Már kölyökkorban érdemes tanítani a kutyának egy úgynevezett positive interruptert, pozitív megszakítást, ami egy jelzés számára, hogy azonnal hagyja abba, amit csinál és figyeljen a gazdára. Nem szükséges klikker, bár könnyíti a tanulási folyamatot. Miért? Mert a legrövidebb dicsérőszó is túl hosszú ideig tart. A klikker hangja egy nagyon rövid klikk hang, amivel másodpercre pontosan tudja a gazda jelezni a kutyának, mi az, amit szeretne tőle. A klikk hangnak pontosan akkor kell elhangzania, amikor a kívánt viselkedést éppen végrehajtja a kutya. Például ha meg akarjuk tanítani ülni a kutyát, akkor kell klikkelnünk, pontosan abban a pillanatban, amikor a kutya teszi le a hátsóját a földre. (Érdemes előtte gyakorolni, kimenni egy forgalmas útra, és minden elhaladó autóra pontosan akkor klikkelni, amikor előttünk van.) Mivel a klikk hang elég rövid, a kutya sokkal hamarabb rájön, mit vár tőle a gazda. Ha valamiért a gazda nem szeretné használni a klikkert, alkalmazhat egy rövid dicsérőszót, például „úgy” vagy „jó” esetleg „oké”, stb.

A pozitív megszakítás tanítását mindenképpen lakásban, ingerszegény környezetben kell kezdeni (ahogy minden mást is), esetleg kertben, ha kerti kutyáról van szó, de mindenképpen olyan helyen, ahol minden ismert és megszokott számára. Először is, a gazdának ki kell adnia egy olyan hangot, amire a kutya felfigyel: cuppogás, sziszegés, lehet próbálkozni mindenféle butaságnak tűnő, de nagyon eredményes hanggal, a lényeg az, hogy a kutya felkapja rá a fejét. Ahogy a kutya ránk néz, azonnal mehet a dicsérőszó vagy a klikk és utána a jutalom. Amikor a kutya már 100%-ban érti lakásban a dolgot, tehát minden cuppantásra (vagy arra a hangra ami nála működik), vagy maximum második cuppantásra ránk figyel (törekedjünk az elsőre jelzésre való figyelésre, de a második még éppen elfogadható), lehet növelni az ingereket, lakásból kimenni kertbe, vagy olyan utcarészre, üres futtatóba, ahová gyakran járunk, ahol nincs sok zaj, környezeti tényező, ami elterelheti a kutya figyelmét. Ha itt is 100%-osan megy, ismét lehet növelni az ingereket. Amennyiben a kutya nem figyel második jelzésre sem, egy lépést érdemes visszalépni, tehát például kertből vissza lakásba, utcáról vissza lakásba vagy kertbe, és még jobban „elmagyarázni” a kutyának, mit várunk tőle. Nagyon fontos, hogy a tanulási szakaszban, azaz míg a kutya minden környezetben hibátlanul el nem végzi a feladatot, olyan dologgal jutalmazzuk, ami számára megfelelő motiváció, lehet az jutalomfalat, játék, bármi, ami elég érdekes számára, hogy inkább a gazdát válassza az érdekes inger helyett. (Többek között labdával is lehet klikkerezni.) Ha már tudja, mit várunk tőle, akkor is mindenképpen vissza kell jelezni neki, hogy igen, ezt szerettem volna, örülök, hogy megtetted. Szükség van megerősítésre, legyen az akár egy simogatás. Esetleg itt is alkalmazhatja a gazda a Premack-elvet (megteszek neked valamit, amit szeretnél, cserébe te is tegyél meg nekem valamit, amit szeretnék): ha rám figyelsz, megkapod a kedvenc játékod, olyan dolgot csinálunk, amit nagyon szeretsz. Természetesen nem lehet minden kutyával kapcsolatban megmondani, mi az a motiváció, ami elegendő, ezt a gazdának kell kitapasztalnia. Kísérletezzünk! Használjunk olyan dolgokat, amelyek elég érdekesek a kutya számára. Lehet ez jutalomfalat, kötél, labda, köteles labda, jutalomfalatos játék, sípolós játék, rongydarab, simogatás, a gazda az, akinek meg kell figyelnie, mi elég jó motiváció a kutyája számára.

