a menhelyen levő kutyák nem nagyobb valószínűséggel agresszívak, félnek vagy követelik ki a figyelmet, mint a más forrásból származók.

Érdemes megjegyezni, hogy a menhelyes kutyák nem voltak jellemzően agresszívek ismeretlen emberekkel szemben, ami a viselkedésvizsgálatok és a rehabilitáció a hatékonyságát mutatja.

De akad még néhány érdekes eredmény. Az idegenekkel szemben mutatott agresszió nagyobb mértékben volt jellemző a kutya korának előrehaladtával mind otthon, mind az utcán. Az ivartalanított szuka kutyák kevésebb eséllyel voltak agresszívak a három különböző helyzetben, a kan kutyáknál pedig nem volt hatása az ivartalanításnak, ami ellentmond más kutatásoknak. Azok a kutyák, akik idősebb emberrel éltek, kisebb eséllyel mutattak agressziót a tulajdonos felé vagy az otthonukban tartózkodó idegen személy felé. A tulajdonos neme nem mutatkozott befolyásoló tényezőnek, kivéve, hogy a nők kevesebbszer számoltak be a lakásba érkező ismeretlennel szembeni agresszióról.

A kutatók fajtatiszta és keverék kutyák csoportját is összehasonlították. A lakásba belépő idegenekkel szembeni agresszió kevéssé volt jellemző labradoroknál, golden retrievereknél, cocker spánieleknél, springer spánieleknél, más típusú retrievereknél, szettereknél, valamint a terrierféléknél és boxereknél. Nem volt olyan fajta, amelyik fokozottan nagy kockázatot jelentett volna agresszió szempontjából ebben a helyzetben. Az ismeretlen, kint tartózkodó emberre irányuló agresszió jellemzőbb volt német juhászoknál és belga juhászoknál a keverékekhez képest. A fajta nem volt hatással a családtagokkal szemben mutatott agresszióval kapcsolatos kockázatra.

„Fontos megjegyezni, hogy ezek (a fajtacsoportbeli különbségek) csak kis hányadát veszik figyelembe a csoportok közötti szórásnak.” – mondták a kutatók. Más szóval, bár a fajta szerepet játszik mint kockázatbefolyásoló tényező, vannak egyéb faktorok, melyek nagyobb hatással bírnak.

A kérdőív talán nem reprezentálja Anglia egész népességét, mivel nem egy véletlen mintavétellel történt felmérésről van szó, ennek ellenére fontos eredményei vannak a kutatásnak mind a kutyák, mind az emberek jólétének szempontjából, amelyek remélhetőleg azon tényezők jobb megértéséhez vezetnek, melyek a kutyák ember felé irányuló agresszióját okozzák. A felfedezés, hogy az agresszió gyakran helyzetfüggő, szintén arra emlékeztet minket, hogy bármelyik kutya haraphat. Nehéz potenciális veszélyként tekinteni legjobb barátunkra, de ahelyett, hogy egy kutyát „megbízhatónak” vagy „veszélyesnek” titulálunk, árnyaltabb megközelítésre van szükség.

Itt olvashatják Dr. Rachel Casey bejegyzését a kutatásról. 

Az ön kutyája mutatott valaha agressziót? Ha igen, milyen helyzetben?

Forrás: http://www.companionanimalpsychology.com/2014/01/dangerous-dogs-time-for-rethink.html

Írta Patricia McConnell, PhD

Bemutatom Samet. Sam egy 4 és 1/2 éves border collie, akit Roberta K. fogadott örökbe egy virginiai vidéki menhelyről, egy évesen. Első évét egy ketrecben töltötte. Úgy tűnik, hogy az idős pár, akik megvették – az egyikük kerekesszékhez kötött – túlzottan nehezen kezelhetőnek találták.

Samet sok potenciális gazdajelölt visszautasította miután személyesen találkozott a Facebookon látott, gyönyörű arcú kutyával. Úgy tűnik, valami eltántorította őket, talán, hogy a kutya 3 méter magasra ugrált, és kivillantott fogakkal vetette magát a látogatókra. De nem Robertát, aki egy igazi hős és tisztában volt azzal; Samnek nagy szüksége van rá, hogy kikerüljön a menhelyről. Köszönhetően az előzőleg általa mentett border collie-knak, úgy érezte talán esélye is van. Otthon volt egy másik BC-je, Sophie, akit teljesen letört társa, egy harmadik BC váratlan halála.

Sam hazament Robertával és nyilvánvaló, hogy a szerencse végre rákacsintott. Innentől amit elmondhatok, hogy tökéletes otthonban sikerült kikötnie. Ő és Sophie nagyon hamar barátok lettek. Roberta korán észrevette, hogy Sam amolyan kihívást jelentő kutya, amit én úgy hívok: „önjelölt alfa”. Más szavakkal, Sam az a fajta kutya, akinek úgy tűnik, folyton irányítania kell (beszúrható a „d” betűs szó, ha az olvasó úgy találja. Egyébként, felejtsék el, hogy mondtam bármit is...), de mélyen belül csordultig van félelemmel. Mindig eszembe jut Richard Nixon elnök (van még valaki, aki emlékszik rá?), akiről sugárzott a mélységes vágy, hogy vezető legyen, azzal együtt, hogy sem a személyisége, sem a képességei nem tették ezt könnyen lehetővé számára. Roberta úgy döntött bevezeti a „nincs erőszak” szabályt (értik már, miért szeretem?) és pozitív módszereket alkalmazott, hogy megtanítsa Samet udvariasan viselkedni. A gyerekeinek tilos volt hosszan a kutya szemébe nézni, de a sok játék és pozitív megerősítés jótékony hatására Sam képessé vált arra, hogy odafigyeléssel érje el amit akar harapás helyett.

