unDOGmatik

A trükktanítás növeli az öreg kutyák jólétét

2019. január 03. - unDOGmatik

pexels-photo-1009922.jpeg

Az öreg kutyák a legjobb kutyák: ismerik a szabályokat, nincsenek tele energiával minden pillanatban, és semmit sem szeretnek jobban egy jó szundikálásnál. Persze van ennek hátulütője is, az ember hajlamos kevesebb időt tölteni velük. Lehetséges, hogy kedvencednek már nincs szüksége hosszú sétákra, vagy kimerítő labdázásra, ennek ellenére szüksége van mentális és fizikai stimulációra, szórakozásra a gazdával.

A jutalmazáson alapuló képzés nagyon jó mód arra, hogy ezeket az igényeket kielégítsd. Az öreg kutyák is tudnak új trükköket és viselkedéseket tanulni, és míg a kutya szemszögéből az egész csupán nagyon jó játéknak tűnik, ahol könnyen jut finom falatokhoz, valójában segít szembenézni az öregedés elkerülhetetlen nehézségeivel, így az élet kevésbé lesz stresszes mindkettőtök számára.

Az új dolgok tanulása egyértelműen jó gyakorlat az agynak, de bizonyos trükkök nagyon jók fizikai gyakorlatok is azoknak a kutyáknak, akik már nem tudnak hosszú sétákat tenni. Ilyen például a forgás jobbra, és balra, mert egyenlően dolgoztatja az izmokat mindkét oldalon.

Vannak olyan trükkök is, amelyek egyértelműen többek, mint szimpla szórakozás, mert segítenek az öregedő kutyát lekötni a mindennapokban. Megtanítani a kis méretű kutyát fellépőket használni nem csak nagyon aranyos trükk, hanem azért is jó, mert a kanapéról való le- és felugrás egyre nehezebbé válik a korral.

Nagyon sok olyan viselkedés tanítása lehet a mindennapi játékos trükktanulás része, ami segíti a kutya gondozását, ápolását. Így például soha nem késő elkezdeni az állatorvosi tréninget, aminek segítségével kedvencünk nyugodtan, stressz nélkül néz szembe a vizsgálatokkal, de segít megkönnyíteni a karomvágást, szemek, fülek, stb ápolását is.

A korral a látás és a hallás is romolhat, amire jó időben felkészülni, ezért érdemes a trükköket, viselkedéseket verbális parancsra és kézjelre is megtanítani.

Nagyon fontos odafigyelni a kutya fizikai határaira. Ha a kutya éppen lelkesen játszani akar lehetséges, hogy ezek nagyon apró jelek. A vonakodás és bizonytalanság jelezhet kényelmetlenséget, figyelj oda, hogy ne erőltesse túl magát. Az idős kutyák hajlamosak az elhízásra is, ezért érdemes az ételüket használni jutalomként, vagy a plusz jutalmakat levonni a napi adagból.

Soha nem késő elkedzeni tanulni, és nem lehet elég korán. Sokkal könnyebb néhány praktikus viselkedést megtanítani még azelőtt, mielőtt valóban szükség van rá, ezen kívül bizonyított, hogy a kutya élete során alkalmazott jutalmazás alapú képzés segít megelőzni a kognitív hanyatlást. Legyenek akár hasznos viselkedések, vagy cuki trükkök, a tanulás mindenképpen jó szórakozás, ami segít kapcsolatot építeni, és nincs korhatárhoz kötve.

Forrás: https://fearfreehappyhomes.com/new-tricks-that-make-life-better-for-old-dogs/?fbclid=IwAR0pAt5foPDigjOt3rSZBfNzzQmX5UMUUgA1Y1N8Nqp8vM-EUcQQa_9v54o

Fotó: Lisa Fotios

Kutyák a nagyvárosban 1.

Who let the dogs out?

dsc_0359.JPG

Sétáltok az utcán kedvencetekkel, amikor hirtelen egy kinyíló lépcsőházajtóból az arcotokba robban egy idegen kutya. Ismerős a helyzet? Alapvetően lehetséges, hogy a szituációból semmi gond nem lesz, a kutyák találkoznak, megszaglásszák egymást, és mindenki megy a maga útjára.

A helyzet mégsem ilyen egyszerű. Először is, a jól szocializált, nyugodt kutyát is megrémítheti egy hasonló, hirtelen találkozás, ami teljesen természetesen ijedtséghez, az ijedség pedig harapáshoz vezethet. Könnyen lehet az is, hogy akár a járdán közlekedő, akár a lépcsőházból kiszaladó négylábú

  • rehabilitáció alatt áll
  • fertőző betegsége van
  • nem jól kezeli a pórázon való találkozást más kutyákkal
  • szocializációs problémái vannak.

Ezeken kívül történhet más, váratlan esemény is, ami gondot okoz: jöhet monociklis, rolleres, gördeszkás, görkoris, kerékpáros, talán csak űrhajó nem. Ha a kutya váratlanul kilép a járdára, balesetet okozhat, amiben mind ő maga, mind az arra haladó megsérülhet. De nem is kell sérülésig elmenni, gondoljunk azokra az emberekre, akik félnek a kutyáktól, számukra egy hasonló, váratlan találkozás elég megrázó lehet, és még inkább mélyíti a félelmet.

Vagy tegyük fel, hogy a bejárat előtt éppen egy gyerek halad el, mondjuk rollerrel, és mivel a kutya kontrollálatlanul lép ki az utcára, összeütköznek. Ebben a helyzetben is lehetséges az ijedtség miatti agresszió a kutya részéről, de épp elég, ha mindketten balesetet szenvednek, és a kutya rémülten elmenekül, aztán a hírekben láthatjuk, hogy a gonosz rolleres/gördeszkás elütötte a kutyát a járdán, holott a probléma ott kezdődött, hogy a kutya elsőként, váratlanul lépett ki az ajtón.

Az ilyen esetek elkerülése végett figyeljünk jobban egymásra és kedvenceinkre, mert egy hasonló találkozás mindkét fél számára gondot okozhat. Semmiképpen ne a kutya lépjen ki először az utcára, hanem a gazda, aki meggyőződik róla, hogy a kutya is követheti, és indulhat a séta.

Hogyan üdvözöld Anglia királynőjét?

Sosem árt egy kis udvari etikettet tanulni, ki tudja, mikor lesz hasznos? Az jelen esetben nem annyira lényeges, hogy a korrekt megszólítás „Your Majesty”, a későbbiekben „Ma'am”, vagy hogy az uraknak illik fejet hajtani, a hölgyeknek pedig egy kicsit pukedlizni. Ami viszont lényeges: semmiképpen ne próbálj hozzáérni a királynőhöz, míg ő nem nyújtja ki a kezét feléd. Nem piszkálhatod csak úgy a királyi család tagjait. Hogy jön ez a kutyákhoz? Úgy, hogy pontosan ezt a viselkedést kéne az embereknek követni, amikor ismeretlen állattal találkoznak.

