Nagyon sok ember szereti a kutyákat, akár együtt él velük, akár nem, és nagyon sok ember gondolja úgy, ahogy meglát egy négylábút, hogy azonnal oda kell mennie megsimogatni. Sokan kérdés nélkül, egyből nyúlnak a kutya felé, általában egyenesen a feje irányába, amiért nagyon sok kutya nem rajong, különösen ismeretlenektől nem. Sokszor tapasztalható is, hogy próbálja elhúzni a fejét, próbál hátrálni. Nem csoda, mi emberek sem igazán értékeljük, ha egy vadidegen odajön, és meg akarja simogatja a fejünket. Az emberhez hasonlóan az állatoknak is szükségük van térre. Vannak kutyák, akik imádnak ismerkedni, de vannak, akik félnek, vagy egyszerűen csak ilyen a személyiségük.

Nagyon sokszor úgy néz ki a forgatókönyv, hogy az ismeretlen ember egyenes a kutyához megy és minden további nélkül nyúlkálni kezd. A gond az, hogy sok kutya nem értékeli az ilyesmit, de van egy veszélyes hátulütője is a viselkedésnek: ha kutya pórázon van, hiába próbál elmenekülni a fizikai kontaktus elől, nem tud. Mi következhet ilyenkor? Bizony, akár harapás is, hiszen már tudjuk jól, hogy veszély esetén az állatok (és az ember is) vagy támadnak, vagy menekülnek. Persze, csak ha va van módjuk menekülni. Az állat, aki sarokba szorítva érzi magát, nem vicc.

Hogyan üdvözöljük hát a kutyát?

Mielőtt odarohannánk, hogy ismerkedés címén a kutya orrába dugjuk a kezünket, vegyünk egy mély levegőt és ne csináljuk. Aztán ne létesítsünk a kutyával szemkontaktust, hanem nézzünk el fölötte, egyenesen a gazdára, és kérdezzük meg, hogy mit szólna a négylábú egy kis simogatáshoz? A gazda, aki remélhetőleg ismeri kedvencét, tudni fogja, mehet-e a dögönyözés. Ha azt mondja, a kutya nem barátságos, nem szereti az idegeneket, esetleg fél, akkor köszönjük meg a felvilágosítást, és távozzunk. Ne kezdjük el győzködni a gazdát, hogy minket minden kutya szeret és, hogy kutyaguruk vagyunk. Ne erőltessük a dolgot, hanem dicsérjük meg az ebet, hogy milyen szép, és örüljünk, mert a gazda ismeri a kutyját, és láthatóan pontosan tudja, mi a jó neki.

Ha a gazda beleegyezik az ismerkedésbe, hagyjuk, hogy a kutya tegye meg az első lépést, míg mi nyugodtan állunk. Ne nyúlkájunk az orra felé a kezünkkel, hogy megszagoltassuk, hanem várjuk meg míg odajön, és hagyjuk, hogy ő maga szagolja meg a nadrágunkat, cipőnket. Ne hajoljunk fölé, és ne kezdjük el azonnal simogatni, hanem guggoljunk le, és várjuk meg, míg a kutya üdvözöl minket elsőként.

Amikor simizzük, figyeljünk arra, hogy a hozzánk közelebb eső oldalát, vagy a hátát, mellkasát simogassuk lassan, miközben kérdezhetünk a gazdától (semmiképpen ne öleljük, ne karoljuk át, mert csapdában érezheti magát miatta). Ezek után lassan álljunk fel, és hagyjuk, hogy a kutya folytassa a szaglászásunkat miközben a gazdával beszélgetünk. Érdemes a gyerekeknek is elmagyarázni, hogyan szeretnek a kutyák ismerkedeni, mert így lesz mindkét fél számára biztonságos és örömteli a találkozás. 

Ha a kutya nem foglalkozik velünk, elmegy, elfordul, tartsuk tiszteletben a döntését. Mondjuk annyit: „rendben van, akkor távolról csodállak”, és tegyünk így. A fizikai kontaktus erőltetése csak még jobban megijeszti a kutyát, aki ebből azt tanulja meg, hogy az emberek kiszámíthatatlanok. Csak álljunk szépen, hozzuk ki a legjobbat a szituációból, mutassuk meg a kutyának, hogy az emberek megbízhatók ;)