Ugorjunk a jelenbe: íme a fotó, amit Roberta küldött néhány hete. Ez itt Sam, aki éppen egy csokiszeletet véd, amit megkaparintott. Igazán örültem a fotónak, mert nagyon nehéz olyan képeket találni, amelyeken ez a bizonyos „kemény tekintet” látható. Írtam is egy bejegyzést erről 2015. júliusában What is a Hard Eye? (Mi is az a kemény tekintet?) címmel,  amelyben arról van szó, hogy mi a teendő, ha az ember ilyet tapasztal (a lényeg: változtasson azon amit éppen csinál), de nem találtam egy megfelelő képet sem a témához.

De íme, itt van teljes pompájában a tekintet, ami szavak nélkül is azt mondja: meg se próbáld. Több dolog is zajlik itt: nézzük csak meg figyelmesen Sam száját. Látják, hogy fel van fújva mindkét oldalon? Ez annak a jele, amit én támadó fintornak (offensive pucker) hívok (megjegyzés: a mosolygás ellentéte, a szájsarkak befelé húzódnak, az arc közepe felé, ford.). „Támadó”, mert azt mutatja nekünk, hogy a kutya támadásban van, nem védekezésben.

A jó hír esetünkben, hogy Roberta bölcsen és hatékonyan reagált. Sam az autóban volt, de nem falta fel az édességet (ami elég rossz lehetett neki). Ahelyett, hogy erővel elvette volna az édességet Samtől, Roberta a képzésére támaszkodott és hazaúton végig azt énekelgette, hogy „hagyd ott”, tarkítva „történetekkel arról, hogy labdával és frizbivel játszunk”. (Azt mondta, hogy csak 5 percig tartott az út). Milyen okos húzás volt a részéről! A kényszer a legutolsó, amit ebben az esetben megpróbálnék. (Ha jobban belegondolok a kényszer az utolsó dolog, amit bármilyen helyzetben megpróbálnék). Ami Robertánál működött, az az, hogy a tanult parancs ismételgetése és a derűs története mesélése által megváltoztatta Sam érzelmi állapotát az ősi „támadás alatt vagyok és a végsőkig fogok küzdeni” állapotról egy nyugodtabbra.

Mert ezt kell az embernek tennie, ha így néznek rá: változtassa meg amit éppen csinál olyan viselkedésre, ami megnyugtatja és felvidítja a kutyát. Ha olyan kutyákkal dolgozom, akiknek az arckifejezése átvált a sötét oldalra, a következőket teszem:

Azt mondom: „Szeretnél kimenni sétálni?” vagy „Akarsz labdázni?” esetleg „Vacsora!  Vacsoraidő van!”

Elkezdek nevetni és valami ilyesmit mondok: „Ó, buta kutyácska!  Mi a gond? Rossz napod van?”

Elfordulok, hozok egy játékot, jutalomfalatot és elkezdünk játszani (a játékkal) vagy feldobom a levegőbe (a jutit) vagy ledobom a földre.

Ezek a legjellemzőbb reakcióim, de gyanítom, többféle megoldás is van. Az a legfontosabb, hogy használjuk fel kutyánk személyiségének ismeretét és azokat a parancsokat amiket tud. Roberta bölcs volt, hogy a „hagyd ott” parancsot kántálta újra és újra míg hazafelé vezetett, használva azt a hangsúlyt és azokat a szavakat, amelyek a játékkal voltak társítva, hogy enyhítse a feszültséget. Ez egy olyan játék véleményem szerint, ami csökkenti a nyomást. Tudom, hogy vannak akik azt állítják, az efféle esetet erőszakkal kéne megoldani, mert minden másból azt tanulja meg a kutya, hogy az agresszióval nyerhet. Nagyon nem értek egyet. A kutyák ebben az állapotban érzelmileg túltöltöttek és semmi jó nem sül ki abból, ha úgy érzik megtámadták őket.

Sam és Roberta története jól végződött:  Sam az édesség mellett ült egész hazaúton, de nem nyúlt hozzá. Mikor hazaértek, Roberta kinyitotta a kocsi ajtaját, Sam pedig kiugrott, hátrahagyva a csokiszeletet. Roberta nagyon hálás saját kiképző gurujának, Beth Ann Sabónak, amiért kihangsúlyozta a „hagyd ott” parancs fontosságát. Én azt mondom, nagy hurrá mindkettőjüknek, hogy elkerültek egy olyan szituációt ami – garantálom – igen csúnya incidens is lehetett volna.

Forrás: http://www.patriciamcconnell.com/theotherendoftheleash/great-photo-of-hard-eye-what-to-do-when-you-see-it

írta Casey Lomonaco

„Légy jó! Légy jó!”

Nemrég a teremben beszélgettem néhánnyal a legtapasztaltabb tanulóink közül. Azt mondták, nagyon sokszor találkoznak a következő forgatókönyvvel, amikor gyakorolnak a kutyájukkal a közeli parkban:

Valaki pórázon kutyát sétáltat. A kutya meglát egy másik kutyát úgyhogy ugatni kezd, a póráz megfeszül. A gazda pórázzal húzza vissza a kutyát, miközben mondogatja: „Légy jó kutya! Légy jó kutya!” és addig ügyetlenkedik a feszülő pórázzal, míg a zavaró tényező elhalad.

Úgy hangzik, mint egy recept a reaktivitás kialakítására, ugye? A fenti forgatókönyvben a másik kutya látványa lett az előrejelzője annak, hogy valami nem túl kellemes következik: korrigálás és pórázon rángatás, így  nagy esély van rá, hogy az említett kutya esetében reaktivitási probléma alakul ki amikor pórázon van. A sorrend ezután a következő lesz:

Valaki pórázon kutyát sétáltat. Másik kutya-ember páros közeledik. A kutya meglátja a őket, mivel kellemetlen következményre számít reaktívan kezd viselkedni, hogy megpróbálja növelni az érzékelt fenyegetéstől való távolságot, egészen addig, amíg az már nem éri el az ingerküszöbét.
(A képen a KPA tanuló Jules Nye és Alyson Zimmerman mutat be egy örömteli üdvözlést)

Egy kísérlet reaktivitás kialakítására

Hasonló helyzetet tapasztaltam a saját, kutyáknak kialakított játszóterünkön is. Egy bizonyos résztvevő (nevezzük Rachelnek) folyamatosan korrigálta a kutyáját (nevezzük Boo-nak), amikor az ugatott. Az ugatás célja a másik kutya játékra hívása volt, mégis minden alkalommal korrekció következett, amikor előfordult.

