unDOGmatik

5 dolog, amivel tovább ronthatsz félős kutyád helyzetén

2019. augusztus 12. - unDOGmatik

adorable-animal-animal-photography-1380677.jpg

Szerencsére egyre többször kerül szóba, hogy a félelem érzelem, ezért nem lehet megerősíteni simogatással, jutalomfalattal, játékkal, stb. A félős kutyát érdemes nyugtatni, olyan környezetet biztosítani neki, ahol biztonságban érezi magát, elterelni a figyelmét, ellenkondicionálni finom falatokkal. Arról is szót kell azonban ejteni, hogyan lehet rontani a helyzeten, következzék tehát öt ilyen dolog.

A megoldás halogatása

Abban reménykedsz, hogy a probléma egyszercsak magától megszűnik? Netalán a kutya „kinövi”? A rossz hír, hogy a félelem nem tűnik csak úgy el, és nem, hogy nem lehet kinőni, hanem ahogy a kutya egyre idősebb lesz, a helyzet egyre romlik. Vannak kutyák, akik kölyökkoruktól félelmi agressziót mutatnak, ahogy telnek az évek nagyjából az összes családtag megharapják, ugatnak, morognak, kitámadnak a vendégekre, mégis akkor kér a család segítséget, amikor az első, komoly harapás megtörténik idegen ellen. Ha ezeket a problémákat kölyökkortól kezdve kezelik, felnőtt korra a helyzet kezelhetővé válik, ha nem, akkor azonban az évek során nagyon erősen rögzül az állatban, mi is ijeszti meg. Egy 8-9 évig rettegő kutya félelmi agresszióját már hatalmas kihívás kezelni, és gyakran nem marad más megoldás, mint a folyamatos elzárás, szájkosár.

Ne várj! Minél hamarabb keress megoldást!

Büntetés a félelem kimutatásáért

A kutyád, aki fél, nem tudja veled megbeszélni az érzéseit, egyedül a viselkedésén keresztül tudja megmutatni neked. Ha morog, mert fél, vagy zavarja valami, az egy jó dolog, hiszen így ad figyelmeztető jelzést. Rád morgott a kutya? Nagyon helyes! Szólt, hogy túl sok amit csinálsz, és jó, hogy nem csak úgy megharapott jelzés nélkül. Ha megbünteted azért, mert jelzett, akkor csak a tünetekkel foglalkozol, magával a problémával nem (és arra is van esély, hogy a kutya nem mer majd jelezni, viszont egy idő után kitámad, ha a határait feszegetik).
Ha kedvenced fél a férfiaktól, és morog amikor megközelítik, semmiképpen ne büntesd érte, hanem vedd tekintetbe a félelmét, és segíts neki, hogy egyre kevésbé féljen. Attól, hogy kiabálsz vele nem fogja jobban szeretni a férfiakat, ebben biztos lehetsz.

Kényszerítés, hogy szembenézzen a félelmével

Tegyük fel, hogy a kutyád fél a többi kutyától, és te úgy döntesz elviszed a közeli futtatóba, hadd szokja. Valószínű, hogy nem fog működni. Miért nem? Mert olyan helyzetbe kerül, ami túl nyomasztó, túl sok számára. A pontos szakkifejezés erre a „flooding”, aminek komoly hátulütői lehetnek. Mondjuk, hogy félsz a pókoktól, ezért én kezelésképpen leöntelek egy jó nagy vödörnyivel a méretesebb példányokból. Most már szeretni fogod őket? Nem valószínű. Irántam viszont ezek után nem fogsz rajongani, ebben biztos vagyok.

Legjobb, ha a nagyon könnyű helyzetektől haladtok fokozatosan az egyre nehezebbek felé, a kutya tempójában.

Túl gyorsan akarsz haladni

Úgy, ahogy nem tesz jót a kutyának a flooding, az sem válik hasznotokra, ha a kutya tempójához mérten túl gyorsan akarsz haladni. Nem morgott rá egy idegenre, akire amúgy szokott? Nagyon remek! De ez nem jelenti, hogy a probléma meg van oldva. Ha gyorsítod a folyamatot lehetséges, hogy még messzebb kerültök a megoldástól.

