unDOGmatik

unDOGmatik

A kutyák is rosszul alszanak ha rossz napjuk volt?

2017. november 02. - unDOGmatik

pexels-photo-97863.jpegFotó: Torsten Dettlaff 

Mindannyian tudjuk, hogy kutyáink álmodnak: láttuk, tapasztaltuk már, ahogy mozgatják a lábukat vagy akár nyüszögnek alvás közben. Vajon őket is ugyanúgy befolyásolják a nap folyamán szerzett tapasztalatok és élmények, ahogy minket embereket?

Dr. Kiss Anna (Magyar Tudományos Akadémia) és a Családi kutya program munkatársai EEG vizsgálatokat hajtottak végre kutyákon, akiket előtte kellemes vagy kellemetlen tapasztalat ért.

Az eredmények azt mutatták, hogy míg az embereknek több, a kutyáknak kevesebb idő kell ahhoz, hogy elaludjanak egy rossz nap után, és ahogy az emberek esetében, a kutyáknál is kihatnak a szerzett élmények az alvás minőségére.

A kutatásban 16 kutya vett részt, egy három szakaszból álló kísérletben: az első szakaszban a kutyák a laboratóriumban gyakorolták a felszerelés használatát, a második két részben pedig vagy kellemes vagy kellemetlen élménnyel találkoztak, amit egy 3 órás alvási szakasz követett.

A kutyák fele először a kellemes, majd a kellemetlen, a másik fele pedig először a kellemetlen majd a kellemes élményt tapasztalta meg. A szakaszok között legalább 5 napnak kellett eltelnie.

Pozitív élmény esetében a kutya 6 percen keresztül minden alkalommal simogatást kapott, amikor a gazdájához ment, kedvesen beszéltek vele és olyan játékot játszhatott, amit szeret (huzakodás vagy apportos játék).
Negatív élmény esetén az első részben a kutya ki lett kötve és egyedül lett hagyva a szobában, majd 2 perc után bejött a gazda, de figyelmen kívül hagyta a kutyát, mindössze közel állt hozzá. Ezek után a kísérletvezető fenyegetően közelített a kutyához, majd leült a földre és 3 percig nézte, anélkül, hogy reagált volna.

A tapasztalatszerzés után a kutyákat felkészítették az alvási szakaszra (elektródák felhelyezése), ez kb. 10 percet vett igénybe. A műveletet annak megfelelően végezték el, amilyen élményben előtte a kutyának része volt, tehát ha a jó élményt szerzők csoportjába tartozott, akkor sok simogatást kapott a felkészítés során, ha rossz élményt szerzőkében, akkor figyelmen kívül hagyták.

Azok a kutyák, akik kellemetlen tapasztalatot gyűjtöttek be, hamarabb elaludtak, az alvási idejük átlagosan 72 perc volt, az alvási szakaszok pedig 56 percig tartottak. Azok a kutyák, akik pozitív élménnyel gazdagodtak nehezebben aludtak el, kevesebb ideig, 65 percig aludtak és az alvási szakaszok 51 percesek voltak.

Az alvás különböző szakaszait szintén befolyásolták a kutyák által szerzett élmények: ahogyan a kutatók előre megjósolták, a negatív tapasztalatot szerző kutyáknál hosszabb volt a REM szakasz (gyors szemmozgás), ami az érzelmek feldogozásával van összefüggésben.

A REM nélküli alvás jellemzőbb volt a pozitív tapasztalaton áteső kutyáknál, magyarul ők sokkal mélyebben tudtak aludni, mint a rossz élményben részesülő kutyák.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy azok a kutyák, akik a gazdájukkal szemben engedelmesebbnek, de kevésbé nyitottnak mutatkoztak, többször rejtőztek el a gazda mögé, amikor a kísérlet vezetője ült és nézte őket (negatív tapasztalatszerzésnél). Kiderült, hogy ezek közül a viselkedésbeli különbségek közül vannak, amelyek összefüggésben állnak az alvási szakaszok változásával is.

A kísérletből kiderült, hogy kutyák esetében is az egyedi különbségek határozzák meg, hogyan reagálnak az őket ért élményekre és ezek megmutatkoznak az alvás minőségében, az alvási szakaszok különbségében is. A kutatók további vizsgálatokat terveznek a témában, az alvás és az állatjólét összefüggésében.
Ez az első eset, amikor közvetlenül bizonyítást nyert, hogy a kutyák pihenését ugyanúgy befolyásolják az őket ért élmények, ahogy a mienket is.

Forrás:
http://www.companionanimalpsychology.com/2017/11/dogs-sleep-badly-after-stressful.html

http://rspb.royalsocietypublishing.org/content/284/1865/20171883

A kizárólag jutalmazással képzett kutya engedelmesebb és egészségesebb?

10401250_10205452439727211_5362343818105012654_n.jpgA különböző képzési metódusok kutyákra kifejtett hatását már régebben is kutatták, hiszen állatjóléti szempontból sem elhanyagolható, hogy tréning során milyen hatások érik a négylábút. A folyamatos stressz kutyák esetében is egészségügyi és pszichés betegségek kialakuláshoz vezet, akár az embereknél.