Miért jó ez? Mert így azonnal magunkra tudjuk vonni a kutya figyelmét, ahogy olyan dolgot tesz, ami nem kívánatos, anélkül, hogy büntetni, vagy folyton tiltani kéne. Még azelőtt meg tudjuk szakítani a nem kívánt viselkedést, hogy abba a kutya belemerülne. Ez nagyon fontos: figyeljünk a kutyára! Lássuk meg, hogyha már feszülten néz valamit, és még azelőtt szakítsuk meg a dolgot, mielőtt például elrohanna. Tartsuk magunkon a figyelmet, amikor szükséges, hiszen azért megyünk le a futtatóba, hogy vele foglalkozzunk! Így a gyakorlás során a kutya megtanulja, hogy nagyon is megéri a gazdára figyelni. Az alábbi videó ezt hivatott bemutatni, érdemes végignézni azoknak is, akik nem jól beszélik az angolt, mert a szöveges részen kívül érthető példát mutat.

A videót csak YouTube-on lehet megnézni, szóval klikk itt a linkelt videón jobb alul a kis YouTube feliratra :))  

A kutyák viselkedését és képzését nagyon régóta körülvevő összes hiedelem és tévhit közül talán az a leggyakrabban előforduló, amely szerint lehetséges megerősíteni a félelmet figyelemmel vagy nyugtatással.  Ez határozottan az olyan hiedelmek egyike, melyeket első mentorai sulykoltak Suzanne-ba közel harminc évvel ezelőtt.

Majdnem ilyen régóta tudják a viselkedéskutatók, hogy érzelmi állapotokat és akaratlan viselkedésformákat bonyolult manipulálni akár jutalommal, akár büntetéssel. Próbálta már befolyásolni a szívritmusát vagy egyéb pszichológiai paraméterét biofeedback (élettani működések tudatosítása) használatával? Még úgy sem könnyű megtanulni, hogy az embernek megvannak hozzá a kognitív képességei, szemben az állatokkal.

Úgy gondoljuk-e, hogy ha a kutya fél mondjuk a vihartól, ölben tartjuk, békésen simogatjuk, segítünk neki ellazulni és megnyugodni, akkor a félelemérzete valószínűleg erősödik? Mert így működik a megerősítés: növeli az azt megelőző viselkedések gyakoriságát. Tehát ha a nyugtatás jutalmazza a félelemérzetből fakadó viselkedést, akkor ezt követően és ennek eredményeként az állat sokkal ijedtebbé válik. A félelem érzete az, ami kifejeződik észlelhető viselkedések által. Ha az állatnak az az érzete, hogy fél, nem erősödik, akkor nem fog az ebből fakadó viselkedés
sem.

Kitartó hiedelemnek bizonyul, hogy lehetséges jutalmazni a félelemből fakadó viselkedést anélkül, hogy a félelem érzetét jutalmaznánk. Emberek esetében talán így van. Mindannyian ismerünk egyéneket „mártír” mentalitással, akik félénken és gyámoltalanul viselkednek, hogy figyelmet kapjanak és gondoskodjanak róluk.

Állatokra ez nem tűnik jellemzőnek, mert  nem színlelnek:  ha nem félnek, nem játsszák el, hogy igen. Ahogy változik az érzelmi állapotuk, úgy változik a viselkedésük is.

Viselkedéskutatók az 1940-es években arra kondicionáltak patkányokat, hogy ugorjanak a ketrecük másik oldalára így elkerülve egy csengőt követő áramütést. A következő fázisban a kutatók megváltoztatták a sorrendet, a csengőt sajt követte, az áramütés pedig megszűnt.

Miután a patkányok többször tapasztalták, hogy a csengőt sajt követi akkor is, ha megkísérelnek átugrani a túloldalra, mit gondol az olvasó, a patkányok még jobban féltek és az átugrálási próbálkozások száma nőtt? Ennek kellett volna történnie, ha elhisszük, hogy az ugrálás mint viselkedésforma (és emiatt a félelem) a sajttal meg lett erősítve.*

Csakhogy pont az ellenkezője történt. A patkányok félelemérzete csökkent, az ugrálás abbamaradt és nekiláttak a sajtnak. Ez egy példa arra, hogyan változtatja meg a klasszikus kondicionálás a viselkedést azáltal, hogy megváltozik az érzelmi állapot ahelyett, hogy az operáns kondicionálás által a félelemérzet jutalmazva lenne.

Copyright 2007, written by Suzanne Hetts, Ph.D. and Daniel Q. Estep, Ph.D., Certified Applied Animal Behaviorists. Reprinted with permission from “Pet Behavior One Piece at a Time”.

Az eredeti cikk itt található: http://fearfuldogs.com/myth-of-reinforcing-fear/

*A csengő megszólalt, a patkányok ugrottak, és az ugrás után megették a sajtot, azaz a hiedelem szerint az ugrást erősítette meg a sajt. Ennek ellenére az ugrálás abbamaradt, ahogy rájöttek: nincs áramütés. Magyarul ha a félelemből fakadó viselkedésformát dicsérjük az akkor SEM lesz megerősítve és nem válik állandó viselkedésse, hanem megszűnik, ahogy a félelem alábbhagy.