Nem jó trénert választasz

Ha azt hallod, hogy az amúgy félelmi agresszióval küzdő kutyád domináns, de egyből meg fog oldódni a probléma, ha te leszel a falkavezér, keress másik trénert. Ha a tréner azt kéri, használj fojtó nyakörvet, szöges nyakörvet, vagy elektromos nyakörvet, légy vele tisztában, hogy ezeknek az eszközöknek a használata növeli a félelmet és a reaktivitást, tehát a helyzet lehetséges, hogy rosszabb lesz, mint volt. Keress megfelelően képzett, esetleg kifejezetten rehabilitálásra szakosodott trénert, beszélj az állatorvosoddal, nem okozhatja-e a problémát valamilyen egészségügyi gond.

Forrás: https://fearfreehappyhomes.com/5-ways-to-make-your-dogs-fear-worse/?fbclid=IwAR2B8OKn5lIvI-J5oTN8EOo8md_hSx6M8pKan_oBaJj2YPvf9MVMX48EYBM

Fotó: Matheus Bertelli , Pexels

A félelem szaga megnehezítheti a kutyáknak, hogy megtalálják a keresendő személyt

dscf3578_ma_solat.jpg

Köztudott, hogy a kutyák nagyon hatékonyan találják meg az eltűnt személyeket, bizonyos esetekben azonban nehézségbe ütközhetnek. Hiába a megfelelő tréning, és hiába megy minden tökéletesen a gyakorlások során, éles helyzetben mégsem mindig működik elvárt módon a keresés. Most úgy tűnik, mint oly sok minden másra, erre is a génjeinkben keresendő a válasz.

Az American Academy of Forensic Sciences nevű rendezvényen jelentette be idén februárban a genetikus Francesco Sessa, hogy a kutatások alapján úgy tűnik, bizonyos génekkel rendelkező embereket nem találnak meg a nyomkereső kutyák, ha az emberek stressz alatt állnak. Ez magyarázhatja azt is, miért működik a kutyák képzése, és a tréning során minden tökéletesen, éles helyzetben pedig nem: ha a keresendő személy stressz hatása alá kerül, megváltozhat a szaga.

Sessa és kollegái a Foggiai Egyetemen azt vizsgálták, vajon a félelem megváltoztathatja-e az ember szagát annyira, hogy a kutya elvéti a keresendő személyt, valamint azt is, hogy a gének szerepet játszanak-e abban, mennyire könnyű egy adott embert megtalálni.

Előző kutatások során már fény derült arra, hogy a stressz kezeléséhez különböző verziójú szerotonin transzporter gének (SLC6A4) kapcsolhatók. Vannak, akik ennek a génnek a hosszabb, és vannak, akik a rövidebb verziójával rendelkeznek. A hosszabb verziójú génnel rendelkező emberek jobban kezelik a stresszt, mint a rövidebb génnel rendelkezők.

Sessa és munkatársai rövid és a hosszú génnel rendelkező férfi és női önkénteseket kerestek, akik néhány órán keresztül egy sálat viseltek, hogy a ruhadarab átitatódjon a szagukkal. Az első rész alatt az önkéntesek pólót viseltek, és nem érte őket semmilyen stressz. A kutatók ezután két szett pólót állítottak össze, egyet a férfiakéval és egyet a nőkével, majd két képzett nyomkereső kutya a sálak megszaglása után minden gond nélkül kiválasztotta a megfelelő pólókat 10 másik közül.

Ezután az önkénteseket stressz alá helyezték azzal, hogy nyilvánosan kellett beszédet mondaniuk. A stressz jelei természetesen mindegyik önkéntesen mutatkoztak, gyorsabban vert a szívük, a légzésük egyenetlenné vált. A kutyák három próbálkozásból kétszer most is megtalálták a pólók között azét a férfiét, és nőét, akik a hosszú génváltozattal rendelkeznek, de egyik kutya sem találta meg a rövid változattal rendelkezőkét, ami azt mutatja, hogy az ő szaguk jelentősen megváltozott a stressz hatására.