De vegyünk egy hétköznapibb esetet, mint a királynővel való találkozás: képzeld el, hogy a barátod bemutat az édesanyjának. Elkapod a nyakát, megdörzsölgeted a fejét párszor, és a legszebb, ünnepi gügyögésedet használod, hogy közöld, nagyon örülsz a találkozásnak. Nyilván mindkettőjük agyán átfut, hogy őrült vagy, pedig pontosan ez az a mód, ahogyan a többség viselkedik amikor egy kutyával, vagy macskával találkozik.

Nagyon nehéz normális magatartásra tanítani az embereket állatok közelében, pedig azt gondolnánk, elég a józan ész ahhoz, hogy ne menjen oda valaki egy teljesen idegen kutyához... mégis nap mint nap találkozhatunk a jelenséggel.

Biztosan ismerős az a helyzet, amikor sétáltatod kedvenced, és a semmiből megjelenik egy idegen, aki minden kérdés nélkül odalép, hogy simogassa. Vagy ott van az a távoli rokon, aki évente egyszer látogat meg, de akkor úgy érzi, teljesen rendben van, ha körbecipeli a cicád a lakásban. Ha közlöd ezekkel az emberekkel, hogy ne piszkálják kedvenced, valószínűleg hallhatod a következő mondatot: „Ó, nincs semmi baj, engem szeretnek az állatok.”

Magyarra fordítva ez a feltételezésük azt jelenti, hogy egyáltalán nem figyelnek az állat testbeszédére. A legtöbb kutya és macska szereti a családtagokat, de – és ez egy természetes viselkedés – óvatos az idegenekkel vagy azokkal az emberekkel, akiket ritkán lát.

Amikor egy idegen megközelít benneteket, lehetséges, hogy a kutyád morogni kezd, mert megijed, a cicád pedig fúj vagy karmol. Ilyenkor gyakori, hogy az elkövető visszavágásként motyog valamit az állat agresszív viselkedéséről.

Mint gazdák, arra tanítjuk háziállatainkat, hogy legyenek szociálisak az emberekkel, és mindeközben próbáljuk ösztönözni az embereket, hogy viselkedjenek ésszerűen az állatok közelében is. Ha valaki a kutyád felé tart, kérd meg, hogy álljon meg néhány méterre, adjon az állatnak teret, aztán figyeld meg, kedvenced szeretne-e ismerkedni. Ha úgy látod, hogy nem, de az illető ennek ellenére is közeledik, állj be kettejük közé, akadályozd meg fizikailag a kontaktust, és magyarázd el az ismeretlennek, hogy a kutyád nem szereti az idegeneket.

Annak ellenére, hogy az állatok finom jelekkel mutatják, ha nincs problémájuk azzal, hogy a közelükbe megy valaki, az én általános szabályom a következő: soha ne menj oda egy idegen állathoz. Helyette állj meg néhány lépésre, és beszélj hozzá. Ha tetszik neki a hangod, a szagod, ő maga fog odamenni hozzád. Egy barátságos kutya lehet, hogy odadugja a fejét a kezedhez, a macska előjön a rejtekhelyéről és az öledbe ül, hogy simogasd. Ha megvárod, míg ő maga közelít, elkerülheted a kellemetlen félreértéseket. Ahogy a királynő esetben is.

Forrás: https://www.expressnews.com/life/life_columnists/cathy_m_rosenthal/article/Training-people-to-have-good-manners-with-pets-13139331.php
Fotó: Pexels

Vedd észre a jót, és jutalmazd!

action-adorable-animal-264005.jpg

Kutyáink, és ami azt illeti az állatok nem csak a képzés alatt, hanem a hét minden napján, a nap 24 órájában tanulnak a környezetükről, és viselkedésük következményeiről. Kedvenced viselkedését és világról alkotott képét befolyásolja a veled való kapcsolata, más kutyákkal, emberekkel való találkozásai, a környezete, múltbéli tapasztalatai. Az nem elég, ha hetente egyszer elmentek kutyaiskolába, ahol egy órán keresztül jutalmaztok bizonyos viselkedéseket, mert a tanulási folyamat minden pillanatban zajlik. Ha eredményeket akarsz elérni, a hétköznapok során is figyelned kell. És, bár nem tudunk minden környezeti tényezőt és viselkedést befolyásoló következményt kontrollálni, sokat tehetünk az ügy érdekében.

Hogyan érhetjük el, hogy a kívánt viselkedés legyen a gyakori?

Az állatok azt teszik, ami kifizetődik számukra, azaz kielégítő a következményük (ezek a kielégítő következmények megerősítők). A megerősítő nem feltétlenül étel, inkább nevezhetjük olyan következménynek, amely elég pozitív volt ahhoz, hogy megérje a viselkedést ismételni. Ez azt jelenti, hogy egy viselkedés (akár jó, akár rossz a te szemszögedből) csak akkor állandósul, vagy fordul elő egyre gyakrabban, ha megerősítést nyer valahogyan, különben nem folytatódna. A felugráló kutyák esete nagyon jó példa erre is: amíg a felugrálás következménye a kutya számára kifizetődő (simogatás, figyelem), addig a viselkedés folytatódni fog.

A legfontosabb, hogy ne vedd a jó viselkedést készpénznek! Nagyon sokszor követjük el mi, gazdák azt a hibát, hogy amikor az állat nyugodt és ellazult, vagy pont azt teszi magától, amit szeretnénk, nem foglalkozunk vele, aztán amikor rosszalkodik figyelmet fordítunk rá. Pedig pont fordítva kéne: mindig jutalmazzuk a kívánt viselkedést! Ez egyszerűen annyit jelent, hogy amikor kiskutyánk (kismacskánk, kismadarunk, stb.) olyan viselkedéseket produkál, melyeket gyakran szeretnénk látni, azt jutalmazzuk gyakran és bőkezűen. Minél többször sikerül megerősítenünk, annál többször fog előfordulni a jövőben. Így működik a tanulás. Persze itt is van csapda: bölcsen kell kiválasztanunk, mivel erősítünk meg egy viselkedést, és következetesnek kell lennünk.

A megerősítők hatékonysága

Nem minden megerősítő egyenlő, nagyon sok tényező befolyásolja, hogy mennyire hatékonyak a különböző jutalmak egy egyén számára. Amit nagyon fontos megérteni, hogy azért, mert te azt gondolod valami nagyon jó jutalom a kutyád számára, még nem biztos, hogy így is van. A tanuló az, aki eldönti mi erősíti meg, nem a tanító, azért érdemes mindenféle jutalmazási módot megismerni, kipróbálni (étel, játék, figyelem, símogatás, stb), mert ez segít abban, hogy kiderüljön melyek a leghatékonyabbak az adott állatnak, akivel éppen dolgozol. Ahogy az emberek, az állatok is egyéniségek, nem biztos, hogy ami egyiknek bejön, a másiknak is be fog.

animal-animal-photography-dog-102508.jpg

Gyakorold a megerősítést a hétköznapokban!