Egy 2004-es kutatás eredményei arra utalnak, hogy a kizárólag büntetés alapú tréning, de még a vegyes (jutalmazást és büntetést is alkalmazó) tréning is szorongáshoz és ehhez kapcsolódó viselkedési problémák kialakulásához vagy azok súlyosbodásához vezethet. Ezen kívül gyengíti a kutya és a gazda közötti kapcsolatot, aminek a következménye lehet az alacsonyabb szintű engedelmesség, de akár a fajtán belüli agresszió is.

A kutatás során több helyszínen osztottak szét kérdőíveket: kutyás parkokban, állatorvosoknál és állatkereskedésekben is. A részvétel feltétele szerint a kutyának legalább egy évesnek kellett lennie, hogy kizárják a kölyökkori viselkedéseket.
A kérdőív kérdései között előfordult egyszerű feleletválasztós és szabadon kifejtendő kérdés is. A szabadon kitölhető részek a képzési módokkal voltak kapcsolatosak, mindennapi tanítási helyzetekben: szobatisztaságra nevelés, rombolásról való leszoktatás, étel vagy tárgyak ellopásáról való leszoktatás valamint engedelmesség (pl. behvíás, ültetés, séta pórázon, szavadon követés). A kérdőív rákérdezett arra is, hogy a gazda 1-5-ös skálán milyennek értékeli a kutya engedelmességét.

Minden előforduló képzési módot három kategóriába soroltak: jutalmazás alapú (játék, jutalomfalat, dicséret, egyéb jutalom), büntetés alapú (fizikai büntetés, vokális büntetés, kutya kizárása/ignorálása) és vegyes (újságpapír használata a lakásban szobatisztaság miatt, alternatív játék felkínálása rombolásnál, ültetés tanítása kényszerrel).

24779643_6071e34f61b6075f7d6838ae886bed97_xl.jpgBár az általános prekoncepció szerint a büntetéssel vagy vegyes módszerekkel képzett kutyák engedelmesebbek, a kutatás nem ezt támasztotta alá. Az engedelmességgel kapcsolatos válaszokból kiderült, hogy a csak jutalmazás alapú tréninggel képzett kutyák a leginkább engedelmesek és a csak büntetéssel képzett kutyák a legkevésbé. A kettő között helyezkednek el azok az esetek, ahol mindkét metódust alkalmazta a gazda. A legjelentősebb különbségek a földön hagyott dolgok otthagyásánál, a pórázon való sétánál és a szabadonkövetésnél voltak megfigyelhetők. Persze az is lehetséges, hogy a gazda, akinek a kutyája eleve problémás viselkedést mutat, nagyobb eséllyel nyúl a büntetés valamilyen formájához. Egyértelmű mindenesetre, hogy engedelmességi szempontból azok a kutya-gazda párosok érnek el jobb eredményeket, akik kizárólag jutalmazás alapon képeznek.

A gazdák 97,2%-a számolt be legalább egy problémás viselkedésről, melyek közül a legjellemzőbb a bizonyos helyzetekben előforduló túlzott izgatottság (reaktivitás), a félelem és az emberre ugatás volt. Legnagyobb arányban azoknál fordult elő nem kívánt viselkedés, akik kizárólag a büntetésnek valamilyen formáját alkalmazták, legkevésébé pedig a jutalmazással képzők között volt jellemző.

Az eredmények azt sugallják, hogy a büntetés alapú képzés stresszhez, szorongáshoz és ezzel viselkedési problémák kialakuláshoz, vagy a már meglévők romlásához vezet. Mivel a vizsgálatok alapján a legtöbb kutyatartó nincs tisztában az alapvető viselkedési és tanulási alapelvekkel, könnyen lehet, hogy már magát a büntetést sem jól alkalmazzák. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy összefüggés van a stressz, a szorongás, a problémás viselkedések, valamint a büntetés között. 

Forrás: Hiby, E.F., Rooney, N.J., & Bradshaw, J.W.S. (2004), Dog training methods: their use, effectiveness and interaction with behaviour and welfare

Kényszer nélkül

Lili Chin mindig megörvendeztet bennünket rajzaival, melyek nem csak aranyosak, hanem nagyon sok hasznos információval is szolgálnak! Gondoljatok csak bele: miért kéne kihasználunk azt, hogy kedvencünk toleránsabb, mint egy oroszlán? Egy jó kapcsolat sem kényszeren alapul 

Van-e a kutyáknak „aha-élményük”?

írta Zazie Todd, Phd

Boldoggá teszi-e a sikeres problémamegoldás a kutyákat?

dog-eureka-feeling.jpgEgy Ragen McGowan és társai által végzett kutatás (Svédország, University of Agricultural Sciences) azt vizsgálja, vajon a kutyák azért élvezik problémamegoldás élményét, mert megszerezhetik a jutalmat, vagy önmagában a jutalom teszi boldoggá őket.

Szokatlan módon az ötlet egy szarvasmarhákkal kapcsolatos vizsgálatból származik, ami azt mutatta ki, hogy azok az állatok, akik egy feladat teljesítéséért kaptak jutalmat jobban örültek, mint akik csak úgy jutalmat kaptak. McGowanék kutatása eléggé hasonló, csak kutyákra szabva.

Az eredmények azt mutatják, hogy amikor a kutyák megoldanak egy problémát és azért jutalmat kapnak, akkor jobban csóválják a farkukat és nagyobb lelkesedéssel akarják újra végrehajtani a feladatot, mint ha feladat nélkül kapnak jutalmat. A kutatás azt is megmutatta, hogy az étel az elsősorban előnyben részesített jutalom a másik kutyával töltött idővel és az ismert embertől kapott simogatással szemben.