Sessa szerint az eredményeket még meg kell erősíteniük kiterjedtebb kutatással, és a csapat még nem vizsgálta, milyen módon változik meg a szag stressz hatására, de valószínűnek tűnik, hogy emiatt találnak meg a rendőrkutyák bizonyos embereket könnyebben, míg másokat nehezebben.

És míg ez valóban fontos eredménnyé válhat, ha megerősítik további kutatásokkal, nem szabad elfelejtenünk, hogy sok más tényező is közrejátszhat stresszhelyzetben, amiket egyelőre nem ismerünk, és természetesen azt sem jelenti, hogy a nyomkereső kutyák használhatatlanok, hiszen csak a rövid verzióval rendelkező embereket találják meg nehezen, és az eltűnés során sok esetben nem lép fel olyan mértékű stressz, ami befolyásolná a szagot.

Forrás: https://www.sciencenews.org/article/gene-people-dogs-scent-smell-stress?fbclid=IwAR1Yv4Hril1eRnLSygAaK4MOvuGPFtcBILGZ_OnTFo4BEXa0e8hjkB7gJ4I

A trükktanítás növeli az öreg kutyák jólétét

pexels-photo-1009922.jpeg

Az öreg kutyák a legjobb kutyák: ismerik a szabályokat, nincsenek tele energiával minden pillanatban, és semmit sem szeretnek jobban egy jó szundikálásnál. Persze van ennek hátulütője is, az ember hajlamos kevesebb időt tölteni velük. Lehetséges, hogy kedvencednek már nincs szüksége hosszú sétákra, vagy kimerítő labdázásra, ennek ellenére szüksége van mentális és fizikai stimulációra, szórakozásra a gazdával.

A jutalmazáson alapuló képzés nagyon jó mód arra, hogy ezeket az igényeket kielégítsd. Az öreg kutyák is tudnak új trükköket és viselkedéseket tanulni, és míg a kutya szemszögéből az egész csupán nagyon jó játéknak tűnik, ahol könnyen jut finom falatokhoz, valójában segít szembenézni az öregedés elkerülhetetlen nehézségeivel, így az élet kevésbé lesz stresszes mindkettőtök számára.

Az új dolgok tanulása egyértelműen jó gyakorlat az agynak, de bizonyos trükkök nagyon jók fizikai gyakorlatok is azoknak a kutyáknak, akik már nem tudnak hosszú sétákat tenni. Ilyen például a forgás jobbra, és balra, mert egyenlően dolgoztatja az izmokat mindkét oldalon.

Vannak olyan trükkök is, amelyek egyértelműen többek, mint szimpla szórakozás, mert segítenek az öregedő kutyát lekötni a mindennapokban. Megtanítani a kis méretű kutyát fellépőket használni nem csak nagyon aranyos trükk, hanem azért is jó, mert a kanapéról való le- és felugrás egyre nehezebbé válik a korral.

Nagyon sok olyan viselkedés tanítása lehet a mindennapi játékos trükktanulás része, ami segíti a kutya gondozását, ápolását. Így például soha nem késő elkezdeni az állatorvosi tréninget, aminek segítségével kedvencünk nyugodtan, stressz nélkül néz szembe a vizsgálatokkal, de segít megkönnyíteni a karomvágást, szemek, fülek, stb ápolását is.

A korral a látás és a hallás is romolhat, amire jó időben felkészülni, ezért érdemes a trükköket, viselkedéseket verbális parancsra és kézjelre is megtanítani.

Nagyon fontos odafigyelni a kutya fizikai határaira. Ha a kutya éppen lelkesen játszani akar lehetséges, hogy ezek nagyon apró jelek. A vonakodás és bizonytalanság jelezhet kényelmetlenséget, figyelj oda, hogy ne erőltesse túl magát. Az idős kutyák hajlamosak az elhízásra is, ezért érdemes az ételüket használni jutalomként, vagy a plusz jutalmakat levonni a napi adagból.