Ha annyi ötcentesem lenne, ahányszor elmagyaráztam Rachelnek, miért nem büntetnie kéne az ugatást, könnyedén kifizethettem volna a ClickerExpo belépőmet és az összes járulékos kiadásomat.

Boo és én is frusztráltak voltunk és mintha Rachelnek egyszerűen „nem esett volna le” a dolog, úgyhogy ő is annak tűnt. Nem akartam a kutyát kivenni a csoportból, mert folyamatos jelenléte nagyon fontos volt a szocializáció szempontjából. Az egyetlen opcióm tehát az maradt, ha valahogy megértetem Rachellel a reaktivitás problémáját, így a kutya továbbra is élvezheti a csoport előnyeit.

Úgy döntöttem, lefolytatok egy kísérletet, amely reményeim szerint bemutatja Rachelnek, hogyan befolyásolja az ő viselkedése Boo viselkedését.
(Jules és Alyson örömteli üdvözlése pólóhúzással megszakítva)

Nem akarsz huzakodósat játszani?

Egy vasárnap a csoportban követtem Rachelt mindenhová a teremben (ahogy ő követte Boo-t). Ahányszor ránézett valakire, finoman meghúzgáltam a pólóját. Ugyanez volt a következménye annak, ahányszor megpróbált beszélni valakivel.

Kevesebb mint 10 percbe és pontosan öt pólóhúzgálásba került mire létrehoztam egy reaktív embert.

Az ötödik húzás után Rachel körbenézett engem keresve. „Mit csinálsz? Miért csinálod folyton ezt velem?”

Érthető módon ideges volt. Még 10 perc ebből a kísérletből talán némi átirányított agresszióhoz vezetett volna afelé a személy felé, aki a kellemetlenséget okozza, azaz felém. Elmagyaráztam Rachelnek, hogy ahogy most érzi magát az valószínűleg olyasmi, ahogy Boo érzi magát a korrekció miatt amikor épp próbálja a másik kutyát játék céljából megközelíteni.

A kapcsolat az inger és a következmény között.

Rachel kedvelte a többi embert a csoportban,  nem volt természetéből adódóan „reaktív ember”, frusztrált reakciója volt a válasz a kellemetlen történésekre. Minden, ami a kondicionálásához kellett, egy adag pólóhuzigálás volt. Egyáltalán nem tartott sokáig míg Rachel társította azt az ingert a következménnyel, ami előre jelezte a következményt.

Ebben az esetben a kiválasztott következmény csak enyhén volt kellemetlen, mindenképpen kevésbé intenzív mint a fizikai és verbális büntetés, amit a kutyák gyakran tapasztalnak ha pórázon vannak fajtársaik jelenlétében. Rachel esetében nem párosítottam a kellemetlen ingert semmilyen verbális korrekcióval.

Abban reménykedtem, ez a lecke megmutatja számára, hogy néhány látszólag enyhe korrekció milyen erőteljes hatással lehet egy előzőleg pozitív inger, azaz a más emberekkel való szocializáció megítélésére és a rá adott reakcióra.  A pólóhúzogatást megelőzően én magam egy pozitív inger voltam, de a korrigálások után egyértelműen feszült lett velem szemben. Ahogy Rachel is, nagyon sok reaktív kutya a saját gazdája által arra lett – nem szándékosan – arra kondicionálva, hogy agresszívan reagáljon.

Ha ön is egy ilyen kutyával él együtt, ne hibáztassa magát,  minden kiképző követ el hibákat: a hibák a tanulás részei. Kovácsoljon előnyt belőle és használja ki a lehetőséget arra, hogy még többet tanuljon, jobb gazda legyen és minden kutya, akivel valaha találkozik hálás lesz ezért.

Reaktivitás pórázon és póráz nélkül

Nagyon sok esetben a reaktív viselkedés abbamarad, amikor a gazda nem korrigál többé. Gyakran olyan kutyák, akik pórázon agressziót mutatnak nagyon szépen játszanak más kutyákkal amikor lehetőségük nyílik biztonságos, meglehetősen nagy területen, szabadon találkozni.

Az előbbi példával élve, ha a terem másik végében lettem volna, nem tudtam volna Rachel pólóját húzgálni. Ha megszűnt volna a lehetőségem arra, hogy korrigáljam, valószínűleg magabiztosabbnak érezte volna magát társaival szemben,  jobban összpontosított volna a szocializációra és kevésbé aggódott volna azon, hogy éppen hol vagyok és mikor jön a következő húzás.

A kísérlet folytatódik... sikeresen!

A kísérlet folytatódott később is. Arra klikkeltem Rachelt, hogy figyeljen egy másik emberre, aki egy harmadikkal beszélget. A megerősítők változóak voltak: édesség vagy aprópénz.

Néhány klikk után Rachel sokkal jobban érezte magát a közelemben, úgyhogy félrehívtam, hogy beszéljünk egy pár percet. Megkérdeztem, hogy érzi magát a pólóhúzgálással kapcsolatban összehasonlítva azzal az érzéssel, amit a helyes, szociálisan elfogadható viselkedésre való klikkelésnél tapasztalt.

Azt válaszolta, hogy eleinte kellemetlenül érezte magát a közelemben, azon csodálkozott, miért nyaggatom. Azt mondta, hülyén érezte magát amikor klikkeltem a viselkedését, de ezzel együtt ellazultabb volt és később élvezte is.

Miután mind megerősítve mind korrigálva lett, Rachel megértette, hogy az ő viselkedése, még ha csak egy egy enyhe pórázhúzásról vagy a levegővétel ritmusának változásáról (mély lélegzetvétel) van is szó, megváltoztathatja azt, hogy Boo hogyan látja a helyzetet.