Most, hogy már tiszta, miért érdemes a kívánatos viselkedéseket mindig megerősíteni, tégy egy próbát! Meg fogsz lepődni milyen hamar érsz el eredményeket, ha a hétköznapok során rendszeresen jutalmazod azokat a viselkedéseket, amelyek tetszenek neked. 

Forrás: https://katemornementanimalbehaviourist.blogspot.com/2018/06/the-4rs-for-better-behaviour-reinforce.html

Hat ok, amiért érdemes a jutalmazás alapú képzést választanod

animal-canine-cute-46523.jpg

1. A gazdák jobb eredményekről számoltak be jutalmazás alapú képzés esetén

Egy 2008-as kutatás alapján az így nevelt kutyáknak kisebb eséllyel lesz viselkedési problémája.
(https://www.journalvetbehavior.com/article/S1558-7878(07)00276-6/fulltext)

Ellenben azoknak a kutyáknak, akiket büntetnek, nagyobb eséllyel lesz viselkedési problémája. (https://www.researchgate.net/publication/261106650_Dog_training_methods_Their_use_effectiveness_and_interaction_with_behaviour_and_welfare)

Azokban az esetekben, ahol konfrontálódnak a kutyáikkal tréningen, (fojtó nyakörvet, szöges nyakörvet használnak, morognak a kutyára, vagy lenyomják) gyakori a kutya részéről az agresszív reakció. (https://www.appliedanimalbehaviour.com/article/S0168-1591(08)00371-7/fulltext)

Létezik olyan kísérlet is, ahol nem gazdák beszámolóit használták fel alapul, hanem a kutyáknak konkrét feladatokat kellett megtanulni, így hasonlították össze a büntetés és a jutalmazás alapú tréninget. Az eredményekből kiderül, hogy azok az állatok, akiket elektromos nyakörvvel képeztek megnövekedett stressz jeleit mutatják, aminek nagyon könnyen lehet agresszió a következménye. (http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0102722)

2. A jutalmazás alapú képzés a megfelelő választás állatjóléti szempontból

Egy kísérlet során két kutyaiskolán képzett kutyákat hasonlítottak össze, akik már mind tanultak ülést és laza pórázon közlekedést. Az egyik iskola jutalmazással képzett, a másik a kutya fenekének lenyomását és pórázrántásokat alkalmazott. A kutyák, akiket averzív módszerekkel képeztek több stresszel összefüggő viselkedést mutattak, és kevesebbet néztek a gazdájukra. mint a jutalmazás alapú képzés esetén. (https://www.journalvetbehavior.com/article/S1558-7878(14)00007-0/abstract?code=jveb-site)

Ha jutalmazás alapú módszereket használsz, elkerülöd az averzív technikák által okozott stresszt, szorongást és félelmet, ami egyértelműen jó neked, és kedvencednek is.

3. A jutalmazás alapú képzés nagyon jó környezetgazdagítás

A sikeres problémamegoldás jutalomért boldoggá teszi a kutyát, és AHA élményt okoz. A kutatások azt mutatják, hogy a kutyák ugyanúgy örülnek, és izgatottak lesznek egy bonyolult feladat megoldása után, mint az embereknek. Magyarul a tanulás önmagában is jutalom a kutyának.
(https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24096703)

4. A képzés hatékonyabb, ha jutalomért zajlik

A kutyák, akiket előzőleg jutalmazással képeztek gyorsabban megtanulnak új feladatokat. Mi lehet a magyarázat? Valószínűleg az, hogy a jutalom sokkal motiválóbb a kutyának. (https://www.appliedanimalbehaviour.com/article/S0168-1591(11)00087-6/fulltext)

5. A jutalmazás alapú képzés arra fókuszál, amit a kutyának tennie kéne

Ha jól belegondolunk van értelme azt tanítani a kutyának, mit tegyen, ahelyett, mit ne tegyen. Képzeld el, hogy beülsz egy taxiba, a sofőr pedig megkérdezi, hova vihet? Ha azt válaszolod, hogy ne a pályaudvarra, és ne is a reptérre, jó eséllyel nem jutsz sehova. Azt kell megmondanod, hova szeretnél menni. Amikor a kutya például felugrál, a gazda pedig azt kiabálja, hogy „nem, nem”, nagyjából ugyanez a helyzet: a kutya számára ugyanolyan frusztráló lehet, mint a taxis számára, hogy nem magyarázzák el mit várnak tőle. Büntetés helyett hatékonyabb az alternatív viselkedés tanítása.

6. A jutalmazás alapú képzés szórakoztató

A kedvenceddel való foglalkozás akkor igazán hasznos, ha mindketten élvezitek. Sokkal hamarabb és könnyebben megy a tanulás, ha közben jól szórakoztok. Taníthatsz engedelmes feladatokat, trükköket, bármit. Ne felejtsd el a tréning után magadat is megjutalmazni, mert megérdemled ;)

Forrás: https://www.companionanimalpsychology.com/2016/06/seven-reasons-to-use-reward-based-dog.html

Fotó: Nikiko

Cuki vagy ijesztő?

Kedvenceink, a jelmezek és a közösségi média

adorable-animal-blur-825949.jpg

A közösségi médiában nagyon sok furcsasággal találkozhat az ember, nem kivételek az állatok sem. Ott van például Shelby, a macska, aki gyakran tűnik fel ebédlőasztaloknál, felöltöztetve, vagy a több, mint 3 millió követővel rendelkező Doug the Pug, aki DJ-ként, királyként, sőt, elefántként is szerepel képeken.

Egy dolog biztos: egyre nagyobb divattá válik állatokat különböző ruhákba öltöztetni. Prof. Pauleen Bennett, a La Trobe Egyetem pszichológia tanszékének vezetője szerint ez annak is köszönhető, hogy az emberek egyre több időt töltenek online, a háziállatok pedig egyre inkább a család részeivé válnak, szóval helyett, hogy az emberek a gyerekeiket öltöztetnék fel, ugyanezt teszik kedvenceikkel.
Velünk ellentétben a fejlett országokban léteznek olyan, az állatok jólétével foglalkozó szervezetek, mint az RSPCA (Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals), akik iránymutatásokat adnak ki az állatok képzésével, tartásával kapcsolatban, hogy az semmiképpen ne ütközzön a jólétükkel. Természetesen ezzel a témával kapcsolatban is figyelmeztetik az állatbarátokat: teljesen rendben van képeket csinálni kedvenceinkről természetes helyzetben, viszont problémás lehet, amikor mindenféle öltözékekbe és pózokba vannak kényszerítve. Bronwyn Orr, az RSPCA tudományos munkatársa szerint sok ember számára nagyon viccesnek, cukinak tűnhet a felöltöztetett vagy kisminkelt állat, de ez egyértelműen ellentétes az állat méltóságával, természetes szükségleteivel és ösztöneivel.