Hat pár beagle vett részt a kísérletben (összesen 12 kutya). A kutyák mindegyike az idő felében a kísérleti csoportban, a másik felében pedig kontroll csoportban volt. 

A kutatás során hat darab, különböző felszerelést alkalmaztak. Ha a kutya megfelelő módon használta az eszközt, egy hang jelezte, hogy a feladat helyesen lett végrehajtva. A felszerelések között volt egy kutyazongora amelyen meg kellett nyomni egy billentyűt, hogy megszólaljon, egy műanyag doboz, amit le kellett húzni egy kötélről, így zajosan a padlóra esett és egy kar, ami megszólaltatott egy csengőt.

A kísérlet előtt minden kutyának megtanították háromféle eszköz használatát, míg a kiválasztott párjaikkal másik háromét. A párosított eszközök jelen voltak a tréningek alatt, de a kutyák nem kaptak jutalmat akkor sem, ha próbálkoztak velük.

Amikor maga a kísérlet zajlott szintén minden eszköz-pár ott volt, de új helyzetben.

Az kísérleti helyszínt felosztották egy kezdőterületre, ahol megtalálható volt valamelyik eszköz, és egy kifutóra, ahova egy kapun keresztül lehetett kijutni, itt találhatták meg a kutyák a jutalmat is. Egy kísérletvezető elrejtőzött valahol, készen arra, hogy kinyissa a kaput a megfelelő pillanatban,  egy segítő pedig a kezdőterülethez vezette a kutyát, aztán hátat fordított és nem foglalkozott a történésekkel. Amikor a kísérletben résztvevő kutya teljesítette a feladatot amit tanítottak neki, a kapu kinyílt, így a kutya eljuthatott a kifutón keresztül a jutalomig.

Amikor a kutya a kontroll csoportban volt, nem számított, mit csinál az eszközzel,  a kapu egy bizonyos idő után mindenképpen kinyílt, mégpedig akkor amikor a kutyapáros másik fele megoldotta a rejtvényt, tehát mindegyik kutya pontosan ugyanannyi időt töltött a kezdőterületen, mint párja. Ezen kívül a párok pontosan ugyanazt a jutalmat kapták. Más szóval az egyetlen különbség a körülmények között az volt, hogy az eszközök használata miatt kinyílik a kapu vagy sem.

A kísérleti csoportban levő kutyák lelkesen mentek be a kezdőterületre, rendszerint a segítő előtt. A kutatók azonban észrevették, hogy míg a kontroll fázisban levő kutyák kezdetben – az első két vagy három teszt alatt – alig várták, hogy bemehessenek a szobába, nem sokkal később már vonakodtak belépni. A teszt végére ezek a kutyák csak a kutyavezető kérlelésére voltak hajlandók bemenni kezdőterületre.

Más jelek is azt mutatták, hogy a kontroll csoportban levő kutyák kevésbé boldogok, mint azok, akik épp a kísérleti csoportba tartoztak. Kevésbé voltak például aktívak a kezdőterületen. Néha megharapták vagy megrágták a felszerelést, ami egyáltalán nem volt jellemző a kísérleti csoportra. Amikor a kapu kinyílt, gyorsabban mentek a kifutóba és hagyták el a kezdőterületet, mint a kísérleti fázisban levő kutyák. Az átlagos pulzusszámban azonban nem volt különbség.

A farokcsóválás is jellemzőbb volt a kísérleti fázisban levő kutyák esetében, ami szintén arra utal, hogy jobban érezték magukat.

Amikor a jutalom étel volt, vagy másik kutyával tölthető idő, a kontroll csoportban levő kutyák gyorsabban akarták elhagyni a kezdőterületet. Ha a jutalom simogatás volt, nem volt különbség a kísérleti és a kontroll csoport között,  de mind a kísérleti, mind a kontroll fázisban levő kutyák aktívabbak voltak amikor étel jutalom volt várható, ami azt mutatja, hogy ezt részesítették előnyben. Ez egybevág azzal, ami a korábbi kutatások alapján kiderült, azaz, hogy a kutyák előnyben részesítik az ételt a simogatással szemben (Okamoto és társai 2009; Fukuzawa és Hayashi 2013Feuerbacher és Wynne 2012), aki megvizsgált kézzel nevelt farkasokat is).

Amikor a kutyák a kontroll fázisban voltak, kaptak ugyan jutalmat, de nem tudtak a környezetükön változtatni. A kontroll hiányának észlelése stresszt jelent az ember számára, szóval lehetséges, hogy a kutyák számára is. Valójában a tanulmány végére néhány kutya sikeresen használta azokat az eszközöket, amiknek a használatát nem tanulta, annak ellenére, hogy természetesen ennek nem volt hatása a kapura.

Ezzel szemben a kísérleti szakaszban a kutyák képesek voltak megoldani a problémát és kinyitni a kaput. Nem vagyok benne biztos, hogy vajon a problémamegoldás, a tény, hogy irányítani tudják a környezetüket vagy ezek kombinációja tette-e boldoggá a kutyákat.

A kutatók szerint a kísérleti szakaszban levő állatok nem csak a jutalom miatt voltak izgatottak, hanem amiatt is, mikor rájöttek, hogy ők maguk képesek irányítani a jutalomhoz való hozzáférést. Az eredmények alátámasztják azt a gondolatot, hogy a feladatok megoldása, döntések hozása és kognitív képességek fejlesztése fontos tényező az állatok érzelmi életében és végső soron a jólétükben is.