Ezután az egészséges játékról, nyugtató jelzésekről és stresszből fakadó viselkedésekről kezdtünk beszélni. A kutyák testjeleivel kapcsolatos tudásának bővítése kritikus volt abból a szempontból, hogy biztosítsa a jövőbeni tréningek sikerességét.

Az átképzés megtörtént

Rachel és Boo boldogok, hogy jobban megismerhették egymást, ennek bizonyítéka további folyamatos fejlődésük volt képzés és szocializáció terén. Most, hogy érezte magát Boo helyében, Rachel képes módosítani a saját viselkedését, hogy Boo sikeréhez hozzájáruljon. Azóta nem látom, hogy feszülne a póráz vagy verbálisan korrigálna,

ehelyett viszont látok egy kutyát, aki örömmel találkozik kutyabarátaival a játékos részek alatt, egy kutyát, aki készségesen figyel a gazdájára újabb tanulási lehetőségben reménykedve. Egy hozzáértő gazdát látok, aki felismerte, hogy a kutyája mikor játszik egészséges módon, mikor kezd stresszjeleket mutatni és mikor van szüksége egy kis szünetre.

Egy sikerre programozott kutya-gazda párost látok; minden úgy van, ahogy lennie kell.

Ha ez a kísérlet segít az olvasónak, ahogy Rachelnek és Boo-nak is segített, jobban megérteni a reaktív kutyáját, biztos vagyok benne, hogy még Rachel is hálás. Ez a fajta fejlődés megérte azt a 10 perc kellemetlenséget, amit Rachelnek okoztam saját magam és a reaktív ember létrehozására irányuló kísérletem miatt.

Forrás: http://www.clickertraining.com/node/2225?source=mnl_03_1204

írta Zazzie Todd, PhD

Nemrégiben írtam arról Dr. Paige Jarreau kutatása alapján, miért fontos a tudomány kutyáink és macskáink szempontjából. A kutatás azt sugallja, hogy a tudományos blogok (mint ez is), hozzájárulnak, hogy az olvasó nagyobb rálátást kapjon a tudományos ismeretekre.

Újra gondolkodni kezdtem ezen mostanában egy olyan komment miatt, amit gyakran látok olvasóktól az interneten mindenféle tudományos sztorival kapcsolatban: „Dehát ezt eddig is tudtuk, nem? Miért nem elég ehhez a józan ész?”

Értem a kommentet, mert néha, amikor egy kutatás eredményei egybehangzanak az addigi hiedelmeinkkel úgy érezzük a tudomány nem más, mint józan parasztész. De a józan ész könnyen fenntarthat eggyidejűleg egymásnak ellentmondó nézeteket is. És a józan ész gyakran vezet félre minket (még az alapvető fizikai tudásunkkal kapcsolatban is, ahogy Peter Ellerton is megmutatja amikor arról ír, miért nem bízhatunk a józan észben és miért bízhatunk a tudományban).

Nem kell nagyon messzire mennünk kutyákkal és macskákkal kapcsolatos példákért sem. Mindannyian tudjuk, hogy a kutyáknak kiváló a szaglásuk. De elég jó-e a kutya szaglása ahhoz, hogy kizárólag szag alapján meg tudja mondani, melyik tálban van a több virsli (Horowitz, Hecht és Dedrick, 2013)? Nem tudjuk, míg nem teszteltük. (Tippelt mielőtt rákattintott a linkre?)

Hasonlóképpen gyakran úgy érezzük, hogy kutyánk nagyon jól felismeri az érzelmeinket. De képes-e a kutya egy ember érzelmi reakciójából megállapítani, hogy melyik doboz tartalmaz kolbászt és melyik fokhagymát (Buttlemann és Tomasello, 2012)? Más szavakkal meg tudják különböztetni a boldogságot (amit a kolbász képvisel) és az undort (amit a fokhagyma képvisel)?

Egy dolod mindenképpen feltűnhet az olyan tudományos kutatásokkal kapcsolatban, mint ezek is: a hipotézisek nagyon precízek – nem tág értelműek, mint, hogy „felismerik-e a kutyák az emberi érzelmeket?”, hanem meghatározott érzelmeket tesztelnek meghatározott körülmények között.

Legyünk őszinték, a józan ész rendszerint túl széleskörű és semmitmondó. „Sok szakács közt sós lesz a leves.” De mennyi szakács között? Miféle leves az? Pontosan melyik recept? Tényleg szakácsoknál járunk? Tönkrement a kutya vacsorája?)

Egy példa arra, hogyan vezethet félre a józan eszünk a kutyákkal kapcsolatos elvárásaink terén. Mit gondol mennyire okos a kutyája egy embergyerekkel összehasonlítva? Ha a válasza az, hogy valahol egy 3 és 5 éves kor közötti gyerek szintjén áll, elég sok emberrel van egy nézőponton. (Howell és társai 2013).

Igen, a kutyák csodálatosak, de gondoljunk csak bele, mennyi mindent tud egy 4 éves megcsinálni. (Arra számítok, hogy a a kutyám bármelyik percben elkezdhet beszélni…). Komolyan, a 4 évesek is csodálatosak.

Szóval most akkor azon kell elgondolkoznunk, mit nevezünk okosságnak? Általában az intelligenciát vagy valami másféle eszességet? Chaser a border collie 1000 szót ismer, azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy ő elképesztően okos. Julie Hecht elmagyarázza mit jelent  amikor azt mondjuk, hogy “ismeri” azokat a szavakat (nem csak szavakat, hanem kategóriákat is, mint a labdák vagy a frizbik!). De térjünk át a saját kutyáinkra: mi történik akkor, ha azt gondoljuk a kutya ismer egy parancsot, de valójában nem ismeri?

Howel és társai ezt írták az eredményeikről: „Lehetséges, hogy bizonyos esetekben a gazdák azt hiszik, a kutyák kognitívan többre képesek, mint amire valójában azok, ezért félremagyarázzák a normális viselkedést és kísérletnek látják a „dominancia” kifejezésére vagy az engedelmesség makacságból való megtagadására.”