Igény a kapcsolatok iránt

Az emberek többnyire nem szándékosan akarnak kényelmetlenséget okozni kedvenceiknek. Sokan egyszerűen csak kapcsolatot keresnek másokkal, és ehhez veszik igénybe háziállataik segítségét. „Kellemes, melengető érzés, amikor a többi ember ugyanazon nevet, mint te, és aranyosnak találja kedvencedet” – mondta Bronwyn Orr. „Azt akarjuk, hogy észrevegyenek minket, hogy az emberek tudjanak a létezésünkről. A közösség részei akarunk lenni.”
A háziállatokat tartók közössége márpedig hatalmas, Ausztráliában egy évben 12 milliárd dollárt költenek egy évben a gazdák kedvenceikre, Magyarországon több mint 2 millió kutya van, de pontos adatot a nyilvántartások, regisztrációk hiányosságai miatt nem is tudunk.

A kutya az kutya, a macska pedig macska

Az RSPCA arra figyelmeztet, hogy azok, akik kedvenceikről posztolnak képeket, és az őket követők is legyenek nagyon elővigyázatosak. Annak, hogy ennyire népszerűvé válnak az elvileg cuki, a valóságban azonban zaklatott állatot ábrázoló fotók, az is az oka, hogy az emberek nagy részének nehézséget jelent az állatok testjeleit felismerni, így sokszor nincsenek tisztában kedvencük félelmével, szorongásával. Ezek a jelzések természetesen fajtánként változhatnak.
Egy kutya például nem mosolyog, amikor a fülei hátra vannak csapva és a szája el van húzva, hanem pánikol, egy dühös macska pedig gyorsan és agresszívan mozgatja a farkát.
„Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kutya az kutya, a macska pedig macska, és tiszteletben kell ezt tartanunk” – mondta Bronwyn Orr. „Az állatok jó része többnyire tényleg nem élvezi azokat a helyzeteket, amikor felöltöztetik.” És bár a kutyák toleránsabbak, mint a macskák, nem ajánlott különféle jelmezeket rájuk aggatni, amikor láthatóan rosszul érzik magukat a helyzetben, mert így csak zavarttá válnak, vagy akár túl is melegedhetnek. Persze, megfelelő tréninggel néhány kiegészítő nyugodtan használható, ha a kutyát sem zavarja.

A videón látható kutya például elég sok képen, felvételen szerepel hasonló módokon virágokkal, de a legkevésbé sem boldog és nem is mosolyog. Ezek mind a stressz, szorongás és a félelem jelei.

Új iránymutatás

Az RSPCA nemcsak a gazdák, hanem az állatokkal reklámozó cégek figyelmét is felhívja a problémára. A közeljövőben kiadnak egy iránymutatást, hogyan vihetők véghez az ilyen forgatókönyvek anélkül, hogy az állatok jóléte veszélybe kerülne. A lényeg, hogy azok a cégek, magánszemélyek, akik a közösségi médiában hasonló tartalmakat töltenek fel, legyenek tisztában vele, meddig mehetnek el az efféle fotók, videók készítésével, hogy ne okozzanak kellemetlenséget az állatnak. Természetesen a követők is felelősek, nekik is oda kell figyelniük, milyen oldalakat kedvelnek, és jelezniük kell az oldal felé, ha az állat jólétét veszélyeztető tartalommal találkoznak. És bár Magyarországon az RSPCA nem képviselteti magát, nekünk is érdemes figyelemmel kísérni ezeket az információkat, hogy bővítsük tudásunkat, és harmonikus kapcsolatot tudjunk kialakítani kedvenceinkkel, anélkül, hogy ártanánk nekik.
Egy állat sem érdemli, hogy fölösleges stressz, szorongás vagy félelem érje, csak, hogy mások nevetgélni tudjanak.

Forrás: http://mobile.abc.net.au/news/2018-05-28/dressing-up-animals-for-social-media-cute-or-cruel/9796902?pfmredir=sm
Fotó: Gilberto Reyes

Tényeken vagy kitalációkon alapul a falka- és dominanciaelmélet?

írta Taryn Blyth

Akár kutyatulajdonosokról beszélünk, akár kiképzőkről, trénerekről, a populáris kutyapszichológia rendszerint olyan szavak körül forog, mint a „falka”, a „dominancia” és az „alfa”. Úgy tűnik, hogy a kutyatartók nagy része beleragadt abba, hogy négylábú társát vadon élő rokonaihoz hasonlítsa, és az agressziótól kezdve a szobatisztaságon keresztül mindent úgy kezeljen, mint „dominanciaproblémát”. Az emberek a nyugati világ minden szegletében eljátsszák, hogy esznek a kutya táljából, és elsőként nyomakodnak át az ajtón annak érdekében, hogy megtartsák „vezető” pozíciójukat kutyájuk szemében. De honnan jönnek ezek az ötletek, mi van mögöttük? És ami még fontosabb: az elmélet valóban tényeken alapul, és releváns a gazdáknak?

A falkaelmélet alapjai, ahogy általában kutyás körökben gondolkodnak róla:

A falkaelmélet szerint a kutyák, akár a farkasok és egyéb kutyafélék, „falkaállatok”. Ez úgy értendő, hogy természetes környezetükben összetett társadalmi csoportban élnek, a csoporton belüli kapcsolatok pedig teljesen hierarchikusak. Bár a csoport együttműködik a vadászat és az utódok felnevelése során, csoporton belül mégis folytonos harc dúl, mert minden egyed arra törekszik, hogy magasabb státuszba kerüljön. A falkának kell, hogy legyen egy abszolút vezére, ismertebb nevén az „alfahím”, aki az „alfanősténnyel”, vagyis a legmagasabb rangú nősténnyel hivatott párzani. Az alfapárnak abszolút joga van az ételhez, menedékhez és az utódok létrehozásához. A többi állatnak határozott helye van a rangsorban, ahol szubmisszív vagy domináns gesztusokon keresztül kommunikálnak egymással, attól függően, milyen helyen állnak a hierarchiában. A legalacsonyabb rangú állat az „omega”, akit mindenki más kiszemel, mint célpontot. Ha az alfa beteg lesz, vagy a gyengeség bármilyen jelét mutatja, leváltják, és helyére a következő rangidős kerül.

Ezt a gondolatot követve a falkaelmélet hívői azt vallják, hogy a háziasított kutya egész életében a saját státuszát próbálja növelni emberi „falkáján” belül. Azok a gazdák, akik nem tudják kellőképpen kivívni pozíciójukat, le lesznek dominálva kutyájuk által, ami mindenféle viselkedési problémához vezet, főképpen agresszióhoz. Hogy megfelelően viselkedő kutyája legyen, egy gazdának folyamatosan küzdenie kell státuszáért, és félreérthetetlenül megmutatni „alfa” voltát a kutyának.

