Már többször is olvashattatok a környezetgazdagítás fontosságáról kutyáink, macskáink esetén, állatkertekben, de vajon mi van a halakkal? A Companion Animal Psychology cikkében pont erről van szó.
Ugyan magyar statisztikákat nem ismerek, de valószínű, hogy nálunk is sokan tartanak aranyhalat (az Egyesült Államokban 12.3 millió háztartásban) és sok helyen terjed az a tévhit, hogy az aranyhalak buták, memóriájuk pár másodpercig tart. Ez természetesen nem igaz. Képzeni is lehet őket, például egy olyan, klikker-szerű eszközzel, mely nem hangot, hanem fényt bocsájt ki. Nézzétek csak:

Egy új kutatás szerint, melyet Dr. Miriam Sullivan és társai végeztek (University of Western Australia) a környezetgazdagítás két okból különösen fontos az aranyhalaknak: először is, sok ember becsüli le az aranyhalak intelligenciáját, ami valószínűleg azzal jár együtt, hogy nem fordít annyi figyelmet az állatra, mint egy kutyára vagy egy macskára. Másodszor a halak egészsége nagyon szorosan összefügg a környezettel, ahol élnek. Ha egy hal stresszes lesz, mert nem megfelelő a környezete (pl. nem megfelelően tisztántartott akvárium, nincs elég menedékhely), sokkal hamarabb kap el bakteriális betegségeket és egyéb fertőzéseket. 

De vajon honnan tudhatnánk, mit szeretne egy aranyhal? Az egyik módja, ha elvégzünk egy motivációs tesztet. Ehhez olyan dolgokra van van szükségünk, amik miatt a hal hajlandó erőfeszítéseket tenni, innentől pedig már csak azt kell megnézni, melyik dolog az, ami miatt a legnagyobb erőfeszítéseket is megteszi.

Egy régebbi kutatásban (Galhardo és társai, 2011) arra tanították meg a halakat, hogy megérintesenek és kinyissanak egy ajtót az orrukkal, így fértek hozzá különböző jutalmakhoz. Az ajtó nyitásához szükséges erőt változtatták azért, hogy rájöjjenek, mennyire motiválja őket az adott dolog.

Az új kutatásban olyan módszert alkalmaztak, amihez nem szükséges előzetes tréning. Folyamatosan nehezítették az úszást egyre nagyobb hullámokkal, hogy kitalálják milyen erőbedobással hajlandó úszni a hal egy adott megerősítőért. Ez a módszer különösen alkalmas aranyhalak esetében, mivel a domesztikáció befolyásolta az úszási képességüket. Egy alapvetően lassú sodrású vízekhez szokott halnak árral szemben úszni komoly feladatot jelent. 

20 fiatal aranyhal vett részt a kísérletben (Carrassius auratus). Mindegyik halat egyedül helyezték egy speciális akváriumba, aminek az egyik oldalán műnövények voltak, míg a másikon igaziak (a növények Bacopa és Ambulia voltak, a műnövények ugyanolyanra voltak vágva, mint az igaziak).

A halak felének az igazi növény volt a bal oldalon, a másik felének a jobb oldalon, attól függően, melyik irányt perefárálták. 14 hal fordult először balra a 20-ból, de összességében nem töltöttek több időt egyik oldalon, mint a másikon, viszont előnyben részesítették a növényekkel ellátott helyeket, akár mű, akár igazi növényekről volt szó. Mindössze az idő 10%-át töltötték az akvárium üres részeinél.

A motivációs teszthez egy olyan akváriumban helyezték el őket, ahonnan egy csatornán kellett keresztülúszniuk, hogy elérjenek egy műnövényes, egy igazi növényes, vagy egy teljesen üres helyet. Minden egyes alkalommal, amikor átúsztak a csatornán, növekedett a szembejövő áramlat erőssége, így nézték meg, hogy mennyi energiát hajlandóak az úszásba tenni. Minden teszt között kaptak pár nap pihenőt.

Végül kiderült, hogy 11 a 19 aranyhalból a legerősebb áramlattal szemben is hajlandó úszni, mindhárom lehetőséghez. A maradék 8 halból 2 részesítette előnyben az üres helyet, 3 az igazi növényekkel beültett helyet és 3 a műnövényes helyet.

Dr. Sullivan szerint ez azért lényeges az aranyhalat tartók számára, mert azt mutatja, hogy mindegy, az akváriumban igazi, vagy műnövények vannak, ami alapvetően jó hír. Az aranyhalak szeretnek lerombolni dolgokat, ami miatt nehéz feladat az igazi növényeket életben tartani. Dr. Sullivan szerint sok esetben az a probléma, hogy az új tulajdonosok nem takarítják időben az akváriumot vagy tartják a vízet tisztán. Ha valami miatt nem lehetséges a gyakori takarítás, érdemes igazi növényeket használni, mert segítenek a víz tisztántartásában, de ha minden tökéletesen működik, kerülhet műnövény is az akváriumba és hátradőlhetünk.

Dr. Sullivan arra is felhívja a figyelmet, hogy akár a többi háziállat esetében, itt is érdemes a környezetgazgadítás eszközeit váltogatni.

És még egy tanács a boldog halak érdekében: vedd meg a legnagyobb akváriumot, amit megengedhetsz magadnak. Ebből és más kísérletekből arra lehet következtetni, hogy az úszás maga nagyon fontos a hal viselkedése és egészsége szempontjából. Ez magyarázza, hogy a halak az üres hely felé is ugyanolyan lelkesen úsztak, mint a növények felé.

Te milyen környezetgazdagítást használsz a halaidnál? 

Forrás: Companion Animal Prychology