Így vissza is kerülünk a kutyakiképzés berkeibe. Mi van, ha azt gondoljuk kutyánk ért egy parancsot, csak nem csinálja meg, tehát elkezdjük makacssággal vagy neveletlenséggel vádolni, holott halvány lila gőze sincs mit is kértünk tőle éppen? Mi kihagytuk a lehetőséget, hogy helyesen értsük meg a kutyánkat (és annak az esélyét, hogy megtanítsuk nekik a parancsot), miközben a kutya elszalasztott egy lehetőséget a jutalom megszerzésére.

Mivel a kutyák képzése nem szabályozott, nagyon sok kiképző a józan észre támaszkodik tanulás helyett, ami sajnálatos módon azt jelenti, hogy néhányuk elavult, averzív (kellemetlenséget okozó) módszereket alkalmaz annak ellenére, hogy az AVSAB állásfoglalást adott ki a fizikai büntetéssel való viselkedésmódosítással és annak bizonyítékaival kapcsolatban.

Herron, Shofer és Reisner (2009) kutatása alapján az emberek 66%-a azért használt szöges vagy fojtó nyakörvet mert egy kiképző azt javasolta. Bárcsak mindenki értené a józan észt ilyenkor, ami azt mondja: ne tedd.

Forrás: http://www.companionanimalpsychology.com/2016/06/canine-science-is-better-than-common.html

A Szilveszter éji bulit egész évben várjuk, de háziállataink számára ez a szorongás éjszakája. A tűzijáték, hangos zene, kiabálás, petárda miatt általában nyugodt állatunk úgy érezheti, hogy egész kis világa készül romba dőlni. Néhány házikedvenc oda juthat, hogy kiugrik az ablakon vagy addig kaparja a zárt ajtót, míg véres lesz a mancsa. Hogy segíts kedvencednek könnyebben átvészelni ezt az igazán zajos éjjelt, fontold meg a következő tanácsokat:

1. Kedvencünk elkülönítése

Sok háziállatnak van kedvenc búvóhelye, ahová elvonul amikor megijed. Néhányuknak egy kennel a biztonság érzetét adhatja, bár ez nem minden egyedre igaz. Ha a kutya vagy macska nem úgy nőtt fel, hogy hozzászokjon a kennelhez és nem érzi magát jól benne, lehetséges, hogy a bezártság miatt még jobban fél majd és megsérülnek a fogai vagy a karmai, amikor megpróbál kijutni a kennelből. Ismerd kedvenced! Ha általában nem használtok ketrecet, tedd egy olyan szobába, ahol nem tud magában vagy az ott levő holmikban kárt tenni. Ha úgy tűnik, hogy búvóhelyet keres, egy dobozból vagy arra alkalmas nagyságú tárgyból építs neki kuckót, ahová menekülni tud.

Ha kutyád az udvaron él, bizonyosodj meg róla, hogy nem tud megszökni, de a legbiztosabb az, ha erre az éjszakára beengeded az előszobába vagy egy olyan helyiségbe, nem tud sem magában, sem másban kárt tenni.

Mindenképpen legyen a kutyán nyakörv és biléta a chip mellett!

2. Pozitív zene használata a figyelem elterelésére

Mepróbálhatod elfedni kellemesebb hangokkal a riasztó zajokat. A nyugodt klasszikus zene például segíthet a szorongó állatnak. Növeld a hangerőt olyan erősségűre, hogy elnyomja a hangos külső zajok egy részét, de ne annyira hangosra, hogy zavaró legyen kedvenced számára. Ha a kutyád vagy macskád szeret tévét nézni és van kedvenc műsora, vegyél fel belőle részeket és játszd le. Máskor, nyugodt körülmények között játssz le kedvencednek hangos zajokat tartalmazó klasszikus zenéket. Olyat válassz, amiben sok fúvós- és ütőshangszer van, vagy felvétel vihar hangjáról, esetleg mozifilm zenéje – a Star Wars az egyik leginkább kedvelt választás ehhez a gyakorlathoz. Akkor tréningezzetek ezekkel, amikor semmi egyéb zavaró zaj nincs. Adj kedvencednek jutalomfalatokat és beszélj megnyugtató hangon, simogasd finoman. Fontos, hogy úgy érezze, minden rendben van, ez csak a napi rutin része.

3. Természetes nyugtató terápiák házikedvencek részére

A kutyáknak segítségére lehet a levendula olaj, ami tapasztalatok szerint csökkenti az autóban való utazással kapcsolatos szorongást is. Bizonyosodj meg róla, hogy vagy Lavendula augusifoliát vagy Lavendula officinalist veszel. Lehet külsőleg, a bőrre kenve használni vagy aromaterápiaként, esetleg ráspriccelheted a kutyád kedvenc fekhelyére, vagy takarójára. Bizonyos tabletták vagy szirupok is segíthetnek (ProQuiet pl.) megnyugtatni az állatot. A ferromon spray szintén hatásos lehet azokban az esetekben, ahol az állat enyhén szorong.

Macskákkal kapcsolatban nagyon sok tulajdonos tapasztalta, hogy a Feliway spray sokat segít. A spray lényegében szintetikus másolata annak a ferromonnak, amivel a macskák a számukra biztonságos területet megjelölik. Használható konnektorba dugható illatosítóban vagy sprayként.

4. Addig gyakoroljatok, míg kedvenced el nem fárad

Menjetek ki kutyáddal a parkba és gyakoroljatok annyit, amennyit a kutya bír.

Ha macskád van, tervezd meg úgy a napot, hogy sok idő jusson játékra. Mozgasd a cicát, amennyit csak tudod, mielőtt az éjszakai mulatság elkezdődik.

Remélhetőleg mire elindul a buli, kedvenced túl fáradt lesz ahhoz, hogy nagyon szorongjon.

5. Tereld el kedvenced figyelmét játékokkal és feladatokkal

Adj kutyádnak vagy macskádnak olyan játékot, amibe ételt lehet elrejteni, hogy azzal játsszon míg nagy a hangzavar vagy szerezz pár új játékot és játszatok együtt. Gyakoroljatok feladatokat, tanuljatok trükköket.

