Photo by Marek Szturc on Unsplash

A félelem nagyon sok problémát okoz kutyákkal kapcsolatban, különböző szempontból. Ott van például az agresszió a gazdával, vagy idegenekkel szemben, a gyerekek biztonsága, de állatjóléti szempontból sem elhanyagolható, hiszen a folyamatos stressz, félelem és a szorongás megrovidíti az állat életét.

Az nem kérdés, hogy az emberek szeretnek félni, ijedezni. Keresik az ijesztő dolgokat: horrorfilmeket néznek, menekülőszobákba járnak, extrém sportokat űznek, stb. Egy külön cikket érdemelne, hogy voltaképpen miért van ez, egy dolog mindesetre biztos: az állarokra mindez nem igaz. Az állatok nem szeretnek és nem akarnak félni.

A félelem jeleit azonban nem mindig könnyű felismerni. Egy Michele Wan és társai által végzett, 2012-es kutatásból kiderült, hogy a szakképzett kutyakiképzőktől kezdve a kevés kutyás tapasztalattal rendelkezőkig szinte mindenki aránylag könnyen felismer egy boldog kutyát. A félelemmel azonban más a helyzet. A kiképzők nagyobb valószínűséggel ismerik fel ezt az érzelmet, mint a kutyatulajdonosok és a kevesebb tapasztalattal rendelkezők. És bár a gazdák minimálisan jobban teljesítettek a kevés tapasztalattal rendelkezőktől, közel sem voltak olyan tájékozottak, mint a kiképzők.

Mi is a félelem és mit kéne kezdenünk vele? A félelem egy olyan érzelmi állapot, amit valamilyen veszélyesnek vélt inger vált ki, és védekező reakciókhoz vezet.

Ha három részben magyarázzuk a meghatározást, az első rész, amiről beszélni kell, az a félelem, mint érzelmi reakció. Ez nagyjából a megszoksz vagy megszöksz elven működő stresszreakció (ha sarokba szorítunk egy állatot, az vagy menekül vagy támad). A test félelemre adott reakciója igen erőteljes, és egy sorozat fiziológia változást indikál. Miért? Mert a félelem egy adott célt szolgál: felkészíti a testet a gyors cselekvésre, hiszen az állat élete múlik a reakción. Így aztán egyértelmű, hogy a félelem a túlélés szempontjából nagyon értékes érzelem, viszont amikor egy kutya olyan mindennapos dolgoktól retteg, mint egy álarc, vagy egy kicsit hangosabb zaj, esetleg egy ismeretlen ember, annak nulla az értéke.

Térjünk át a magyarázat második részére: a félelem észlelhető a viselkedésből. Wan kiemeli kutatásában, hogy a félelem a következő jelekből azonosítható: alacsony testtartás, hátracsapott fülek, behúzott farok. Emellett a bunda megrázása, ásítás, nyáladzás, ledermedés (mozdulatlanság), lihegés, elülső láb felemelése és hangadás is olyan viselkedések, amelyek félelmet jeleznek.

A félelem azonban különbözőképpen nyilvánul meg az egyedeknél. A mesetrséges szelekció eredményeképpen a kutyák igencsak különbözően néznek ki, így aztán nem minden félelmi reakció látható egyértelműen. Péládul sokkal nehezebb a hátracsapott fület, mint a félelem jelét azonosítani, ha a kutyának lógó füle van és sokkal nehezebb látni a behúzott farkat, ha nincs farok.

A kontextus szintén nagyon fontos: ha sarokba szorítunk egy kutyát és nyomást gyakorlunk rá, jó eséllyel kitámad, amit a kutyát szerető emberek szeretnek agressziónak látni, holott ez egy ternészetes védekező reakció, mivel a kutya nem tudja elkerülni a helyzetet.

Úgy gondolod, hogy meg tudod állapítani a félelmi jelzéseket? Íme egy 30 másodperces videó Dr. Sophia Yintől, hogyan is néz ki, amikor egy kutya megijed egy gyerek nem megfelelő közeledése miatt:

Sajnos a videó tökéletesen tükrözi a valóságot. Ahogy már mi is írtunk róla, egy az ankarai egyetemen végzett kutatás alapjá kiderült, hogy a kutyát nem tartók sokszor nagyobb eséllyel ismerik fel a kutyák félelmi jelzéseit, mint a kutyatartók. Miért lehet ez?

A kutyaszerető emberek általában kicsivel jobban ismerik fel a félelmet, de nagyon sokszor hibáznak. Talán könnyebben észre lehet venni egy videó alapján, amin egy ismeretlen kutya látható, mint a saját, családtagnak számító kedvencünkön. Vagy talán amikor egy cukimuki baba mászkál egy ennivaló kutya körül az ember érzelmei előrébb kerülnek a sorban, mint az agya. Nagyon sok hasonló videót tartanak tömegek iszonyúan cukinak, ami egyáltalán nem az.

A jó hír, hogy van remény! Hannah Flint, PhD disszertációjának részeként vizsgálta, hogy azok a gazdák, akik szakértő segítséget vesznek igénybe és képzik magukat, képesek megtanulni és felismerni a félelemre utaló viselkedéseket. Nem biztos, hogy innentől kezdve mindenki azonnal meglátja a félelemre utaló jeleket, de mindenképpen nagyon jó kezdet.

A félelem meghatározásának harmadik része, amikor a félelem valami ijesztő dolog ellen irányul. Léteznek tárgyak, helyzetek, amelyektől az egyik kutya halálra rémül, a másik pedig a füle botját sem mozdítja. Teljesen egyedi, hogy az adott kutya hogy reagál. A reakció rengeteg mindentől függhet: genetika, hiányos korai tapasztalatok, hiányos szocializáció, esetleg későbbi, sorozatos rossz tapasztalatok, traumák, stb.

Nagyon sok esetben nem lehet megmondani, miért fél a kutya. A jó hír az, hogy nem is ez a legfontosabb. Ami igazán lényeges, az a következő lépés, vagyis amit a gazda tehet, hogy javítson a helyzeten. Amit a kutya jelenleg ijesztőnek talál, egy napon teljesen semlegessé is válhat, köszönhetően a sikeres rehabilitációnak, vagy gyógyszeres kezeléssel egybekötött rehabilitációnak.

A kutyák képesek megtanulni dolgokról, hogy azok nem félelmetesek. Még az a kutya is, aki magát az ördögöt látja az állatorvosban, képes ráébredni, hogy annyira azért nem nagy ügy egy vizsgálat. A lényeg a távolság, a fokozatosság és az, hogy kedvencünk jó élményekkel kösse össze az addig félelmetesnek tűnő helyzetet.

A félelem meglehetősen megosztó dolog a kutyák és az emberek között. A kutyák nem keresik a félelmet, nem járnak kísértetkatélyba, nem néznek horrorfilmeket, nem ülnek hullámvasútra. Az emberek igen. Csakhogy az emberekre ezeket a tevékenységeket senki nem kényszeríti rá. Én döntöm el, meg szeretném-e nézni a filmet, ha nem tetszik bármikor kikapcsolhatom a tévét, eltakarhatom a szemem, befoghatom a fülem. Ellenben az állatokkal, hiszen ők nem tudják előre megjósolni a félelmet, és nem tudják kontrollálni sem. Mi vagyunk azok, akik ilyen helyzetben segíteni tudunk.

Forrás: https://blogs.scientificamerican.com/dog-spies/the-scariest-thing-according-to-dogs/