Ha változtatni akarunk kedvencünk bármilyen viselkedésén, először mindenképpen értenünk, elemeznünk kell. Lili Chin nagyon szépen bemutatja nekünk egy rajzon, hogyan is működik a tanuláselmélet, de nézzünk egy konkrét helyzetet az életből. Hogyan oldjuk meg például, hogy a kutya ne ugassa a postást? Az első lépés, hogy elemezzük a helyzetet! Ebben segít az alábbi rajz :) Amit tudnunk kell: mi az az inger, ami kiváltja a viselkedést (antecedens), mi maga a viselkedés (behavior) és mi a viselkedés következménye a kutyára nézve (consiquence). Azt is tudnunk kell, hogy mindig a következmény vezérli a viselkedést.
Mi a helyzet a postással?
A kutyát zavarja, hogy a postás a kerítésnél, ajtónál matat. Ez lesz az ok, ami kiváltja az ugatást. Az, hogy a kutya ennek minden alkalommal hangot is ad, lesz a viselkedés, a következmény pedig, hogy elmegy a postás (ezzel a kutya számára megszűnik a frusztráló helyzet). Igaz, nem azért megy el, mert kedvencünk őrjöng, hanem mert elvégezte a munkáját: bedobta a leveket, de Fifike azt nem tudja. Neki úgy tűnik, a kitartó ugatásnak meglett a jól megérdemelt eredménye: végre nincs itt ez az iszonyúan idegesítő ember (operáns kondicionálásban ez a -R, azaz a negatív megerősítés, amikor valami kellemetlen dolog abbamarad, ezáltal megkönyebbülünk és a viselkedés gyakorisága növekszik).
Mi a megoldás? Valamin változtatnunk kell, hogy változzon a viselkedés.
Büntethetjük az ugatást (+P, azaz pozitív büntetést), elvileg így az ugatásnak abba kell maradnia, hiszen a következmény megváltozott. De valóban megváltozott? A postás továbbra is jön, matat, majd elmegy, tehát úgy tűnik, egyetlen vakkantásnak is ugyanaz a következménye, mint eddig. Csakhogy így az amúgy is feszült helyzetből egy még feszültebb helyzetbe kerülünk Fifikével és a postással együtt. Minél többször kap ki Fifike a postás jelenlétében, annál jobban fogja az egész helyzetet utálni, tehát az inger még zavaróbbá válik, ami akár harapásba is torkollhat adott helyzetben. Csendben.
Hogyan változhat még a következmény? Ha Fifike nem éri el a célját és a postás nem megy el, akárhogy ugat, ellenben amikor csendben marad, igen. Ebben az esetben sok szerencsét kívánunk a gazdinak és sok türelmet szomszédoknak, mert lehet, hogy Fifike igazán kitartó lesz.
De ha már úgyis ott a postás, használjuk ki az alkalmat! Hogyan? Próbáljuk meg megváltoztatni azt, ahogy kedvencünk a postással kapcsolatban érez. Ha a postás egy kedvelt (vagy legalább semleges) személlyé válik kedvencünk szemében, a matatása pedig egy megszokott, semleges dologgá, az ugatásra már semmi szükség nem lesz.
De, hogy pozitív példát is keressünk így működik a behívás is. A kiváltó ok az, hogy a gazdi hív, a viselkedés a bejövés, a következmény pedig jó nagy öröm és jutalom. Minél nagyobb a motiváció kutya számára, annál szívesebben és nagyobb kedvvel hajtja végre a kért feladatot.
Minden viselkedésnél vizsgáljuk meg a körülményeket, keressük az okot és a következményt is! Amikor pontosan megértjük a viselkedést, a megoldás is sokkal közelebb kerül és kedvencünket is jobban fogjuk érteni.
Mivel a viselkedés változtatása nem mindig egyszerű feladat, érdemes szakértő segítségét kérni. Nem csak a kutyának, a gazdának is el kell sajátítania új készségeket, hogy biztosan sikeres legyen a tréning.