Ha macskád van, próbálj macskamentát spriccelni a játékára, hogy tovább fenntarsd az érdeklődését.

6. Beszélj az állatorvosoddal

Ha tudod, hogy kedvenced erősen szorong, már az ünnepek előtt keresd fel az állatorvosotokat, hogy segítsen felállítani a diagnózist és ha szükséges, írjon fel a szorongás enyhítésére szolgáló készítményt. A nyugtatók önmagukban nem elegendőek, a tréning kiegészítésére érdemes őket használni olyan esetekben, ahol az állat extrém félelmi jeleket mutat.

7. Menjetek el a környékről arra az éjszakára

Vannak olyan barátaid vagy családtagjaid, akik csendes helyen élnek? Ha biztos vagy benne, hogy az eddigiek közül egy tipp sem válik be esetetekben, pakolj össze és menjetek el egy olyan helyre ezen az éjszakán, ahol nincs erős zaj. Ha mást nem, keress egy félreeső, kutyabarát vidéki szállót és töltsetek el ott egy éjszakát.

8. Nyugtasd kedvencedet

Végül felejts el mindent, amit arról hallottál, hogy megerősíted kedvenced szorongását ha figyelsz rá. Gondold végig, te mit szeretnél, hogy viszonyuljanak hozzád, amikor nagyon meg vagy ijedve? Szeretnéd, ha nem foglalkoznának veled? Vagy inkább azt, ha egy általad szeretett személy melletted lenne és megnyugtatna?

A legjobb dolog, amit tehetsz ha háziállatod szorong, hogy nyugodt maradsz és azt mutatod kedvencednek, nincs mitől félni. (Lásd fentebb: adj kedvencednek jutalomfalatokat és beszélj megnyugtató hangon, simogasd finom, lassú mozdulatokkal).

További, témába vágó cikkek:
http://undogmatik.blog.hu/2015/02/07/a_tevhitrol_miszerint_a_felelem_megerositheto
http://undogmatik.blog.hu/2015/05/26/hogyan_segitsunk_panikba_esett_kutyanak

Forrás: http://www.petmd.com/dog/slideshows/care/noise-anxiety-staying-calm-during-celebrations

by Patrcia McConnell, PhD

Bizony, eljött az évnek az a szakasza, amikor a felugráló, ágyékszagolgató, macskaürülék-evő kutya, akit most mentettél meg egy szaporítótelepről, találkozni fog Polly nénivel, a család egyetlen olyan tagjával, aki retteg a kutyáktól. Vagy úgy alakult, hogy olyan vendégek jönnek, akik nem kedvelik a te tökéletesen viselkedő kutyáidat sem.

Mindegy milyenek pontosan a körülmények, mindig jól jön, ha ugyanúgy tervet készítesz a kutyád számára is, ahogy megtervezed az ajándékok vásárlását vagy összeállítod a menüt Karácsony estére. Íme néhány dolog, amit érdemes észben tartani:

1. TÉNYLEG biztos vagy benne, hogy el akarod vinni kutyádat a hatalmas családi karácsonyozásra? Mennyire lesz vicces, amikor kiderül, hogy az unokaöcséd allergiás a kutyaszőrre, a sógornőd beszerzett egy kutyagyűlölő macskát, vagy a nagybátyád hozza a három rat terrierjét? (http://www.akc.org/dog-breeds/rat-terrier/), akik közül mindegyik X!X!X! (ide szúrj be valami igen izgalmas viselkedési problémát). Mindent figyelembe véve komolyan fontold meg, hogy otthon hagyod a kutyát, akár egy jó kutyaszitter felügyelete mellett.

2. Ha látogatók jönnek hozzád, tedd, amit nagyon sokan teszünk és adj hálát az égnek a ketrecekért és a kennelekért. Ne hezitálj, inkább előzd meg a problémákat, minthogy a hátad mögött keresztbe tett ujjakkal azt ismételgeted: „szerintem minden rendben lesz…”. Akárhányszor ezt mondom magamnak tudom, hogy meg kell megváltoztatni a hozzállásomat és megtenni amit csaj szükséges, hogy tudjam: minden rendben lesz.

Ne állítson meg, ha túl óvatosnak érzed magad; amennyiben egy leheletnyi esély is van rá, hogy problémák adódnak majd a kutya és egy látogató között. Gyerekek is jönnek és nem tudod 100%-osan hogyan fognak viselkedni a kutyáddal? Akkor kezdd azzal, hogy a kutyát bizonságos helyre zárod, találkozol a gyerekekkel és utána döntöd el, hogyan kezeled a helyzetet. Jonny bácsi érkezik délről a maga 2 méteres magasságával, hogy találkozzon a kutyáddal, aki kényelmetlenül érzi magát idegen férfiak közelében? Hát nem egy áldás, hogy ketrechez szoktattad a kutyád?

3. Figyelj nagyon. Úgy figyeld a kutyád jelzéseit, mint egy sólyom, olyanokat keresve, amelyek arra utalnak, hogy kényelmetlenül érzi magát. Ilyen például az összecsukott, elhúzott száj, a félrenézés, amikor valaki próbálja megsímogatni, vagy a merev, feszült testtartás. A lassú farokcsóválás és a merev testtartás nem boldog kutyára utal, ezek a jelek azt mutatják, hogy az állatot ki kell venni a heyzetből.

4. Hadd jusson mindenki levegőhöz. Tedd be Fidót egy másik szobában a ketrecébe miután egy órát töltött a vendégekkel. Miért várnád meg, míg fáradt és nyűgös lesz? A legtöbb eset amivel találkoztam úgy történt, hogy a kutya egész nap társaságban volt, majd végül csípkedett/harapott. Itrovertált lévén (tényleg) teljesen át tudom érezni a helyzetét. Szeretem a társaságot és szeretek emberekkel lenni, de belefáradok, ha órákon keresztül tart és el kell vonulnom a kennelembe, hogy ne legyek házsártos és harapjak meg valakit. (Kérlek tartsd ezt észben, ha látogatóba jössz).