Vannak-e bizonyítékok arra, hogy a falkaelmélet működik?

szimatolgatas.jpgA falkaelmélet eredetileg egy fogságban tartott farkasokat vizsgáló kutatáson alapul (Zimen, 1975). Különböző helyekről származó farkasokat tartottak fogságban egy kifutón, akiknek nem volt más választásuk, mint együtt élni. A farkasok tanulmányozása közben kiderült, hogy a csoporton belül jelentős mértékű versengés folyik az erőforrásokért. Azt azonban ekkor még nem vették figyelembe, hogy a fogságban tartás jelentősen befolyásolja a viselkedést. Sok évvel később egy, az Ellesmere-szigeten végzett kutatás (Mech, 1999) során kiderült, hogy a farkasok valójában családokban élnek, melyet a szülők és az ő utódaik alkotnak. Amikor egy kölyök eléri az 1-2 éves életkort, elhagyhatja a szülőpárt, megkeresheti a saját partnerét, és saját családot alapíthat. Szóval elméletileg minden farkas, aki elhagyja az eredeti családját, és sajátot alapít, alfává válik. A konfliktusok igen ritkák a családon belül, a szülők gondoskodnak utódaikról, a kölykök a szülőktől függnek, és rájuk támaszkodnak. Az utódok nem küzdenek a szüleik ellen, hanem együttműködnek, mert a család így tudja jól betölteni a funkcióját. Mivel együtt vadásznak, a farkasoknak harmóniában kell élniük egymással, hiszen ezen múlik a túlélésük.

Vannak kutatások háziasított kutyákkal kapcsolatban?

Dr. Frank Beach 30 évvel ezelőtt végzett kutatást a Yale-en és a Berkeley-n. Érdekes tények kerültek napvilágra, közöttük az is, hogy bár a rangsor létezése bizonyos mértékben nyilvánvalónak tűnt azokban a helyzetekben, ahol az erőforrásokhoz való hozzáférést tesztelték, emellett úgy látszott, meglehetősen rugalmas is. Míg a dominancia gyakran az erőforrások feletti kontroll megtartásának képességét jelenti, a kutatások azt mutatják, hogy egy állat egyszerűen azért az erőforrásért küzd leginkább, amit a legjobban szeretne megszerezni (tehát ha nekem a fagyi a kedvencem, sokkal jobban fogok érte küzdeni, vagy jobban meg akarom tartani). A kölyköket ráadásul nagyon toleránsan kezelik, speciális barátságokat és szövetségeket építenek ki, a szukáknak pedig egyáltalán nincs hierarchiájuk. Az állandó rangsor gondolata értelmetlen a háziasított kutyák esetében.

A vadon élő kutyák kutatása fényt derített arra, hogy ők sem alkotnak szoros, jól strukturált falkát, hanem inkább laza társulásokat, melyek változnak, ahogy egy új kutya kerül a képbe (a világ kutyáinak nagy része nem „gazdás”, hanem a harmadik világban, emberek szeméttelepeiről és a falvakból származó hulladékból él).

A kutyák inkább alkalomszerű dögevők, mint együttműködő vadászok. Annak az ötletnek, hogy a kutyák falkákat alakítanak ki, nincs alapja.

Miért akkora gond a falkaelmélet?

A 'domináns' címke meglehetősen gyakori és könnyű visszaélni vele, az emberek hajlamosak minden kutyára ráhúzni, aki nem tökéletesen viselkedik.” (Shannon McKay, Dominance Theory – Convoltued & Confusing)

Az idézetből kiindulva íme néhány ok, amiért a falkaelmélet gondot jelent:

1. A falkaelmélet nagyjából minden viselkedési problémára ugyanazt a magyarázatot adja: a kutya rosszul viselkedik, mert azt gondolja, ő az „alfa”, vagy „alfa próbál lenni”.

2. A falkaelmélet közel minden viselkedési problémára ugyanazokat a megoldásokat javasolja: a gazdának a kutya fölé, „alfa” státuszba kell kerülnie, és biztosnak kell lennie abban, hogy a kutya tudja a helyét a „falkában”.

3. A falkaelmélet hívei gyakran támogatják a fizikai büntetést, hogy „korrigálják” a gazda-kutya kapcsolatot. Például: lenyomás, avagy alfa roll (a kutya háton fekvő pozícióba kényszerítése, miközben a gazda esetleg morog), a kutya hátsójának megcsípése, a kutya szájának befogása fél kézzel, a kutya megrázása vagy pórázon lógatása (ezekről a büntetési formákról terjedt el tévesen, hogy a farkasoknak azon viselkedését utánozzák, amikor a legmagasabb pozícióban levő farkas kiosztja a tiszteletlen alárendeltet).

4. A falkaelmélet nem veszi figyelembe azokat a valós tényezőket, amelyek befolyásolhatják a viselkedést, és nem veszi figyelembe az alapvető tanuláselméleteket (klasszikus, operáns kondicionálás stb.).

5. A falkaelmélet kevés segítséget nyújt azoknak a gazdáknak, akik nem tudják, vagy nem akarják fizikailag lenyomni, vagy pszichológiailag megfélemlíteni a kutyáikat.

6. A falkaelmélet azt feltételezi, hogy a kutya úgy tekint az emberre, mint egy másik kutyára – ez már csak azért sem igaz, mert néhány kutya agresszív más kutyákkal, de nem agresszív emberekkel, és fordítva.

Nem nehéz kitalálni, mi a falkaelmélet egyik legveszélyesebb hatása: arra bátorítja a gazdákat, hogy versengjenek kutyáikkal, és ellenségesen viselkedjenek velük. A gazdának ugyanis mindig készen kell állnia rá, hogy megmutassa a kutyának, ki a főnök, és soha ne engedje nyerni, vagy felülkerekedni az „ambiciózus” állatot. Mindegy, mennyire cukormázasan adják elő, ez nem egy egészséges, szeretettel teli kapcsolat. Néhány kutya ráadásul különösen rosszul reagál az efféle erőszakos nevelésre, és lehetséges, hogy egyre agresszívabb lesz a gazdája felé. Ha valaki megfogna, lenyomna a földre, majd az arcodba ordítana, mit csinálnál? Ezek után tényleg meg vagyunk lepődve, amikor az a bizonyos kutya megharap embereket?

Mi a helyzet a falkaelmélet „finomabb” verziójával?

adult-baby-bed-6235.jpgMivel az állatok elleni erőszak egyre kevésbé elfogadottá válik, a pozitív képzési technikák pedig napirendre kerülnek, néhány falkaelméletet támogató tréner finomított a módszerén, hogy politikailag korrekt legyen. Most már azt mondják, hogy az „alfa” szerep egy erős, de jóindulatú vezetőt jelent, aki közömbösen, ám folyamatosan kontrollálja az összes erőforrást, fizikai erőszak nélkül. Emiatt aztán arra ösztönöznek, hogy ne vegyünk tudomást a kutyáról, amikor üdvözöl, és általában is vonjuk meg tőle a figyelmünket. Azt javasolják, hogy csináljunk úgy, mintha ennénk a táljukból (mert nekünk kell először enni), és először lépjünk ki az ajtón (mindig az alfa vezeti a vadászatot). Ezen kívül komolyan fontolóra kell vennünk, hogy szörnyű következményei lesznek az olyan dolgoknak, mint a kutya hálószobába való beengedése, a mellkasának, állának simogatása, vagy az ölbe tett fej.