Mivel a viselkedési különbségek a kezdőterületen voltak tapasztalhatók, ezért azzal függenek össze, hogy kutyák megtanulják a kaput kinyitni az eszközök segítségével. A tudósok ezt hívják „aha-élménynek”, vagy „heuréka-pillanatnak”.

Milyen lehetőségeket adsz a kutyádnak, hogy problémát oldhasson meg és döntést hozzon a mindennapi életben?

Forrás: http://www.companionanimalpsychology.com/2014/06/do-dogs-get-eureka-feeling.html

Leckék az iskolaudvarból: miért hágnak a kutyák?

Néhanapján egyszerűen csak szükség van egy jó kis hágásra. Már ha kutya vagy. Mert itt és most kutyákról lesz szó. Vajon miért hágnak a kutyák? Nézd meg, mi az 5 legjellemzőbb ok!

 1. Kutyazsúr!

Hat hetes korukra a fiú és a lány kutyák is elkezdik a szexi csípőmozdulatokat, ami normális, egészséges része a játéknak és később segíthet abban, hogy figyelmet kapjanak társaiktól. A legtöbb kutatás azt mutatja, hogy a játék közbeni hágás a barátok szerzésének és befolyásolásának egy módja. Mintha azt mondanák: „Legyünk barátok! Szeress engem! Szeress engem!” – Ezek mennek a játszótéren, jól jegyezzétek meg, gyerekek!

2. Izgulás, izgatottság

Levegőbe öklözés? Vagy levegő hágás? A kutyák olykor izgatottak lesznek attól, hogy be kell szállniuk az autóba, vagy játszani mennek a parkban. A kutyák. Izgatottak. Lesznek. Olyan ez, mint szurkolni a csapatodnak, akik gólt lőnek. Ilyen esetben az izgalmak miatt egy kis hágás nagyon könnyen felütheti a fejét itt vagy ott.

3. Szorongó Szonják

A hágás egy jól ismert helyettesítő viselkedés kutyák esetén, mely összeköthető érzelmi konfliktussal vagy szorongással. Ha egy új ember vagy kutya érkezik a házba, szorongó Szonja nagyon hamar válhat ideges hágóvá.

4. Mint egy masszázs, csak mégis más

Vannak gyerekek, akik saját megnyugtatásuk miatt a hüvelykujjukat szopják. Mivel a kutyáknak nincs hüvelykujja, néhányuk megtalálhatja a számára megfelelő párnát mielőtt eljön a lefekvés ideje. Kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk?

5. Ki a főnök?

Nagyon sokan hiszik, hogy a hágás a dominanciáról szól. Miért ne? Az egész nagyon „dominanciásnak” tűnik. De a kutatók végül arra jutottak, hogy a hágás önmagában nem jelent domináns viselkedést. És ha már itt tartunk: a dominancia soha nem egy kutya tulajdonsága, hanem egymással kapcsolatban levő egyedek között zajló dolog. Szóval egy élettelen Spongyabob párna hágása nem igazán lehet dominancia. Járj a dolgok után alaposan, mielőtt odavágod a "D" betűs szót a hágással kapcsolatban!

Kérdezz meg egy profit: a túlzott hágás nem eredményez sem boldog kutyát, sem boldog gazdát. A hágó kutya lehet, hogy unatkozik, túl kevés inger éri, vagy szorong. Itt találsz tippeket, hogy mind a négy láb a földön maradjon: ASPCA, Jolanta Benal, CPDT: Quick and Dirty Tips.

______________

Julie Hecht a kutyafélék viselkedését kutatja, tudományos cikkeket ír és PhD hallgató New Yorkban. Rendszeresen jelennek meg kutyákkal kapcsolatos kutatásokról írásai a Scientific American Dog Spies című rovatában és a Do You Beleive in Dog című blogon. Julie a Horowitz Dog Cognition Lab-ban tart nagyítót a kutyák viselkedése fölé, New Yorkban. @DogSpies néven megtalálod őt Facebookon és Twitteren is.

Jamie Wolfe Brooklynban, New Yorkban élő tervező. Jellemzően nem sok időt tölt hágó kutyák rajzolásával. Inkább macskapárti. Követheted a rajzait és firkáit itt: blog.jamiewolfe.com Vagy Twitteren: @jamikwolfe

______________

Ellenőrizd le a tényeket!

American Veterinary Society of Animal Behavior. 2008. “Position Statement on the Use of Dominance Theory in Behavior Modification of Animals.

ASPCA. Virtual Pet Behaviorist. Mounting and Masturbation.

Bekoff, M. 1974. “Social play and play-soliciting by infant canids.” Am. Zoo. 14(1): 323–340.

Bergman, L. 2012. Canine Mounting: An Overview. NAVC Clinician’s Brief. Jan. 61-63.

Drews, C. 1993. “The concept and definition of dominance in animal behaviour.” Behaviour 125 (3/4): 283–313.

Hecht, J. 2012. H*MPING Why do they do it? The Bark. Issue 70: Jun/Jul/Aug.

Neilson, J.C., et al. 1997. “Effects of castration on problem behaviors in male dogs with reference to age and duration of behavior.” JAVMA 211 (2): 180–182.