Mikor hallottad utoljára: „a kutyám domináns”, „a kutyám le akarja dominálni ...-t” (a megfelelő kifejezés behelyettesítendő) vagy „a kutyám nem lát engem elég dominánsnak”? A kutyák dominanciájáról tudományosan bizonyították, hogy tévhit. Az AVSAB (American Veterinary Society of Animal Behavior, az állatok viselkedésével foglalkozó amerikai állatorvosi társaság) a dominanciaelmélet újjáéledése miatti aggodalmában állásfoglalást adott ki. A Merriam-Webster szótár szerint a dominancia állapota „domináns pozíció, különösen társadalmi hierarchiában”. Ez a definíció áll a legközelebb ahhoz, amely a háziasított kutyafélékre vonatkozik, azaz ahhoz, amit rájuk alkalmaznak, és a háziasított farkasfalkák viselkedésének kutatásakor figyeltek meg. Egy ezzel kapcsolatos vizsgálat, melyet L. David Mech végzett, bizonyította, hogy a dominancia hamis információ a vadon élő farkasokkal kapcsolatban. Itt az ideje tehát, hogy leszámoljunk a dominanciaelmélettel.

A zűrzavar abból keletkezik, ahogyan az emberek a dominanciát látják,  mert hajlamosak a domináns viselkedésre. A kutyák szociálisak és igazán toleránsak ideális esetben. A dominancia az emberi félreértések miatt vált ismertté és ivódott be a köztudatba. Bizonyos, hogy amikor a kutya dominánsnak tűnik, valójában egy bizonytalan, zavarodott állat, ami egy a mindennapokban domináns gazdára utalhat.

Elismert forrásokból származó bizonyítékok mutatják meg a valóságot a tévhittel szemben.

A Macho Myth című cikk szerint (melynek fordítása itt található): „Nem csak, hogy elárulja az ember a felettébb kifinomult társadalmi struktúrát egy elméleti szintre leegyszerűsített nézőponttal, de az ilyen elképzelések kontraproduktívak, embertelenek és veszélyesek is lehetnek, mikor hetykén rávetítik a kutyakiképzésre vagy a viselkedési problémák megoldására.”

Azzal, hogy azt mondjuk, egy kutya domináns, engedélyt adunk a ledominálására, ami nem pozitív megerősítéses módszerek használatát jelenti.

A Pennsylvaniai Egyetem által végzett kutatás bizonyította, hogy az agresszió agressziót szül. Amit a pozitív, jutalom-alapú képzést választók már rég tudtak, most bizonyossá vált. Az agresszió a tréning során konfrontatív szemléletben nyilvánul meg, fájdalmat okozó eszközök használatában és abban a tévhitben, amely szerint az ember dominanciát tapasztal, és ami miatt le kell dominálja a kutyát, hogy vezető legyen. Ez a ledominálás fizikai konfrontációt jelent, olyan fájdalmat okozó eszközök hozzáadását a tréninghez, mint a fojtó nyakörvek, szöges nyakörvek és elektromos nyakörvek. De tovább is van, mert ugyanakkor még a kiabálás is képes drámát és konfrontációt kiváltani akár családtagok között, akár közvetlenül a kutyával kapcsolatban is. A „nem” és „fogd be” kifejezések állandó folyama összezavarja a kutyát és további drámát hoz létre, mert nem tanít mást, csak, hogy hogyan legyen agresszív vagy reaktív.

A valóság az, hogy egy igazi vezetőt érdemes követni, olyan valaki, akit mások követni akarnak ahelyett, hogy kényszerítve lennének rá.

Melyik a jobb meghatározás? Paul Owens, az eredeti kutyasuttogó azt mondja: „a dominancia nem azt mutatja meg, ki a nagyobb és az erősebb. Egyszerűen azt jelenti, hogy létre kell hozni egy környezetet, ahol irányításunk alá vonjuk a dolgokat, amiket a kutya akar, így neki hozzánk kell fordulnia, hogy megkapja, amit akar. Ellenőrzésünk alatt tartjuk az élelmet, a szeretetet, a játékokat, a szociális szabadságot és minden mást a világon. Nincs alkudozás.”

Owens beszél a Premack elvről, amely egyszerűen fogalmazva azt mondja: ha megteszed ezt értem, én megteszem azt érted. A kutya megtanulja, hogy ha megteszi, amit kérünk, azzal kiérdemli, amit szeretne és azzá válunk, akire érdemes figyelni. Valójában a kutya vezetőivé, a tanáraivá és nevelőivé válunk egy pozitív jutalmazáson alapuló környezetben, hűséget építve egy megtörhetetlen köteléken és megbízható kapcsolaton keresztül.