És bár ezek az akciók, vagy óvintézkedések önmagukban ártalmatlannak tűnhetnek, mégis olyan helyzetbe hozzák a gazdákat, ahol folyamatosan értékelniük kell a cselekvéseiket attól függően, hogy valódi „alfaként” viselkednek-e vagy sem. Mi lesz ennek az eredménye? Szinte minden, ami a kutyatartás örömei közé tartozik, egyben lehetséges csapda az aggódó gazda szemében: megvakargassam a kutyám hasát? Mi lesz, ha megszerzi a kötelet? Merjem üdvözölni, amikor hazaérek? Beengedjem a házba? Könnyű észrevenni, hogy ez a fajta gondolkodás milyen hamar kicsúszik az ember kezéből, ezért aztán a gazdák gyakran úgy viselkednek, mint valamiféle paranoid kényurak, akik megállás nélkül azon aggódnak, hogy ravasz kutyájuk mikor szúrja ki a rést a pajzson, és tör vezető pozícióra.

Akkor mégis miért olyan népszerű a falkaelmélet?

Habár a falkaelmélettel rég leszámoltak a képzett viselkedéskutatók, trénerek, mégis megtartotta népszerűségét kutyás körökben, a következő okokból:

1. A falkaelméletnek megvan a maga romantikája. Állítólag visszavisz minket és kutyáinkat a gyökereinkhez, vissza a természethez.

2. Mi, emberek, megszállottak vagyunk a saját társadalmi pozíciónkat illetően. Valóban meglepő lenne, hogy kivetítjük saját megszállottságunkat a legjobb barátunkra?

3. A falkaelmélet olyan, akár a varázslat. Egy határozott és karizmatikus falkaelméletet támogató tréner képes annyira megfélemlíteni a kutyát, hogy az kezesbárányként viselkedjen. A tény, hogy a kutya halálra rémül, és a „gyógyír” csak ideiglenesen működik, lényegtelen.

4. Úgy tűnik, a falkaelmélet esetében nincs szükség tanulásra, valós képzésre és kemény munkára a gazda részéről.

5. Mivel az elmélet varázsa tömegeket vonz, a tévécsatornák lelkesen gyártják a műsorokat a falkaelméletet hívőiről, és „munkájukról”. Manapság Cesar Millan valószínűleg a legismertebb, és leginkább promotált képviselője az elméletnek. Bár Cesar bevallotta, hogy nincs semmilyen képzettsége a területen, népszerű tévéműsorai bemutatják, hogyan alkalmazza a falkaelméletet, hogy „megoldja” a kutyákat. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a műsor mindig tartalmazza a következő figyelmeztetést: „ne próbáld ki otthon”! Más szavakkal: lehet, hogy Cesar elég erős fizikailag, vagy elég magabiztos pszichésen, hogy a legkeményebb kutyát is leigázza, de a gazdák a való világban nagy valószínűséggel meg lesznek harapva, ha kipróbálják ugyanezt a taktikát. Van ennek bármi haszna?

Mi marad, ha elutasítjuk a falkaelméletet?

Egyikünk sem fogja soha biztosan tudni, mire gondol egy kutya, mik a motivációi, vagy miért teszi, amit tesz. Van azonban valami, amit tudunk: hogy mit csinál a kutya.” (Dr. Ian Dunbar, Why Can’t a Dog be More Like a Dog?)

A kutyáknak megvan a képességük, hogy tanuljanak, változzanak, attól függően, mi zajlik körülöttük. Akkor tudunk megbirkózni egy viselkedési problémával, ha tudjuk, hogyan működik a tanulás. Ha egyszer megértettük a tanulási folyamatokat, hatalmas eszköztárunk lesz, melyet használhatunk arra, hogy új viselkedést tanítsunk, viselkedést változtassunk, fejlesszünk, gátoljunk, vagy megszüntessünk. A tanuláselmélet alapjai nem nehezek: mind tudjuk, hogy ha egy viselkedés jutalmazva van, akkor nagyobb valószínűséggel, ha nincs jutalmazva, akkor kisebb valószínűséggel ismétlődik. Nyilvánvalóan több, jóval komplikáltabb része is van a tanuláselméletnek (klasszikus ellenkondicionálás, operáns kondicionálás, deszenzitizáció, habituáció, megerősítési stratégiák, kioltódás stb.). Ezért kell a trénereknek elméletben is értenie a témához. Ha nem értik, hogyan tanul egy kutya, hogyan tudnának bármit is megtanítani?

A kutyáknak gazdag érzelmi életük van, amely befolyásolja és motiválja a viselkedésüket. A mögöttes érzelmek felderítésével a trénerek segíthetnek a gazdáknak, hogy megváltoztassák a viselkedés mélyén rejlő motivációt, tartós megoldást nyújtva a problémákra.

Milyen kapcsolatunk legyen a kutyánkkal?

Ha hátat fordítunk a falkaelméletnek, az azt jelenti, hogy kedvencünk mindent megtehet, amit szeretne? Természetesen nem! A mi feladatunk, hogy figyeljünk kutyáinkra, és, ami a lényeg, tanítsuk meg őket, hogy a számunkra megfelelő módon próbálják elérni, amit akarnak, azaz, hogy tisztában legyenek azzal, melyik viselkedés működik, és melyik nem.

Habár a kutyák soha nem lesznek vadon élő farkasok, sem emberi lények, rá kell ébrednünk, hogy ha a megfelelő viselkedésre nevelésről van szó, nem fog bejönni sem a hűtőre ragasztott lista a „házi szabályokról”, sem egy hosszú beszélgetés. Ismernünk kell a dolgokat, amiket kutyánk szeret, és a dolgokat, amiket akar, vagy amire szüksége van, és aztán tudjuk megtanítani, milyen módon kaphatja meg ezeket. Itt a leglényegesebb pontja a jutalmazás alapú tréningnek: a kutya megtanulja, hogy érheti el, amit akar (figyelmet, sétát, ételt, játékot, rágcsát stb.), azáltal, hogy megteszi, amit kérünk (ülve maradást, fekvést, pacsiadást, behívást, szobatisztaságot stb.). Azt is megtanulja, hogy ha nem megfelelő módon próbálja elérni a célját (felugrál, harapdál, ugat stb.), nem lesz sikeres (soha nem kapja meg, amit szeretne, míg így viselkedik).

Ennek eredményeképpen a kapcsolat a bizalmon és a tiszteleten alapul. A kutyáim tudják, hogy amikor feléjük nyúlok, nem fogom megütni őket, bíznak benne, hogy valami jó történik majd, ha azt kérem, szálljanak be az autóba (séta vagy kirándulás), és bíznak bennem, hogy akkor sem veszem el az ételüket, ha hozzányúlok a tányérjukhoz. Ezzel együtt tiszteletben tartják, hogy először szépen le kell ülniük a táljuk elé, és aztán kapják meg a vacsorát, le kell nyugodniuk, amikor azt mondom, „elég”, és el kell engedniük a játékot, amikor azt kérem.