Pal, S.K. 2008. “Maturation and development of social behaviour during early ontogeny in free-ranging dog puppies in West Bengal, India.” Appl. Anim. Behav. Sci. 111 (1): 95–107.

______________

A cikk a következő írás fordítása: http://buzzhootroar.com/lessons-from-the-schoolyard-why-do-dogs-hump/ 

Tűzijáték: tények és tévhitek

Minden évben, újra és újra jelennek meg cikkek arról, mit tegyen a gazda a tüzijátéktól félő kutyával és minden egyes évben terjednek a tévhitek is. Járjunk utána a tényeknek, keressünk releváns információt, gondolkodjunk kritikusan, mert ha nem figyelünk többet árthatunk négylábú társunknak, mint amennyit használunk.

Nyugtasd meg!

Mi lehet a leggyakoribb tévhit? Bizony ám: ne nyugtasd a kutyát. Gondoljuk ezt át és utána nyugtassuk meg szegény állatot. Mint tudjuk ugyanis, a félelem nem megerősíthető jutalmazással, mivel a félelem érzelem! Viselkedéseket tudunk megerősíteni, érzelmeket nem. Érezelem az, amit érzünk, viselkedés az, amit teszünk. Ha a viselkedést érzelem motiválja, akkor fog megszűnni, ha a mögöttes érzelem feloldódik. Tehát a kutya akkor nem fogja kaparni az ajtót üvöltve, ha már nem fél.
Ahogy a gyerekek a szülőkhöz menekülnek amikor megijednek, a kutya a gazdájához szalad. Egy az ELTE-n, Gácsi Márta és kollégái által végzett kutatás szerint a kutyák szívverése kevésbé gyorsul fel stresszes helyzetben, ha a gazda is jelen van. Tehát ahogy a kisgyerekeknél a szülő, esetünkben a gazda jelenléte már önmagában is nyugtató hatással lehet. (http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0058475)

Mindig a kutya reakciója legyen a mérvadó nyugtatásnál, azaz ne erőltesd a simogatást, ha a kutya nem szeretné! Amennyiben keresi a társaságot, láthatóan vágyik a gazda közelségére, nyugtatására, akkor érdemes ilyen módon segíteni a félős állatnak, de ha kifordul a simogatásból, kellemetlen számára és inkább elbújik, semmiképpen nem szabad erőltetni. Ha bújni szeret, építs neki búvóhelyet!

Segítenek-e a gyógyszerek?

A nyugtatókkal, gyógyszerekkel kapcsolatban mindenképpen kérd ki szakértő állatorvos véleményét, mert vannak olyan készítmények, amelyek csak leszedálják a kutyát, aki így reagálni, mozogni, hangot adni ugyan nem tud, de ugyanúgy fél. Ilyenek az acepromazine-t tartalmazó gyógyszerek, péládul a Sedalin is.

Vannak kutyák, akik esetében működik az Adaptil. Ez egy szintetikus feromont tartalmazó szer, mely az anyakutyák feromonjához hasonló. (http://www.adaptil.com/hu/#redirected)

Deszenzitizáció vagy nem?

Vigyük-e ki a kutyát közel a tűzijátékhoz, hogy majd így megszokja? Semmiképpen. Ez a fajta „terápia” sokat ronthat a helyzeten. A deszenzitizáció azt jelenti, hogy megpróbáljuk az adott élőlényt (macskát, embert, kutyát, egyiptomi ugóegeret, stb., hiszen ahogy már olvashattuk a tanulás nem fajspecifikus) fokozatosan hozzászoktatni a kellemetlen ingerhez. Deszenzitizáláskor először olyan távolságra kell lennünk a stressz forrásától, ami még nem zavarja az állatot és fokozatosan kell növelnünk az ingerek erősségét. A témában kérd hozzáértő kiképző segítségét!

Maradj nyugodt!

Isabella Merola és kollégái kutatása azt derítette ki számunkra, hogy a kutyák kevésbé ijednek meg egy ismertelen, furcsa tárgytól, ha a gazda nyugodt és jobban félnek, ha a gazda is a félelem jeleit mutatja (http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0047653). Ne pánikolj! Maradj nyugodt, mert a viselkedésed kihat kedvencedre is!

Ellenkondicionáljunk!

Azaz: kössük össze a kellemetlen ingert valami kellemessel. A fincsi ételek nagyon hasznosakehhez. Mielőtt elkezdődik a tűzijáték, készíts egy jó nagy adag, kifejezetten finom ételt (főtt/sült csirke, speciális jutalomfalat, bármi, ami a kutya számára extra, nem megszokott). Próbálj adni a hangoskodás alatt a kutyának egy-egy falatot. Ha eszik, akkor lehet kisebb feladatokat is kérni, ülést, pacsit, el lehet rejteni a jutalmat, játszani az étellel, stb. Az töltött, vagy fagyasztott kong is beválhat.

A kutya sétáljon, játsszon még a hangoskodás előtt és mindenképpen legyen rajta nyakörv/hám, biléta a gazda telefonszámával. A chip legyen regisztrálva és használj pórázt akkor is, ha jól behívható kedvenced! Egy engedelmes kutya is megijedhet és elfuthat ha bepánikol. Amikor elkezdődik a tűziáték, a kutya már legyen biztonságos, zárt helyen, lehetőleg felügyelet mellett. Filmmel, vagy hangosabb zenével lehet próbálni elnyomni kicsit a hangzavart.