A Time Magazin cikke, A kiképzés és az alfa-elmélet mítosza, részletesebben fejti ki, miért tévhit a dominanciaelmélet, és milyen módon alapul a háziasított kutya társadalmi rendszere konfrontáció helyett szociális alapokra.

A kutyafajták különböző okok miatt lettek kitenyésztve, a védelmezőtől a társ szerepig. A viselkedések skálája az emberektől tartózkodóktól és óvatosaktól az ölebekig terjed. A tenyésztés természetéből adódóan szükség van egyes vonások megértésére és a kezelésükben való jártasságra. Bizonyos fajtákat átlag kutyatulajdonosoknak nem lenne szabad birtokolni és bizonyos fajták, ha nincsenek megfelelően képezve, aggasztó és kihívást jelentő viselkedésformákat mutatnak, mely viselkedésformák előnyére válnak a fajtának megfelelő képzéssel.

A Time Magazin cikke szerint: „Mech, akinek az alfa-farkas elméletet tulajdonítják, de az utóbbi években irányt váltott, azt mondja, a falka hierarchiája nem vonja magával azt, hogy valakinek fel kell harcolnia magát a csoport élére, mert ahogy az emberi családoknál is, a fiatalok nyilvánvalóan követik a szüleik irányítását.” David Mech, vezető tudományos kutató évek óta tanulmányozza a farkasok viselkedését és levont néhány érdekes következtetést a dominanciaelmélet mítoszával kapcsolatban.

Az Association of Pet Dog Trainers (APDT, a kedvtelésből tartott kutyák képzésével foglalkozó társaság) továbbra is erőfeszítéseket tesz, hogy leleplezze a domimanciaelméletet és tájékoztassa a nyilvánosságot annak téves voltával kapcsolatban, ahogy a Dominancia és kiképzés című cikkben áll. Az APDT cikke szerint: „A dominancia nem jellemvonás, hanem  «elsősorban egy leíró elnevezés egyének közötti kapcsolatokra vonatkozóan», ráadásul a «domináns kutya» kifejezés használata értelmetlen, mivel a dominancia csupán egyének közötti kapcsolatra vonatkozhat. (Bradshaw et al., 2009)”

Miklósi Ádám A kutya szemén keresztül című dokumentumfilmben tárgyalja a kutyafélék dominanciájával kapcsolatos tévhitet. Itt található a PBS által „A dominancia mítoszának” nevezett videó átírata. Megállapítja, hogy „tudományosan a dominanciának nincs értelme”, majd folytatja a magyarázatot a miérttel. (Megjegyzés: A PBS videói többé nem elérhetők ingyenesen, viszont lehetőség van a DVD megvásárlására).

A kutyák megtanulják megoldani a problémákat életük során. Az emberekkel való együttélés szabálya az, hogy az ember átveszi a vezető szerepét mint tanár, útmutató és horgony egy ijesztő környezetben. Annak, hogy egy ember ledominál egy kutyát nem sok értelme van, mivel konfrontatív kapcsolatot teremt és lerombolja a bizalmat. Amikor egy kutya domináns egy másik kutyával szemben, az a megfelelő irányítás hiányát mutatja, így a kutyák azt teszik, ami működik annak érdekében, hogy megszerezzenek egy bizonyos erőforrást, ha egy általuk tisztelt családtag nem mutat alternatív mintát. A kutya folytatni fogja, amiről észrevette, hogy működik. Lényegében megtanulták a viselkedésformát. Ez az, ami újra és újra megismételve rögzül és aztán domináns viselkedésként van félremagyarázva.

A tudomány bővelkedik bizonyítékokban a dominancia mítoszával és téveszméjével kapcsolatban,  melyek rendkívül elismert források, hosszadalmas kutatások és tanulmányok. Egy segítő környezet megteremtése pozitív jutalmazáson alapuló háztartásban felér a dominanciával, ami így nem szükséges sem a kutya sem az ember szemszögéből.

