Mikor hallottad utoljára: „a kutyám domináns”, „a kutyám le akarja dominálni ...-t” (a megfelelő kifejezés behelyettesítendő) vagy „a kutyám nem lát engem elég dominánsnak”? A kutyák dominanciájáról tudományosan bizonyították, hogy tévhit. Az AVSAB (American Veterinary Society of Animal Behavior, az állatok viselkedésével foglalkozó amerikai állatorvosi társaság) a dominanciaelmélet újjáéledése miatti aggodalmában állásfoglalást adott ki. A Merriam-Webster szótár szerint a dominancia állapota „domináns pozíció, különösen társadalmi hierarchiában”. Ez a definíció áll a legközelebb ahhoz, amely a háziasított kutyafélékre vonatkozik, azaz ahhoz, amit rájuk alkalmaznak, és a háziasított farkasfalkák viselkedésének kutatásakor figyeltek meg. Egy ezzel kapcsolatos vizsgálat, melyet L. David Mech végzett, bizonyította, hogy a dominancia hamis információ a vadon élő farkasokkal kapcsolatban. Itt az ideje tehát, hogy leszámoljunk a dominanciaelmélettel.
A zűrzavar abból keletkezik, ahogyan az emberek a dominanciát látják, mert hajlamosak a domináns viselkedésre. A kutyák szociálisak és igazán toleránsak ideális esetben. A dominancia az emberi félreértések miatt vált ismertté és ivódott be a köztudatba. Bizonyos, hogy amikor a kutya dominánsnak tűnik, valójában egy bizonytalan, zavarodott állat, ami egy a mindennapokban domináns gazdára utalhat.
Elismert forrásokból származó bizonyítékok mutatják meg a valóságot a tévhittel szemben.
A Macho Myth című cikk szerint (melynek fordítása itt található): „Nem csak, hogy elárulja az ember a felettébb kifinomult társadalmi struktúrát egy elméleti szintre leegyszerűsített nézőponttal, de az ilyen elképzelések kontraproduktívak, embertelenek és veszélyesek is lehetnek, mikor hetykén rávetítik a kutyakiképzésre vagy a viselkedési problémák megoldására.”
Azzal, hogy azt mondjuk, egy kutya domináns, engedélyt adunk a ledominálására, ami nem pozitív megerősítéses módszerek használatát jelenti.
A Pennsylvaniai Egyetem által végzett kutatás bizonyította, hogy az agresszió agressziót szül. Amit a pozitív, jutalom-alapú képzést választók már rég tudtak, most bizonyossá vált. Az agresszió a tréning során konfrontatív szemléletben nyilvánul meg, fájdalmat okozó eszközök használatában és abban a tévhitben, amely szerint az ember dominanciát tapasztal, és ami miatt le kell dominálja a kutyát, hogy vezető legyen. Ez a ledominálás fizikai konfrontációt jelent, olyan fájdalmat okozó eszközök hozzáadását a tréninghez, mint a fojtó nyakörvek, szöges nyakörvek és elektromos nyakörvek. De tovább is van, mert ugyanakkor még a kiabálás is képes drámát és konfrontációt kiváltani akár családtagok között, akár közvetlenül a kutyával kapcsolatban is. A „nem” és „fogd be” kifejezések állandó folyama összezavarja a kutyát és további drámát hoz létre, mert nem tanít mást, csak, hogy hogyan legyen agresszív vagy reaktív.
A valóság az, hogy egy igazi vezetőt érdemes követni, olyan valaki, akit mások követni akarnak ahelyett, hogy kényszerítve lennének rá.
Melyik a jobb meghatározás? Paul Owens, az eredeti kutyasuttogó azt mondja: „a dominancia nem azt mutatja meg, ki a nagyobb és az erősebb. Egyszerűen azt jelenti, hogy létre kell hozni egy környezetet, ahol irányításunk alá vonjuk a dolgokat, amiket a kutya akar, így neki hozzánk kell fordulnia, hogy megkapja, amit akar. Ellenőrzésünk alatt tartjuk az élelmet, a szeretetet, a játékokat, a szociális szabadságot és minden mást a világon. Nincs alkudozás.”