Azt hiszem, hogy a következő idézet James O’Heare-től szépen összefoglalja a lényeget:

Nekünk (kiképzőknek, trénereknek) felelősségünk, hogy az ember és a kutya közötti egészséges kapcsolatot népszerűsítsük. Az egészséges kapcsolat, legyen az emberek között, vagy kutyák és az ember között, nem versengésen, hanem együttműködésen alapul.” (Competitive vs. Cooperative Relations with Dogs - An Editorial)

Forrás: https://www.tarynblyth.co.za/the-dominance-myth-pack-theory
Fotók: Burányi VirágKaboompics

Felismered ezt a 6, stresszes kutyára utaló jelzést?

írta Jake Buvala

Agility edzésen egy gazdának elege lett jack russell terrierjéből. Amikor a gyakorlat bemutatására került sor, a kutya mint az őrült úgy kezdte el a földet szagolgatni, és ignorált mindent, amit gazdája mondott neki. „Ennyire makacs” – nyilatkozta a gazda. – „Nem tudom, mit csináljak, hogy hallgasson rám. Jobb jutalomfalatot kéne használnom, vagy ilyesmi?”

A további nyomozás során fény derült rá, hogy a kutya csak akkor kezd szaglászásba, ha egy bizonyos rámpával kell dolgoznia. A gyakorlat során fel kell menni egy palánkra, ami nagyjából 6 láb magasságra van a talajtól. Meglehetősen félelmetes lehet egy kezdő kutyának.

Nyilvánvalóvá vált, hogy a jack russell nem makacs, csak fél a magasban. A szaglászgatással azt próbálta elmondani a gazdájának, hogy fél. Egy kis plusz gyakorlással megtanulta hogyan teljesítheti biztonságosan a feladatot, így a szaglászás abbamaradt, boldogan éltek míg meg nem haltak, miközben sok címet és szalagot nyertek.

Mi, emberek néha teljesen letojjuk, mit mondanak nekünk kedvenceink. Ezért végzi sok kutya agresszióval vagy félelemmel kapcsolatos problémákkal. Ezért harapja meg a család kutyája a gyereket, miközben a zavarodott szülők kitartanak amellett, hogy „fogalmam sincs mi történt, Fido minden jel nélkül támadott”.

Hogy elkerüld az ilyen drámákat, íme néhány jel, ami azt mutatja, négylábú társad frusztrált és/vagy teljesen kiakadt.

1. Túlzott szőrhullatás

Észrevetted valaha, hogy amikor elviszed Sparkyt az állatorvoshoz, a szőre hullani kezd, mint ősszel a falevelek? Amikor a kutyák idegesek, hajlamosak sokkal több szőr hullatni, mint a megszokott.

2. Nedves lábnyomok

Izzad a tenyered, amikor izgatott vagy? Van rá esély, hogy a kutyádé is. A kutyáknak ugyanis izzadságmirigyek vannak a talppárnáikban. Kedvenced talpának izzadásából egyből következtethetsz az extrém stresszre.

3. Az étel megtagadása

Találkoztam szuper vékony menhelyi kutyákkal, akik nem fogadtak el tőlem egy falatot se. Annyira stresszeltek, hogy egyszerűen nem tudtak enni. Az ideges kutya néha tanfolyamon is elveszti az érdeklődését a gazda által hozott csirke, vagy más finom falatok iránt. Ha kedvenced nem fogadja el a jutalmat, amit máskor gondolkodás nélkül fal be, át kell értékelned, és meg kell figyelned a helyzetet, hogy kitaláld, mi zavarja.

4. Mozdulatlanság, lefagyás, lélegzet visszatartása

Könnyen jelentheti, hogy szar került a palacsintába. Ha a  mozdulatlanság a következők valamelyikével társul

  • feszes izmok, merev lábak
  • hátracsapott fülek
  • száj- és orrnyalogatás
  • száj zárva, a szájsarkak kissé előrehúzva
    és/vagy
  • a probléma forrásának bámulása kimeredt szemekkel, pislogás nélkül

akkor a kutya épp azt mondja: hátrább az agarakkal. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a jelzéseket, küszöbön áll a harapás. Amikor az emberek azt hangoztatják, hogy „Fido minden jelzés nélkül támadott”, általában a valóság az, hogy Fido egy sorozat hasonló figyelmeztető viselkedést mutatott, mint amelyekről fentebb szó volt. De Fido azt hiszi, hogy tisztán és világosan érthető, amit mondani akar. Ha VALAHA azt tapasztalod, hogy a kutyád ilyen jeleket mutat amikor egy emberrel, vagy kutyával találkozik, azonnal hagyj abba mindent, amit csinálsz és mint a villám vedd ki a helyzetből.

Nézd meg ezt a videót, kiváló példa a figyelmeztető viselkedésre. Nagyon szépen látható, milyen finomak a jelek, és milyen gyorsan történik minden.

 5. Ásítás, szájnyalás, bunda megrázása, nyújtózás, vakarózás és millió egyéb jelentéktelennek tűnő viselkedés 

Mint szociális lények, a kutyák rengeteg összetett viselkedési rendszerrel rendelkeznek, melyek a feszültség csökkentésére hivatottak. Ezeket hívjuk calming signaloknak, vagy nyugtató jelzéseknek. A nyugtató jelzések között szerepel még: 

elfordulás, ásítás, szájnyalás, bunda megrázása, vakarózás, nyújtózás, folyamatos pislogás és/vagy lassú pislogás, bólintás, tüsszentés, mellső mancs felemelése. 

A nyugtató jelzések olyan apró viselkedések, melyeket a kutyák kényelmetlen szituációba kerülés esetén mutatnak. Így próbálják megnyugtatni magukat és másokat is. Ha egy kutya ásítozik és tüsszög egy ember vagy egy másik kutya jelenlétében, valami olyasmit akar mondani, hogy „Nyugi, haver! Minden oké!”. 

Rövid videó a szájnyalásról és ásításról:

 A szájnyalás:

Bunda megrázása:

6. Szaglászás és zavarodott viselkedés

Ezek is nyugtató jelzések, de valamiért jobban zavarják az embereket. Ahogy a jack russell, aki megpróbálta elkerülni a rámpát, kedvenced talán azért viselkedik így, mert próbál valami kellemetlen helyzetet elkerülni. 

Van mobilod? Hah… miket beszélek, persze, hogy van. Ismerős, amikor egy kellemetlen helyzetben úgy teszel, mintha üzenetet írnál, hogy enyhítsd a nyomást? A szaglászgatás és zavartság pont ugyanezt a célt szolgálja a kutyáknál.

Mi van, ha Fidónak tényleg csak eleterelte valami a figyelmét, és egyáltalán nem zaklatott? 

Nem akarok nagyon New Age-esen hangzani, de az egész kutyát kell figyelned, mert igazad van: Fido figyelmét lehet, tényleg csak elterelte valamilyen szag (szaglászás), vagy nem éhes (étel visszautasítása), esetleg viszket valamelyik testrésze (vakarózás). Az igazi nyugtató jelzés komibálódik más jelzésekkel. 