A kutyák sokszor nem élvezik a mi hangos ünnepségeinket, de nem kell egyedül megküzdeniük ezzel ha a gazda felkészült és tisztában van vele, mivel segít kedvencének és mivel árt.

A kutyáknak kiabálás jár?

Terjesszük a pozitív, jutalmazás alapú képzés igéjét!

Elcsodálkozott azon valaha, hogy láthatóan kedves és törődő emberek hangos kiabálással, rengeteg pórázrángatással és egyéb ijesztő taktikával tanítják a kutyáikat?

Találkoztam olyan kliensekkel, akik abszolút bájosak, de amikor elhozzák a kutyájukat katonai kiképzőtábor-vezetőkké változnak. Honnan származik ez az ellentmondás?

A kutyakiképzés története talán segít megértenünk a jelenséget.

Az első és a második világháború előtt nem igazán hallottunk kutyaiskolákról. A háború ideje alatt azonban nem volt szokatlan a kedvtelésből tartott kutyák tulajdonosainak részéről, hogy kedvencüket toborzásra vigyék. Csak elképzelni tudom a megtiszteltetést, ha a kutyát kiválasztották katonai szolgálatra.

A háború után ugyanezek a katonai kiképzési módszerek csordogáltak át kedvenceink képzésébe, amikor a  kutyakiképzés egyre népszerűbb lett. Csúcstechnológiaként, hogy a kutyák megtanuljanak viselkedni és katonai pontossággal gazdájuk mellett sétálni, jellemzően fojtást, térdelést és kiabálást alkalmaztak.

Iskoláinkban ugyanakkor szintén katonai vagy gyári stílusú irányítási stratégiákkal dolgoztak a diákokkal. Nagy hangsúlyt fektettek a konformitásra. A testi fenyítés legális volt, a rosszul viselkedő diákokat megszíjazták vagy megverték. Sajnálatos módon ezeknek a taktikáknak járulékos negatív mellékhatásai voltak mind a gyerekekre, mind a kutyákra nézve.

Ugorjunk gyorsan a 21. századra, ahol sokkal fényesebb a helyzet. A tudományos kutatások ma már minden tanár részére bepillantást engednek a diákok tanításának legjobb gyakorlatába, amely nagyobb hangsúlyt fektet a támogató környezet, a problémamegoldás és együttműködés kialakítására. 

A pedagógusok többé nem használhatnak elavult módszereket, beleértve a szíjat is, az ilyesmi okot adhat az elbocsájtásra.

Mi a helyzet a kutyákkal? Bár a kutatási eredmények egyértelműen a pozitív, jutalmazás alapú tanulás mellett szólnak, a gyakorlat széles sávban mozog. 

Mivel a kutyák képzése szabályozatlan terület, ezért szerencsétlen módon még mindig akadnak olyan trénerek, könyvek és tévéműsorok, melyek elavult képzési módszereket reklámoznak.  Kutatásokból tudjuk, hogy a kutyák, akiket kényszerrel képeztek nagyobb valószínűséggel mutatnak félelemre és/vagy agresszióra utaló jeleket.

A gondoskodó gazdákat, akik szakértő útmutatást keresnek olyan régi üzenetekkel bombázzák mint, hogy legyenek falkavezérek, használjanak speciális nyakörveket és számtalan más módon félemlítsék meg kutyáikat, vagy okozzanak nekik fizikai fájdalmat. Hatalmas zűrzavara ez a félretájékoztatásnak. 

Mit tegyen a kutyatulajdonos? 

Meneküljön, ha a „hagyományos” vagy „kiegyensúlyozott” (hideg-meleg) módokkal találkozik.  Még mindig legális Kanadában és az Egyesült Államokban is, hogy a kiképzők ezeket a módszereket alkalmazzák, de rendelkezésre áll hasznos segítség is.

Találjon pozitív, jutalmazás alapon dolgozó trénert, aki képzett az állatok tanulásának tudományos hátterében is.

Kérdezze meg, hogy a képzés során használnak-e olyan dolgokat, amiket a kutyák szeretnek, mint az étel, játék, figyelembe veszik-e beállítottságot? Ezek azok az eszközök, amelyekre szükségünk van a motiválás során.

Kérdezze meg mi történik, ha a kutya hibázik.  A hibák a tanulás részei, nem kell, hogy fájdalmasak vagy ijesztőek legyenek.

Amikor a kutyák tanítására kerül a sor, törekedjünk afelé a magasabb színvonal felé, amit gyerekeink esetében is elvárunk. Jómagam arról a napról álmodozom, amikor a kutyák végre felzárkóznak. 

Segítsen terjeszteni a pozitív, jutalmazás alapú képzés igéjét!

Forrás: https://www.oceanparkdogtraining.com/single-post/2017/06/15/Who-is-Yelling-at-the-Dog-Spread-the-word-on-positive-reward-based-training

A kutyatulajdonosok naponta 22 perccel többet sétálnak, de vajon lényeges különbség ez?

se_ta.jpgNagyon sokszszor hallani és olvasni, hogy a kutyatartás segít a mentális egészség megőrzésében, hiszen csökkenti a depresszió esélyét és a stresszt is. A felelős kutyatartás azonban nem csak a mentális, hanem a fizikai aktivitást is növeli, hiszen egy kutyatulajdonos alapvetően többet sétál, mint egy kutyát nem tartó, amennyiben felelősen tartja kedvencét és kielégíti annak mindennapi sétára való igényét.