Owens beszél a Premack elvről, amely egyszerűen fogalmazva azt mondja: ha megteszed ezt értem, én megteszem azt érted. A kutya megtanulja, hogy ha megteszi, amit kérünk, azzal kiérdemli, amit szeretne és azzá válunk, akire érdemes figyelni. Valójában a kutya vezetőivé, a tanáraivá és nevelőivé válunk egy pozitív jutalmazáson alapuló környezetben, hűséget építve egy megtörhetetlen köteléken és megbízható kapcsolaton keresztül.
A Time Magazin cikke, A kiképzés és az alfa-elmélet mítosza, részletesebben fejti ki, miért tévhit a dominanciaelmélet, és milyen módon alapul a háziasított kutya társadalmi rendszere konfrontáció helyett szociális alapokra.
A kutyafajták különböző okok miatt lettek kitenyésztve, a védelmezőtől a társ szerepig. A viselkedések skálája az emberektől tartózkodóktól és óvatosaktól az ölebekig terjed. A tenyésztés természetéből adódóan szükség van egyes vonások megértésére és a kezelésükben való jártasságra. Bizonyos fajtákat átlag kutyatulajdonosoknak nem lenne szabad birtokolni és bizonyos fajták, ha nincsenek megfelelően képezve, aggasztó és kihívást jelentő viselkedésformákat mutatnak, mely viselkedésformák előnyére válnak a fajtának megfelelő képzéssel.
A Time Magazin cikke szerint: „Mech, akinek az alfa-farkas elméletet tulajdonítják, de az utóbbi években irányt váltott, azt mondja, a falka hierarchiája nem vonja magával azt, hogy valakinek fel kell harcolnia magát a csoport élére, mert ahogy az emberi családoknál is, a fiatalok nyilvánvalóan követik a szüleik irányítását.” David Mech, vezető tudományos kutató évek óta tanulmányozza a farkasok viselkedését és levont néhány érdekes következtetést a dominanciaelmélet mítoszával kapcsolatban.
Az Association of Pet Dog Trainers (APDT, a kedvtelésből tartott kutyák képzésével foglalkozó társaság) továbbra is erőfeszítéseket tesz, hogy leleplezze a domimanciaelméletet és tájékoztassa a nyilvánosságot annak téves voltával kapcsolatban, ahogy a Dominancia és kiképzés című cikkben áll. Az APDT cikke szerint: „A dominancia nem jellemvonás, hanem «elsősorban egy leíró elnevezés egyének közötti kapcsolatokra vonatkozóan», ráadásul a «domináns kutya» kifejezés használata értelmetlen, mivel a dominancia csupán egyének közötti kapcsolatra vonatkozhat. (Bradshaw et al., 2009)”
Miklósi Ádám A kutya szemén keresztül című dokumentumfilmben tárgyalja a kutyafélék dominanciájával kapcsolatos tévhitet. Itt található a PBS által „A dominancia mítoszának” nevezett videó átírata. Megállapítja, hogy „tudományosan a dominanciának nincs értelme”, majd folytatja a magyarázatot a miérttel. (Megjegyzés: A PBS videói többé nem elérhetők ingyenesen, viszont lehetőség van a DVD megvásárlására).
A kutyák megtanulják megoldani a problémákat életük során. Az emberekkel való együttélés szabálya az, hogy az ember átveszi a vezető szerepét mint tanár, útmutató és horgony egy ijesztő környezetben. Annak, hogy egy ember ledominál egy kutyát nem sok értelme van, mivel konfrontatív kapcsolatot teremt és lerombolja a bizalmat. Amikor egy kutya domináns egy másik kutyával szemben, az a megfelelő irányítás hiányát mutatja, így a kutyák azt teszik, ami működik annak érdekében, hogy megszerezzenek egy bizonyos erőforrást, ha egy általuk tisztelt családtag nem mutat alternatív mintát. A kutya folytatni fogja, amiről észrevette, hogy működik. Lényegében megtanulták a viselkedésformát. Ez az, ami újra és újra megismételve rögzül és aztán domináns viselkedésként van félremagyarázva.
A tudomány bővelkedik bizonyítékokban a dominancia mítoszával és téveszméjével kapcsolatban, melyek rendkívül elismert források, hosszadalmas kutatások és tanulmányok. Egy segítő környezet megteremtése pozitív jutalmazáson alapuló háztartásban felér a dominanciával, ami így nem szükséges sem a kutya sem az ember szemszögéből.
Az eredeti, angol nyelvű írás itt található: http://ppgworldservices.com/2014/09/17/down-with-dominance/