Szóval Fido továbbra is a földet szaglássza. Nézd meg a testbeszédét. Nyugodt és jól érzi magát? Ha adsz neki egy jutit, elfogadja? Figyel rád, amikor hozzá beszélsz? Valószínűleg minden rendben van vele. 

De mi van, ha szaglászgatja a földet, miközben nagyon erősen hullatja a szőrét? Vagy alacsonyan tartja a farkát? Vagy ignorál téged? Esetleg folyamatosan tüsszög, vakarózik, ásít? Akkor valami gond van. 

A legalapabb dolog, és a végső következtetés, hogy ismerd a kutyád. Tanuld meg az összes szeszélyét. Figyeld meg, mi az, amitől fél, mi ijeszti meg. Találd ki, mitől érzi magát kényelmetlenül. Bármikor látod, hogy stresszel, a te felelősséged, hogy egyrészt kivedd a szituációból, másrészt, hogy egy lépést hátrálva szépen átdolgozzátok magatokat a problémán együtt. Ennek eredményeként Fido bízni fog benned, és tőled kér majd segítséget amikor számára kezelhetetlen helyzetbe kerül.

Forrás: http://3lostdogs.com/do-you-recognize-these-6-signs-of-a-stressed-out-dog/

Bűnösnek érzi-e magát kedvenced, mert szétszedte a kanapét?

faced-with-guilt-2126526_1280.jpg

Az első dolog, amit érdemes tisztázni, hogy nem véletlenül jutalmazzuk azonnal a kutyát, amikor a kívánt viselkedést felajánlja. Ha nem azonnal dicsérsz és jutalmazol, kedvenced nem fogja tudni, mire kapja a megerősítést. Az is lehet, hogy egészen más dolgot erősítesz meg végül, mint amit szerettél volna. Ha el tudnád magyarázni a kutyának, hogy figyelj, most azért kapod a falatot, amit fél órával ezelőtt csináltál, akkor akár minden rendben is lehetne, de nem tudod. Tehát ha lemaradsz arról a néhány másodpercről, amikor még volt esélyed pontosan arra dicsérni, amire szerettél volna, jobb, ha nem csinálsz semmit, mert már rég nem tudod, milyen viselkedést jutalmazol valójában (ez lehet egy félrepillantás is). Ugyanez igaz a büntetésre is.

A második dolog, hogy egy jól szocializált kutya ismeri a békítő viselkedéseket. A szocializáció során a kölykök megtanulják, hogyan tudják nyugtatni a másik kutyát, a gazdájukat. Hogyan tudják azt mondani, hogy nem szeretnének konfliktust. Ezt látjuk, amikor azt hisszük, a kutya tudja, mit követett el, és most bűnösnek érzi magát.

A harmadik dolog, hogy a kutya nem tudja, mi az, hogy rossz és jó. Pontosabban, a kutyák más fajba tartoznak, nekik más a rossz, és más a jó, mint nekünk. Nagyon sok olyan dolgot szeretnek, amit mi, emberek nem tartunk „jónak”. Például szeretnek kakit enni. Nekik ez teljesen oké, és teljesen természetes dolog, mi viszont nem tartjuk jónak, mert nem lesz valami finom a leheletük, és sok betegséget kaphatnak el így. Persze őket az utóbbiak közül egyik sem igazán foglalkoztatja.
Lehet büntetni érte, de ezzel csak azt éred el, hogy akkor csinálja, amikor nem látod.

A negyedik dolog, hogy a kutyák egymással is elsősorban testjelekkel kommunikálnak, a mi legapróbb mozdulatainkat, arckifejezésünket, szagunk változását is sokkal hamarabb észreveszik, mint mi emberek egymásét. Egy szempillantás alatt tudják, ha haragszol.

És most, tegyük össze ezt a négy dolgot.
Az eb széttépi a kanapét, mert rágni jó (vagy mert szeparációs szorongása van, esetleg unatkozik). Pár óra múlva hazaérsz, és ideges leszel, amit a legapróbb arcrezdülésed megmutat a kutyának. Így tehát elkezd békíteni.
Leülhetnél a kanapé maradványaira, és elmagyarázhatnád neki, hogy a bútorok szétszedése nem szép dolog, a kanapé sokba kerül, és még takarítani is kell. Nem fog működni, mert a kutya nem fogja érteni. Ő csak azt látja, hogy gond van, ezért előveszi a viselkedési repertoárjából a békítő viselkedéseket, amiket tanult, hogy megelőzze a bajt.

Ilyen esetben a büntetés hátulütője, hogy a kutya számára már lehetetlen összekötni a büntetést a nem kívánt viselkedéssel, és ráadásul egyre jobban félni fog tőled.

Hogy oldd meg a problémát? Tudd meg, mi van a rágás mögött. Emlékszel? Operáns kondicionálás, és viselkedés ABC: van egy kiváltó ok, van egy viselkedés, és van egy következmény. A kiváltó ok lehet szeparációs szorongás, a viselkedés a rombolás, és a következmény? Hát, bizony nem a büntetés, ami néhány órát csúszik, hanem az, hogy rágni jó, és a feszültséget is csökkenti. Ez egy önmegerősítő folyamat, a végső következmény a feszültség csökkenése, magyarul igenis megéri rágni. A megoldás a kiváltó ok megszűntetése, ami lehet akár szeparációs szorongás is.

abc-hun.png

Végül oda jutunk, hogy a válasz a címben feltett kérdésre: nem. Ne képzelj dolgokat a fejébe, mert ahogy nem tudod, mire gondol a buszon melletted álló, azt sem tudod, mire gondol a kutyád. Érdekeljen az, mi történik valójában. Érdekeljen az, mit akar mondani neked négylábú társad ezzel a viselkedéssel.
Azt nem tudjuk, képesek-e általában a kutyák bűntudatot, vagy szégyent érezni, de azt tudjuk, hogy amit a gazdák egy része ilyenkor a bűntudat kifejeződésének lát, az valójában félelem (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19520245, https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0376635714003210).

Ne ess bele a „de, hát tudnia kéne, hogy nem szabad” csapdájába se. Miért kéne tudnia? Lehet, hogy már kiabáltál vele órákkal a viselkedés után... ebből biztosan nem. Lehet, hogy kiabáltál vele akkor, amikor rágott, de itt van egy másik probléma: a rombolásnak oka van. Minden viselkedés mutat nekünk valamit.
Biztosan vannak közöttetek, akik rágták, vagy akár rágják a körmüket. Biztosan vannak közöttetek, akikre gyerekkorukban a szüleik folyton rászóltak, hogy hagyják abba. Nem igazán sikerült, ugye? A körömrágás is egyféle módja a feszültség levezetésének. Amíg a feszültség jelen van, egy tiltás nem oldja meg a problémát.

Azt a kérdést kell feltenned, mit akar a kutya valójában mondani neked? Arra érdemes támaszkodnod, amit látsz, és amit tudsz a tanulási folyamatokról. Ebben segít a viselkedési ABC és a helyzet elemzése, megfigyelése.

Google+