Természetesen sok kutya szereti a látogatókat (és viszont), szóval ha a te kutyád ilyen, légy nagyon hálás! De a kiképzők és viselkedésszakértők mind tudják, hogy az ünnepek tele lehetnek feszültséggel némelyik kutya számára. Fogadd meg a tanácsunkat és inkább légy túl óvatos mint, hogy aztán sajnálkozni kelljen. Sokkal jobb most odafigyelni, mint emiatt az ünnepek után találkozókat szervezni.

Forrás: http://www.patriciamcconnell.com/dogs-and-holidays

Nálunk valószínűleg nem lesz -20 fok alatt hőmérséklet, de hideg telet jósolnak, úgyhogy érdemes megfontolni Sophia Yin tanácsait:

1. Hideg időben mind a kutyának mind a macskának bent van a helye. Az olyan hosszúszőrű, aljszőrzettel is rendelkező kutyák, mint az alaszkai husky, elég jól bírják az alacsony hőmérsékletet, ha van egy jól szigetelt kutyaházuk, megtöltve tiszta, szigetelő szalmával, ha nem túl fiatalok vagy túl idősek, ha speciális, magas kalóriatartalmú ételt kapnak és folyamatosan figyelik őket. Ezzel szemben mások, szegényesebb bundájukkal, nem megfelelő kutyaházban, nem megfelelő táplálás esetén, nem megfelelő hőmérséklet szabályozással megfagynak, kihűlnek vagy fagyási sérülések keletkeznek különösen a fülük hegyén és a farkuk környékén.
   
   
2. Ellenőrizd az autót, mielőtt elindulsz! A macskák leleményesek a meleg helyek megtalálásában, tehát ha kint maradnak a hidegben, lehet, hogy az autó motoházteteje alatt rejtőzködnek el. Ha valaki ilyenkor elindítja az autót, a macska vagy megsérül, vagy elpusztul.
   
   
3. Ne felejtkezz el a pulóverről és kabátról a rövid szőrű fajták esetén séta közben, különösen, ha sok ideig állnak egy helyben. Általában elmondható, hogy az, ha a kutya reszket, összehúzza magát és szerencsétlenül néz, miközben a gazda is fázik és télikabátra van szüksége, azt jelenti, hogy vékony bundájú barátjának is szüksége volna egyre.
   
   
4. Kerüld a háziállatok autóban hagyását amikor nagyon hideg az idő. Fűtés nélkül az autó lényegében fagyasztóvá válik.
   
   5. A só és egyéb, utak jégmentesítésére szolgáló anyag irritálhatja az állat mancsát, lenyelve pedig fekélyt és irritációt okozhatnak a nyelőcsőben és a szájon. Sétából hazaérve tehát mossuk meg meleg vízzel a lábukat és minden olyan helyet, ahol sót találunk. Ha megtanítjuk a kutyát, hogy kutyacipőt hordjon sétakor, akkor a cipők védelmet nyújtanak a só ellen és az olyan lábsérülésektől is megvédenek, amelyek például az éles jégen való futáskor keletkeznek.
   
   6. Ne engedd, hogy kedvenced havat egyen! A hó tartalmazhat mérgező anyagokat, például fagyálló folyadékot, ami hányást, veseelégtelenséget és halált okoz. Ha azt látod, hogy kutyád színes havat eszik, azonnal vidd állatorvoshoz!
   
   

Forrás: https://drsophiayin.com/blog/entry/six-cold-weather-safety-tips-for-dogs-and-cats/

írta Burányi Virág

A környezetgazdagítás helyes kivitelezéséhez elengedhetetlen a célorientált gazdagítási terv kidolgozása, melynek a lépései a lenti ábrán láthatóak. A gazdagítás mindig fajspecifikus, tehát fontos ismerni az adott állat természetes viselkedését és ökológiai fülkéjét, valamint az egyed múltját, a kifutó korlátait (nem csak bedobálni a régi dolgokat) (Mellen & MacPhee 2001). Ez a módszer a választás lehetőségéről szól, amit az állat hozhat meg a saját környezetében (kölcsönhatásba akar-e lépni az adott eszközzel, ha igen, akkor milyen módon, mennyi ideig, milyen gyakran; de dönthet úgy is, hogy nem reagál semmit). (Animal Keepers' Forum, http5, http6).

A célkitűzések során először meghatározásra kerülnek azok a fajspecifikus viselkedésformák, amiket el szeretnénk érni. Megnézzük, hogy ezekhez milyen eszközök szükségesek, továbbá, hogy miként tudjuk garantálni az állat biztonságát. 

A terveket úgy kell kialakítani, hogy azokat számos tényező befolyásolhatja, így legyenek kellően dinamikusak, szükség esetén módosíthatóak.  A tervezés része a környezetgazdagítás jóváhagyása, a szükséges elemek beszerzése, és a szerepek (ki, mit, mikor csinál) valamint a felelősségvállalás tisztázása. A különböző gazdagítási eszközöket változatos sorrendben, különböző helyzetekben érdemes alkalmazni, ezáltal megelőzve, hogy az állat érzéketlenné váljon, vagy megszokja őket.

Az egész folyamatot, a célkitűzésektől a kivitelezésig, részletesen dokumentáljuk a nyilvántartási naplóban, majd kiértékeljük (milyen típusú környezetgazdagítás került bevezetésre, mennyi ideig marad a kifutóban, milyen választ adott rá az állat, sikerült-e elérni a kellő hatást, vagy változtatásra van szükség stb.) (Animal Keepers' Forum, http2, http7).