 Az eredeti, angol nyelvű írás itt található: http://ppgworldservices.com/2014/09/17/down-with-dominance/

https://clbenjamin.wordpress.com/2011/01/10/house-training-your-puppy-part-two/

Ha valaki nevelt már kutyát, aki aztán hallgatott rá, az tudja, mennyi befektetett munka, hogy ez „A Gazdi hazajött! Hurrá!” akkor is működjön, ha kilépünk az ebbel az ajtón. Nem megy a behívás? Nem. Sehol nem lehet szabadon engedni? Nem igazán. Mindent szétrág? Igen. Üvölt ha egyedül marad, mint a sakál? Hát hogyne. Nem hallgat a gazdájára és megmorogja, ha abban az ágyadba akar feküdni, amiben ő is? Előfordul. Megtámad más kutyákat? Minden további nélkül. Nem szobatiszta? Ki hinné, hogy nem teljesen annak született.
Pedig lehetséges, hogy nagyon sokan azért vállalnak kutyát, mert ilyen tévképzetek élnek a köztudatban: a kutya szolgalelkű, azonnal szót fogad, eleve behívhatóan és szobatisztán születik és minden vágya, hogy az ember parancsait akár motiváció nélkül is teljesítse. Aztán csodálkozunk, hogy nem működik semmi. Mert bizony nem működik. Néha nagyon sokat, de mindenképpen sokat kell dolgozni, gyakorolni, játszani a kutyával ezért a „szolgalelkűségért”, ami után nem csak annyiban merül ki a kapcsolat, hogy “A Gazdi hazajött! Hurrá!” címszóval összeugrál minket, mikor belépünk az ajtón.

Tanítsd, neveld a kutyád!
Fáraszd le mind fizikailag, mind szellemileg, elégítsd ki a szükségleteit!
Csak akkor vállalj kutyát, ha van időd és energiád foglalkozni vele!
Alaposan fontold meg, milyen fajtát választasz!
Kérj segítséget a tenyésztőtől, vagy a menhelyen a kölyök/felnőtt egyed kiválasztásában!
Segíts, hogy minél kevesebb kutya kerüljön utcára vagy menhelyre, gondolkodj felelősen!

Az eredeti, angol nyelvű cikk itt található: http://www.askavetquestion.com/toxicfoods.php

Ahogy a régi mondás tartja: a kutya az ember legjobb barátja — de valójában mennyit tudsz négylábú társadról? Szeretjük azt hinni, hogy ismerjük a viselkedésüket és tudjuk, mi a legjobb nekik, ennek ellenére még mindig van néhány gyakori tévhit, aminek bedőlünk. Ezt szem előtt tartva kapcsolatba léptünk a zoológus és viselkedéskutató Muriel Brasseurrel, aki magatartásgenetikából szerzett doktori fokozatot, hogy beszéljen nekünk a leggyakoribb tévhitekről és a mögöttük megbújó igazságról. (A képen Muriel Brasseurrel látható Blane nevű skót szarvasagarával)

1. TÉVHIT: A KUTYÁK AKKOR CSÓVÁLJÁK A FARKUKAT, AMIKOR BOLDOGOK

A legrégebbi és leggyakoribb kutyákkal kapcsolatos tévhit. A farok alapvető része a kutya kommunikációs rendszerének, tartásának magassága, mozgása, sebessége és feszült vagy ellazult állapota is fontos tényező. Például egy alacsonyan-közepesen tartott, lassan csóvált farok kifejezheti a kutya nyugodtságát vagy aggodalmát, míg a magasan tartott és gyorsan csóvált farok jelentheti, hogy a kutya boldog és izgatott, esetleg riadókészültségben van. Ahhoz, hogy lássuk a teljes képet a kutya farkát testének többi részével összefüggésben kell vizsgálni. A mozgás iránya szintén lehet kifejező. Olaszországban, a Trentói Egyetem által 2007-ben vezetett kutatás során kiderült, hogy a kutyák jobbra csóválják farkukat, ha valamit meg akarnak közelíteni — mint például a gazdájukat, viszont balra csóválnak, mikor távolodni akarnak valamitől, például egy barátságtalan vagy agresszív kutyától.