Azt is tudjuk már, hogy a mérsékelt intenzitású gyaloglás legalább olyan hasznos formája a mozgásnak, mint a futás: kisebb lesz a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a cukorbetegség kockázata is. Ahhoz, hogy a mozgás kifejtse jótékony hatását legalább napi 30 perc aktivitás szükséges, legkevesebb 150 perc mérsékelt, vagy 75 perc élénk aktivitás egy héten. Sajnos a fizikai aktivitás mértéke a korral egyre csökken, holott nagy szükség volna rá különösen idős embereknél, hiszen jelentősen egészségügyi előnyökkel jár.

Sok kutatás jelent és jelenik meg a témában, most azonban egy új, angol vizsgálat alapján bizonyossá vált, hogy már az a plusz napi séta is jelentős, amit a gazdák kutyáikkal megtesznek a kutyát nem tartókhoz képest. A kutatásban kutyatulajdonosok és kutyát nem tartók egyaránt részt vettek, az alsó korhatár 65 év volt. A résztvevők egy úgynevezett activePAL monitort viseltek a nap 24 órájában egy héten háromszor, egy éven keresztül, így a kutatók valós eredményt kaptak a résztvevők aktivitásról és a pihenéséről.

A vizsgálat során az is kiderült, hogy a kutyatartók általában naponta 2762 lépéssel többet tesznek meg, mint azok, akiknek nincs kutyája és kevesebb ülő tevékenységet végeznek, ami elég jelentős különbség ahhoz, hogy javítsa az egészségi állapotukat. Azok a kutyatulajdonosok, akik valóban sétálnak kedvencükkel, teljesítik az ajánlott napi mozgásmennyiséget és motiváltabbak a fizikai aktivitásokra is. A kutatások alapján úgy tűnik, hogy a felelős gazdik tovább és egészségesebben élnek, tehát sétára fel négylábú kedvencünkkel!

Forrás:
https://bmcpublichealth.biomedcentral.com/articles/10.1186/s12889-017-4422-5

Fotó: Burányi Virág

Miért történik annyi kutyatámadás gyerekekkel szemben?

5-types-supervision-hr_compressed.jpgEgy, az ankarai egyetemen végzett kutatás alapján úgy tűnik, hogy azért, mert a felnőttek felügyelet nékül hagyják a kutyát gyerekeikkel, de ha jelen vannak sem ismerik fel a kutya félelemre, szorongásra utaló jelzéseit, gyakran hiszik örömtelinek és boldognak az amúgy stresszes állatot.

Yasemin Salgirli Demirbas és társai arra vonatkozóan végeztek vizsgálatot, hogyan ítélik meg a felnőttek egy kutya és egy gyerek találkozásakor a kutya viselkedését. A téma igen fontos, hiszen a kutyaharapások nagy részét kiskorú gyerekek szenvedik el (az USA-ban több, mint 300 ezer ilyen baleset ér gyerekeket).

A kutyák általában lényeges szerepet töltenek be egy család életében, elősegítik a gyerek érzelmi fejlődését, az empátia kialakulását és a szociális fejlődést. Emellett azonban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a kutyák és a gyerekek gyakran félreértik egymás viselkedését, ami akár harapáshoz is vezethet. Nagyon sok esetben azonban nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek sem jól értelmezik a kutyákat, különös tekintettel a figyelmeztető jelzésekre és sokszor becsülik alul a harapás esélyét. Meints, Racca és Hickey 2010-es kutatása alapján különösen a 4–7 éves gyerekek számára okoz nehézséget a kutyák viselkedésének felismerése: az agresszív viselkedésre utaló jeleket gyakran értelmezik félre és látják a boldogság kifejeződéseként. Több kutatás eredménye is azt mutatja, hogy a harapások aránya jelentősen nagyobb a 7 év alatti gyerekeknél, ausztrál adatokból pedig az derül ki, hogy az 5 év alattiak körében a legmagasabb az  életveszélyes harapások aránya.

A támadás leggyakoribb oka az erőforrások védelme (étel, játék, stb) és a kutya számára fájdalmat okozó hatások. A kutatók hangsúlyozzák annak a fontosságát, hogy a gazda képes legyen felismerni, helyesen megítélni a kutya viselkedését és annak megfelelően reagálni. Legtöbbször abban az esetben történik baleset, amikor a gyerek kockázatos módon lép kapcsolatba a kutyával, amivel agresszív reakciót vált ki és éppen felnőtt felügyelet nélkül van együtt az általa is jól ismert családi kutyával. Nem csak maga a felügyelet, hanem a felügyelet minősége is alapvető fontosságú. A felügyelő személynek ismernie kell a kutyák viselkedését, segítenie kell kialakítani egy biztonságos kutya-gyerek kapcsolatot, hogy csökkentse a támadás előfordulásának esélyét.

Az elméleti tudás nélküli tapasztalat a kutatások alapján nem elég, az elméleti, hiteles tudás elsajátítása kiemelten fontos a kutyák testjelzéseinek megértésében. Magyarul mindegy, hány éve van kapcsolatban a gazda kutyákkal, ez nem jelenti, hogy megtanulta és helyesen ismeri fel a kutya jelzéseit.

lick.jpgAz ankarai egyetemen végzett kutatás során az alanyok videókat néztek meg, melyeken gyerekek és kutyák egymással való találkozása volt látható. A felmérés során 4 csoportba sorolták a résztvevőket: kutyatulajdonosok gyerekkel, kutyatulajdonosok gyerek nélkül, kutyát nem tartók gyerekkel és kutyát nem tartók gyerek nélkül. Mindegyik videó különböző helyzetet mutatott, különböző fajtájú kutyák szerepeltek bennük és a kutyákon egyértelműen félelmet vagy szorongást lehetett észrevenni (feszült testtartás, hátracsapott fülek, félrenézés, elfordulás, szájnyalás).