A viselkedés megfigyelése az egyik legegyszerűbb eszköze annak, hogy értékeljük a környezetgazdagító technikákat (Duncan 1997, Wettlaufer & Smith 2010). A megfigyelés segítségével jobban meg tudjuk határozni, hogy a kifutót hogyan hasznosítják az állatok, milyen berendezéseket preferálnak, illetve hogy a gazdagító elemek okoznak-e számszerűsíthető változást a kívánatos vagy nem kívánatos viselkedésekben. Az abnormális viselkedés, a stressz jelenléte a nem megfelelő környezetre utalhat (Duncan 1997). A valódi környezetgazdagítás csökkenti a stresszt és nem növeli, tehát nem gyakori/véletlenszerű drámai változások sorozata zárt térben. A hirtelen, nagymértékű változás/újdonság gyakran megijeszti vagy összezavarja az állatokat, félelmet, stressz reakciót válthat ki (menekülés, hiperaktivitás, levertség stb.) (http5), ez egyértelműen kerülendő, viszont nem szabad összetéveszteni a kezdeti óvatossággal (http6). A fogságban tartott állatok viselkedését a vadon élőkéhez hasonlítva értékelhetjük. A jó fizikai állapot szintén megfelelő indikátor, hiszen a kóros soványság (stressz) vagy a túlsúly (unalom) nem megfelelő tartási körülményekre utal. A stressz kimutatására alkalmazható a kortizol, szerotonin és a glukagon szint mérése valamint a fehérvérsejt (leukocita) szám változása (Duncan 1997). A környezetgazdagítás sikerességét bizonyítja a megnövekedett élettartam, az eredményesebb reprodukció vagy a jobb egészségi állapot (Newberry 1995). Tartozunk az állatoknak annyival, hogy jó életminőséget biztosítunk számukra, ahol boldogulni tudnak, és nem csak túlélni (http5).

Fontos megemlíteni, hogy a környezetgazdagítással összefüggő sérülések/halálozási ráta nagyon alacsony, de minden gazdagítás jelent valamennyi kockázatot. A környezet bonyolultabb ezért veszélyesebb, mint egy steril kifutó. A legtöbb problémát a nem megfelelően kivitelezet környezetgazdagítás és az eszközök karbantartásának hiány okozhatja (Duncan 1997). Ahhoz, hogy csökkentsék a kockázatot és, hogy megelőzzék az esetleges baleseteket a gondozóknak mindent meg kell tenniük (http6).

Irodalomjegyzék:

- Animal Keepers' Forum, Vol. 29, No. 2, pp. 54-56. American Association of Zoo Keepers, Inc.
- Duncan, A. E. (1997): A veterinary assessment of the risks and benefits of environmental enrichment. DMV, Detroit Zoological Institute, Royal Oak, 7 p.
- Mellen, J. & MacPhee, M. S. (2001): Philosophy of Environmental Enrichment: Past, Present and Future. Zoo Biol. 20:211-226
- Newberry, R. C. (1995): Environmental Enrichment: Increasing the Biological Relevance of Captive Environments. Appl. Anim. Behav. Sci. 44:229-243
- Wettlaufer, D. & Smith, L. (2010): Enrichment Suggestions for Captive-born, Hand-reared Jackals Held in Captivity. Cheetah Outreach, Cape Town, 17 p.
- http2 https://www.aza.org/ Enrichment 2016.02.28.
- http5 http://rainbowsnakes.tumblr.com/post/119229812584/environmental-enrichment-for-reptiles-what-why Environmental Enrichment for Reptiles 2016.03.01.
- http6 http://www.enrichment.org/ The Shape of Enrichment 2016.02.22.
- http7 http://www.animalenrichment.org/Animal Enrichment 2016.04.10.

1. Légy pozitív!
   A kutyák sokkal gyorsabban és hatékonyabban tanulnak, ha megtanulják a feladat közben jól érezni magukat. A kutya sokkal jobban fog viselkedni, ha pozitív megerősítéssel képzik, mint ha ráerőltetnek dolgokat.
   
   
2. Tanulj meg „kutyául beszélni”
   A kutyák nem tudnak magyarul és nem gondolatolvasók. Kommunikálj kevesebbet a hangoddal, többet a testeddel (ahogy a kutyák teszik) és a kutyád jobban megért majd.
   
   
3. Tanulj a tanulásról
   Az állatok képzése nem intuitív dolog, és nem tanítják az iskolában. Ne gondold, hogy tudod, hogyan működik csak mert szereted a kutyád.
   
   
4. Tanuld meg „olvasni” a kutyát
   A kutyáknak rendkívül kifejező arcuk van, de gyakran nem figyelünk arra, mit akarnak mondani. Keress laza testtartást, nyitott szájat boldog kutyákon, merev testtartást és csukott szájat azokon a kutyákon, akik aggódnak valami miatt.
   
   
5. Taníts egész nap
   Kerüld el a hosszú tréningeket, oszd szét a feladatokat a nap során. Így egész nap lesz időd a kutyádra, aki megtanul hallgatni rád bárhol, bármikor.
   
   
6. Tökéletesíts néhány gyakorlatot
   Ahelyett, hogy sok mindent tanítasz, melyet a kutya zavarásban nem tud végrehajtani, taníts kevesebb, egyszerű gyakorlatot és gyakoroljátok mindenféle környezetben.
   
   
7. Légy következetes
   Ne használd reggel a „Gyere Buksi”, este pedig a „Buksi hol vagy” parancsot! A kutyák idegen nyelvként tanulják a gazda nyelvét, összezavarjuk őket, ha folyton változtatjuk a parancsot.
   
   
8. Taníts alternaítv viselkedést
   Ahelyett, hogy folyamtosan korrigálod a kutyát ha olyan dolgot tesz, amit nem szeretnél, találd ki, mit szeretnél, ha csinálna helyette és tanítsd meg neki.
   
   
9. Ismerd a kutyád
   A második golden retrievered talán nem fog szeretni labdázni, csak mert az első szeretett. Minden kutya különböző, és nem olvasták el a saját fajtaleírásukat.
   
   
10. Nevess sokat!
    Miért ne? A képzés lehet ugyanolyan szórkoztató a gazda, mint a kutya számára. Mindketten jobbak lesztek, ha játékot csináltok a tanulásból és jól érzitek magatokat.

Forrás: http://www.patriciamcconnell.com/top-ten-tips