2. TÉVHIT: A KUTYÁK BŰNÖS TEKINTETTEL NÉZNEK, HA TUDJÁK, HOGY ROSSZ FÁT TETTEK A TŰZRE

Ez is leggyakoribb tévhitek közé tartozik Egy gyors kereséssel több tucat látszólag vicces videó található YouTube-on „bűnös” tekintettel néző kutyákról, akik összehúzzák magukat, elkerülik a szemkontaktust, szemük fehérje látható: a viselkedés, mely „whale eye” (azaz bálnaszem, bár nálunk nem használják így. A ford.) néven ismert. Gyakran úgy tűnik, mintha ezek a kutyák vigyorognának, felemelik a mancsukat, az oldalukra vagy a hátukra dőlnek, esetleg lapulnak, gazdájuk felé kúsznak, miközben a farkukat maguk alá húzzák és megpróbálják megnyalni a kezeit vagy az arcát. Sokszor tévesztik össze ezeket a jelzéseket a bűntudattal, de valójában egy sor békítő viselkedésről van szó válaszként a gazda hangjára, arckifejezésére és testbeszédére. Néhány kutyatulajdonos állítja, hogy a kutyája bűnösnek tűnik mikor hazaér, már azelőtt, hogy a tettről tanúskodó szemetest, széttépett párnát vagy más neveletlenséget észrevenné. A jelenség az asszociatív tanulással magyarázható, azzal a folyamattal, amely során a kutya megtanulta, hogy egy bizonyos cselekvést valószínűleg szidás vagy valamilyen más büntetés követ. (Magyarul a kutya megtanulta, milyen arcot vágjon ha idegesnek tűnik a gazda, amivel esetleg elkerülheti a bajt. A ford.)
Következő alkalommal tehát Fidó bűnbánó tekintettel fog ránk nézni, így szeretné közölni: „Ijesztőnek tűnsz, kérlek ne kiabálj velem”.

3. TÉVHIT: NEM TUDSZ ÚJ DOLGOKAT TANÍTANI EGY ÖREG KUTYÁNAK

Nincs olyan bizonyíték, amely azt mutatná, hogy az idősebb kutyák nem képesek új feladatokat, viselkedésformákat tanulni, és a rögzült viselkedés sem akadály az új viselkedés tanulásában. A kutyáknak életük során ugyanúgy szüksége van mentális, mint fizikai stimulációra. Amíg a kutya egészséges, jól érzi magát, nincsenek fájdalmai és élvezi a rövid tréningeket, nincs ok arra, hogy ne tudna új trükköket tanulni. Arról mindenképpen győződjünk meg, hogy gyengéd, pozitív megerősítéssel dolgozó módszereket alkalmazunk és nem erőltetjük rá az akaratunkat idősebb társunkra, ha nem mutat érdeklődést vagy úgy tűnik elkerüli a tréninget.

4. TÉVHIT: A KÖTÉLHÚZÁS AGRESSZÍVVÁ TESZI A KUTYÁKAT

Egy másik népszerű tévhit, melyet régebben még könyvekben is olvashattunk. A Bristoli Egyetem viselkedéskutatói által elvégzett újabb kísérletek ugyanakkor nem mutattak semmiféle bizonyítékot, ami ezt alátámasztja. Egy kutatás során bebizonyosodott az is, hogy a feltevés, miszerint az embernek minden esetben nyernie kell, lényegtelen. A kötélhúzós játék nem ösztönzi a kutyát agresszív viselkedésre, viszont fontos, hogy megtanítsuk némi kontrollra a fogd és az ereszd parancs által, valamint kerüljük a játék irányíthatatlanná válását. Nem ajánlott durván játszani a kölykökkel, mert ez arra késztetheti őket, hogy felnőtt korukban durván játsszanak más kutyákkal vagy emberekkel.

5. TÉVHIT: NYUGTATNI ÉS SIMOGATNI EGY RÉMÜLT KUTYÁT A FÉLELEM JUTALMAZÁSA ÉS MEGERŐSÍTÉSE

Egészen a közelmúltig azt hitték, hogy a nyugtatás tűzijátéktól, vihartól, forgalomtól, másik kutyától, stb. megrémült kutya esetében megerősítésként működik, ami állandósítja vagy rosszabbá teszi a félelmet. Az új kutatások viszont ezt is megcáfolták. Minden kutya különböző és néhánynak valójában a gazda közelsége és egy kis nyugtatás is elegendő, hogy megbirkózzanak a félelemmel. Próbáljuk kerülni a túlzásokat, mert a minél kevesebb hűhóval járó, csendes és laza nyugtatás segít megelőzni, hogy a gazda saját aggodalmát mutassa a kutyának.

(Szerzők: Nicola Oakley, Muriel Brasseur)

Az eredeti, angol nyelvű cikk ezen a linken érhető el:
http://www.mirror.co.uk/lifestyle/family/you-can-teach-old-dog-5004288

Hatalmas riadalmat okozott, hogy bizonyos kerületekben most van/volt az ebösszeírás, gondoltam jó lenne egy poszt arról, hogy is működik a dolog. Kezdjük a törvénnyel. Tudom, hogy nem annyira kellemes jogi szöveget olvasni, de ha az ember nem akar félni és tisztában akar lenni a valósággal, akkor néha nem árt. Tehát:

42/B. §80 (1)81 A tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat ebrendészeti feladatainak elvégzése érdekében, illetve a veszettség elleni oltás járványvédelmi vonatkozásaira való tekintettel három évente legalább egy alkalommal ebösszeírást végez.
(2)82 Az ebösszeírás során a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat jogosult kezelni a 42/A. § (4) bekezdés szerinti adatokat.
(3)83 A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat az ebösszeírás alapján a (2) bekezdésben foglalt adatokról helyi elektronikus nyilvántartást vezet, az állat tulajdonosa, tartója és más személyek jogainak, személyes biztonságának és tulajdonának védelme, valamint ebrendészeti és állatvédelmi feladatainak hatékony ellátása céljából.
(4)84 Az adatbázis működtetőjének kérésére a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat, valamint a Magyar Állatorvosi Kamara köteles a nyilvántartott ebekről adatot szolgáltatni.
(5)85 Az eb tulajdonosa és tartója az ebösszeíráskor köteles a (2) bekezdés szerinti adatokat a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat rendelkezésére bocsátani.

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99800028.TV

Mit jelent ez? Minden kerületnek és minden település önkormányzatának kötelező 3 évenként legalább egyszer ebösszeírást végezni. Azt, hogy ki mikor csinálja nem határozza meg a törvény, tehát van olyan kerület, ahol már 2013-ban lezajlott egyszer a dolog és van olyan, ahol most zajlik. Az ebösszeírás alkalmával — ami tehát 3 évente minimum egyszer kell, hogy legyen (de lehet akár többször is) — a gazda köteles bejelenteni a nála lakó ebeket. Akkor büntethetik meg, ha volt ugyan ebösszeírás a kerületben vagy a településen és nála lakott már kutya, mégsem jelentette be. Ha az ebösszeírás után került hozzá kutya, vagyis két összeírás között, akkor nem szükséges külön bejelentenie, de a következő ebösszeíráskor igen. (Gondolom ha mégis bejelenti sem veszik a fejét). Érdemes a kutyatartóknak odafigyelni, megnézni néha az önkormányzat honlapját, érdeklődni az állatorvosnál mondjuk oltás alkalmával, nehogy lemaradjanak a lakóhelyükön aktuális összeírásról. Szóval ha éppen aktuális az ebösszeírás, akkor van bejelentési kötelezettsége a gazdának, és ha a meghatározott időben nem jelenti be az ebet, megbüntethetik.

Megihletett egy felugrálás miatt íródott panasz, amit az interneten olvastam valahol. A kutya felugrál. Kértek ismertet, ismeretlent, hogy üsse, rúgja, de – ki hinné – senki nem vállalta a feladatot. Próbáltak mindent, mellső lábat rángatni, nem figyelni, térddel rúgni, seggre vágni de semmi nem működött. Most hagyjuk, hogy minden kutya más, mert egy dologban minden kutya egyforma: lehet figyelmen kívül hagyni és lehet motiválni. Lehet figyelmen kívül hagyni akkor, ha nem kívánt viselkedést produkál, és lehet jutalmazni, ha kívántat. Nem olyan bonyolult ügy ez azért, nem kell hozzá rakétatudósnak lenni. Elnézést a kissé szarkasztikus hangnemért, de nekem fáj, amikor azt látom/hallom/olvasom, hogy rúgni-vágni tudják a kutyát, de jutalmazni nem, odafigyelni rá nem. Hadd szúrjak ide be egy Konrad Lorenz idézetet, mentségemre és annak ellenére, hogy nem vagyok kutató: „Mert be kell vallanom: ha semmi mást nem, de ezeket az állathistóriákat bizony haragomban írtam le. Hogy mire haragudtam? Arra a rengeteg hihetetlenül rossz, csupa hazugság állattörténetre, amelyeket manapság kínálgatnak minden könyvkereskedésben; arra a rengeteg firkászra, aki azt állítja, hogy állatokról mesél, noha nem is ismeri őket. (…) Ez a munka megköveteli, hogy a kutató szoros és meghitt kapcsolatban álljon az eleven állattal, másrészt olyan emberfeletti türelmet igényel a megfigyelőtől, hogy az állat iránt érzett elméleti érdeklődés nem volna elegendő a kitartáshoz, ha nincs mellette a szeretet, amely nemcsak megérezteti, hanem meg is láttatja vele a rokon vonásokat az ember és az állat viselkedésében. Ezért reménykedhetem talán, hogy könyvem végül is mégsem lesz teljesen hiábavaló; mert, noha bevallottan haragom gyümölcse, ez a harag maga is szeretetből származik!”.

