Az első dolog, amit érdemes tisztázni, hogy nem véletlenül jutalmazzuk azonnal a kutyát, amikor a kívánt viselkedést felajánlja. Ha nem azonnal dicsérsz és jutalmazol, kedvenced nem fogja tudni, mire kapja a megerősítést. Az is lehet, hogy egészen más dolgot erősítesz meg végül, mint amit szerettél volna. Ha el tudnád magyarázni a kutyának, hogy figyelj, most azért kapod a falatot, amit fél órával ezelőtt csináltál, akkor akár minden rendben is lehetne, de nem tudod. Tehát ha lemaradsz arról a néhány másodpercről, amikor még volt esélyed pontosan arra dicsérni, amire szerettél volna, jobb, ha nem csinálsz semmit, mert már rég nem tudod, milyen viselkedést jutalmazol valójában (ez lehet egy félrepillantás is). Ugyanez igaz a büntetésre is.

A második dolog, hogy egy jól szocializált kutya ismeri a békítő viselkedéseket. A szocializáció során a kölykök megtanulják, hogyan tudják nyugtatni a másik kutyát, a gazdájukat. Hogyan tudják azt mondani, hogy nem szeretnének konfliktust. Ezt látjuk, amikor azt hisszük, a kutya tudja, mit követett el, és most bűnösnek érzi magát.

A harmadik dolog, hogy a kutya nem tudja, mi az, hogy rossz és jó. Pontosabban, a kutyák más fajba tartoznak, nekik más a rossz, és más a jó, mint nekünk. Nagyon sok olyan dolgot szeretnek, amit mi, emberek nem tartunk „jónak”. Például szeretnek kakit enni. Nekik ez teljesen oké, és teljesen természetes dolog, mi viszont nem tartjuk jónak, mert nem lesz valami finom a leheletük, és sok betegséget kaphatnak el így. Persze őket az utóbbiak közül egyik sem igazán foglalkoztatja.
Lehet büntetni érte, de ezzel csak azt éred el, hogy akkor csinálja, amikor nem látod.

A negyedik dolog, hogy a kutyák egymással is elsősorban testjelekkel kommunikálnak, a mi legapróbb mozdulatainkat, arckifejezésünket, szagunk változását is sokkal hamarabb észreveszik, mint mi emberek egymásét. Egy szempillantás alatt tudják, ha haragszol.

És most, tegyük össze ezt a négy dolgot.
Az eb széttépi a kanapét, mert rágni jó (vagy mert szeparációs szorongása van, esetleg unatkozik). Pár óra múlva hazaérsz, és ideges leszel, amit a legapróbb arcrezdülésed megmutat a kutyának. Így tehát elkezd békíteni.
Leülhetnél a kanapé maradványaira, és elmagyarázhatnád neki, hogy a bútorok szétszedése nem szép dolog, a kanapé sokba kerül, és még takarítani is kell. Nem fog működni, mert a kutya nem fogja érteni. Ő csak azt látja, hogy gond van, ezért előveszi a viselkedési repertoárjából a békítő viselkedéseket, amiket tanult, hogy megelőzze a bajt.

Ilyen esetben a büntetés hátulütője, hogy a kutya számára már lehetetlen összekötni a büntetést a nem kívánt viselkedéssel, és ráadásul egyre jobban félni fog tőled.

Hogy oldd meg a problémát? Tudd meg, mi van a rágás mögött. Emlékszel? Operáns kondicionálás, és viselkedés ABC: van egy kiváltó ok, van egy viselkedés, és van egy következmény. A kiváltó ok lehet szeparációs szorongás, a viselkedés a rombolás, és a következmény? Hát, bizony nem a büntetés, ami néhány órát csúszik, hanem az, hogy rágni jó, és a feszültséget is csökkenti. Ez egy önmegerősítő folyamat, a végső következmény a feszültség csökkenése, magyarul igenis megéri rágni. A megoldás a kiváltó ok megszűntetése, ami lehet akár szeparációs szorongás is.

Végül oda jutunk, hogy a válasz a címben feltett kérdésre: nem. Ne képzelj dolgokat a fejébe, mert ahogy nem tudod, mire gondol a buszon melletted álló, azt sem tudod, mire gondol a kutyád. Érdekeljen az, mi történik valójában. Érdekeljen az, mit akar mondani neked négylábú társad ezzel a viselkedéssel.
Azt nem tudjuk, képesek-e általában a kutyák bűntudatot, vagy szégyent érezni, de azt tudjuk, hogy amit a gazdák egy része ilyenkor a bűntudat kifejeződésének lát, az valójában félelem (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19520245, https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0376635714003210).

Ne ess bele a „de, hát tudnia kéne, hogy nem szabad” csapdájába se. Miért kéne tudnia? Lehet, hogy már kiabáltál vele órákkal a viselkedés után... ebből biztosan nem. Lehet, hogy kiabáltál vele akkor, amikor rágott, de itt van egy másik probléma: a rombolásnak oka van. Minden viselkedés mutat nekünk valamit.
Biztosan vannak közöttetek, akik rágták, vagy akár rágják a körmüket. Biztosan vannak közöttetek, akikre gyerekkorukban a szüleik folyton rászóltak, hogy hagyják abba. Nem igazán sikerült, ugye? A körömrágás is egyféle módja a feszültség levezetésének. Amíg a feszültség jelen van, egy tiltás nem oldja meg a problémát.

Azt a kérdést kell feltenned, mit akar a kutya valójában mondani neked? Arra érdemes támaszkodnod, amit látsz, és amit tudsz a tanulási folyamatokról. Ebben segít a viselkedési ABC és a helyzet elemzése, megfigyelése.