Az első videóban egy dalmata fekszik a padlón egy labdával, miközben egy kisbaba kúszik felé. A másodikban egy dobermann áll egy helyben, miközben egy kisgyerek totyog körülötte megérintve és tartva a kutya különböző testrészeit. A harmadik videóban egy baba kúszik össze-vissza a szobában miközben egy boxer nyalogatja az arcát. Mindegyik videót felülvizsgálta egy, a kutyák viselkedésében megfelelő képesítéssel rendelkező, szakértői csapat, ezek alapján a kutyák mindegyike egyértelműen érzelmi konfliktus jeleit mutatta, bizonytalannak érezte magát, félt vagy szorongott.

A válaszadók 68.4%- gondolta a kutyákat nyugodtnak és 65.1%-a magabiztosnak. Nem volt jelentős különbség a gyerekes és a gyerek nélküli kutyatartók valamint a gyerekes és gyerek nélküli kutyát nem tartók válaszai között, ezzel szemben a kutyatartók nagy része nyugodtnak látta a kutyát. A nem kutyások viszont még ettől is magasabb arányban úgy vélték, a kutya érzelmi konfliktusban van. Ezek alapján a kutyát nem tartók jelentősen sikeresebben ítélik meg a kutyák érzelmi állapotát, mint a kutyatulajdonosok, ami magyarázható azzal, hogy a kutyások kétséges sziutációban inkább akarják barátságosnak látni a kutyát. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a kutyát nem tartók elővigyázatosabbak amikor a kutya-gyerek kapcsolatot nézik, és mivel kevesebb tapasztalatuk van kutyákkal, fogékonyabbak az állatok finomabb jelzéseinek észrevételére, míg a kutyatulajdonosok magabiztosabbak az ilyen helyzetekben. Az eredmények azt is mutathatják, hogy a kutyatulajdonosok kevésbé vannak tisztában azokkal a tényezőkkel, amelyek kapcsolatban állnak a kutyák gyerekek elleni agressziójával, valamint, hogy a kutyákkal kapcsolatban szerzett tapasztalat nem elegendő ilyen helyzetekben a sérülés elkerüléséhez.

farokjav.pngJelentős különbséget találtak a kutatók a női és férfi résztvevők válaszai között: a férfiak 71.4%-a látta a kutyákat nyugodtnak, míg a nőknek csak 58.1%-a. A válaszadók nagyon kis része vette észre a kutya félelemre, bizonytalanságra utaló jelzéseit (mozgás, fülek, fej/szemek, farok, száj, teljeskörű jelzések) és gyakran jellemezték a kutya viselkedését olyan mondatokkal, mint: „a kutya tudja, hogy az csak egy kisgyerek”, „a kutya úgy viselkedik, mint egy anya” vagy „a kutya boldog”. A farokcsóválás volt a válaszadók által leggyakrabban említett viselkedés (80%). Ezek közül 100% ítélte úgy, hogy a farok csóválása pozitív érzelmekre utal, holott ez egy tévhit.

Lakestani, Donaldson and Waran egy előző, 2014-es kutatás során azt fedezte fel, hogy az emberek, akik helyesen ismerik fel a kutya agressziót mutató jelzéseit sokkal inkább fókuszálnak a kutya által kiadott hangokra. Ezek szerint a vokalizáció nagyon fontos szerepet játszik, különösen azok esetében, akik kevés vagy semmilyen tudással nem rendelkeznek a kutyafélék viselkedésével kapcsolatban. Mivel a videókban nem hallható a kutyák részéről vokalizáció (morgás, ugatás), a megfigyelők azt feltételezik, hogy a kutya magabiztos a helyzetben.

Egy másik érdekesség, hogy bár a résztvevők gyakran észrevették a kutyák orális jelzéseit (szájnyalás, ásítás, orrnyalás, stb), jellemzően gondjuk akadt azzal, hogy ezeket a valós érzelmi állapottal és szándékkal összekössék. Lakestani, Donaldson and Waran eredményei alapján az is látható, hogy azok, akik helytelenül ismerik fel a kutya testjeleit általában nagyobb figyelmet szentelnek a kutya arcának és gyakran azonosítják a kutya arckifejezését az emberével (antropomorfizáció).

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az emberek nem veszik eléggé figyelembe a kutyaharapás kockázatát, nem a valóságnak megfelelően értelmezik a kutya jelzéseit, ami miatt kiemelten fontos, hogy a kutyatulajdonosok oktatásban részesüljenek és tisztában legyenek a kutyák testjeleinek jelentésével, felismerjék a félelmet vagy szorongást mutató viselkedéseket, valamint hatékonyan felügyeljék a kutya-gyerek kapcsolatot.

Forrás: https://www.researchgate.net/publication/310740425_Adults'_Ability_to_Interpret_Canine_Body_Language_during_a_Dog-Child_Interaction

süti beállítások módosítása
Google+