Ha ugrál, ne vegyünk róla tudomást, de ahogy abbahagyja, mehet a jutalom, simi, figyelem. El lehet várni tőle, hogy ugrálás helyett szépen üljön és nézzen. Tehát: ha ugrik, oda sem nézni egy pillanatra sem, ha nem ugrik, azonnal jutalmazni. De ez is csak egy alternatíva. Foghatunk egy klikkert, és ahogy abbahagyja, klikk, jutalom. Csodákat lehet elérni, ha az ember jutalmazni is megtanul. Félreértés ne essék, nem kell feltételnül kajával tömni a kutyát, adott esetben a figyelem és a símogatás ugyanolyan jó lehet, mint a falat. Igen, nehéz ügy. Azért az, legalábbis tapasztalataim szerint, mert az utcán ismeretlen embereknek szinte lehetetlen elmagyarázni, hogy légyszi ne símogasd, ne figyelj rá, amikor ugrál, mert egyszerűen vagy nem értik, mert nem kutyások, vagy azt mondják: „Ó, nem baj, nekem is van kutyám ő is ezt csinálja, erről egyszerűen nem lehet leszoktatni”. Márpedig nem árt odaengedni idegen emberekhez kölyökkorban a szocializáció miatt. Igaz, nem feltétlenül megy hamar és nem feltétlenül megy könnyen, de következetességgel és kitartással minden megoldható. Ne várjunk a kutyától azonnal dolgokat, nem lesz azonnal szobatiszta, nem lesz azonnal engedelmes és nem hagyja abba a nem kívánt viselkedést sem azonnal. Sem akkor, ha büntetjük, sem akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk és a kívánt viselkedést jutalmazzuk. Róma sem egy nap alatt épült. Erről szól a viselkedés lecserélése: a nem kívánt viselkedést figyelmen kívül hagyjuk, a kívántat azonnal jutalmazzuk, olyan módon, ahogy a kutyának megfelel. Azaz motiváljuk a kutyát, hogy inkább válassza azt a viselkedésformát, amit mi szeretnénk.

Linkelek két videót, mindkettő kicsit máshogy oldja meg a problémát, ami közös bennük, az a gondolkodás: gondolkodjunk, hogyan lehet elmagyarázni a kutyának amit szeretnénk. Igen, nehezebb, mint büntetni vagy tiltani, különösen, mivel a legtöbben ehhez vagyunk szokva de sokkal kifizetődőbb hosszútávon.

Megint a húzás. Mindig a húzás. Húz az 5 kilós paraszt, le akar dominálni. Nagyon egyszerű: fogunk egy fojtót, de legjobb a szöges, hegyezve. Feltesszük a kutyára, és amikor kicsit előre megy határozott mozdulattal berántjuk. Figyeljünk, hogy jól rántsuk be, ha nem repül 2-3 métert az nem elég. Nem csak úgy pöcögtetni kell. Ha pont mellénk esik, jutalmazzuk. De semmi falat! Egy fogak közül odaköpött jóva’ és ossza be. Hámban nem lehet kutyát normálisan sétálni tanítani, az kicsit se szar neki, meg foglalkozni is kell vele. Túl sokat. Minél szarabb annál jobb. Addig kell a berántást folytatni míg eléggé félni kezd és nem mer előre menni. Így egészséges. Pozitív módszerek, hát komolyan az ember esze megáll, majd biztos könyörögni fogok a kutyának, meg tömni minden szarral. Nevetséges, milyen idióta emberek vannak, hám meg lefordulás, ráadásul lefordulásnál se rántja be. Méghogy a fojtó meg a szöges rossz, azok igenis kiváló eszközök, pláne ha jól használja az ember... De ha nem rántod be megfelelően jóhogy nem működik. Amúgy se fáj a kutyának, már hogy fájna, mikor a torkán teljes erőből megrántok egy fémláncot, pláne ha tüskék is vannak rajta. Szart se érez az, a kutya nem ember, látod, egy hete tépem és még mindig húz a paraszt. Haggyadmá. Nem lesz semmi baja, nem kell itt túlérzékenykedni a dolgot. Írnak ilyeneket, hogy nem tesz jót, az ember esze megáll, 20 éve rángatom a kutyákat még egyik se panaszkodott. Meg új módszerek… mintha a régi nem lenne jó. Mindenki tudja, hogy verés nélkül nem lehet se kutyát se gyereket nevelni. Elképesztő milyen idióták vannak, nem akarják bántani a kutyát és hiába mondom nem érti meg az isten barma, hogy míg nem megfelelően rántod be, addig necsodálkozzál. Szögest minden csivavára!

(A cikk szatíra, görbe tükör mely bizonyos eszközöket és azok használatát hivatott kifigurázni. Semmiképpen nem javasoljuk sem a fojtó sem a szöges nyakörv használatát. Az oldalon található fordítást és videókat ajánljuk az olvasó figyelmébe a problémával kapcsolatban.)