Soha nem késő elkedzeni tanulni, és nem lehet elég korán. Sokkal könnyebb néhány praktikus viselkedést megtanítani még azelőtt, mielőtt valóban szükség van rá, ezen kívül bizonyított, hogy a kutya élete során alkalmazott jutalmazás alapú képzés segít megelőzni a kognitív hanyatlást. Legyenek akár hasznos viselkedések, vagy cuki trükkök, a tanulás mindenképpen jó szórakozás, ami segít kapcsolatot építeni, és nincs korhatárhoz kötve.

Forrás: https://fearfreehappyhomes.com/new-tricks-that-make-life-better-for-old-dogs/?fbclid=IwAR0pAt5foPDigjOt3rSZBfNzzQmX5UMUUgA1Y1N8Nqp8vM-EUcQQa_9v54o

Fotó: Lisa Fotios

Kutyák a nagyvárosban 1.

Who let the dogs out?

dsc_0359.JPG

Sétáltok az utcán kedvencetekkel, amikor hirtelen egy kinyíló lépcsőházajtóból az arcotokba robban egy idegen kutya. Ismerős a helyzet? Alapvetően lehetséges, hogy a szituációból semmi gond nem lesz, a kutyák találkoznak, megszaglásszák egymást, és mindenki megy a maga útjára.

A helyzet mégsem ilyen egyszerű. Először is, a jól szocializált, nyugodt kutyát is megrémítheti egy hasonló, hirtelen találkozás, ami teljesen természetesen ijedtséghez, az ijedség pedig harapáshoz vezethet. Könnyen lehet az is, hogy akár a járdán közlekedő, akár a lépcsőházból kiszaladó négylábú

  • rehabilitáció alatt áll
  • fertőző betegsége van
  • nem jól kezeli a pórázon való találkozást más kutyákkal
  • szocializációs problémái vannak.

Ezeken kívül történhet más, váratlan esemény is, ami gondot okoz: jöhet monociklis, rolleres, gördeszkás, görkoris, kerékpáros, talán csak űrhajó nem. Ha a kutya váratlanul kilép a járdára, balesetet okozhat, amiben mind ő maga, mind az arra haladó megsérülhet. De nem is kell sérülésig elmenni, gondoljunk azokra az emberekre, akik félnek a kutyáktól, számukra egy hasonló, váratlan találkozás elég megrázó lehet, és még inkább mélyíti a félelmet.

Vagy tegyük fel, hogy a bejárat előtt éppen egy gyerek halad el, mondjuk rollerrel, és mivel a kutya kontrollálatlanul lép ki az utcára, összeütköznek. Ebben a helyzetben is lehetséges az ijedtség miatti agresszió a kutya részéről, de épp elég, ha mindketten balesetet szenvednek, és a kutya rémülten elmenekül, aztán a hírekben láthatjuk, hogy a gonosz rolleres/gördeszkás elütötte a kutyát a járdán, holott a probléma ott kezdődött, hogy a kutya elsőként, váratlanul lépett ki az ajtón.

Az ilyen esetek elkerülése végett figyeljünk jobban egymásra és kedvenceinkre, mert egy hasonló találkozás mindkét fél számára gondot okozhat. Semmiképpen ne a kutya lépjen ki először az utcára, hanem a gazda, aki meggyőződik róla, hogy a kutya is követheti, és indulhat a séta.

Hogyan üdvözöld Anglia királynőjét?

Sosem árt egy kis udvari etikettet tanulni, ki tudja, mikor lesz hasznos? Az jelen esetben nem annyira lényeges, hogy a korrekt megszólítás „Your Majesty”, a későbbiekben „Ma'am”, vagy hogy az uraknak illik fejet hajtani, a hölgyeknek pedig egy kicsit pukedlizni. Ami viszont lényeges: semmiképpen ne próbálj hozzáérni a királynőhöz, míg ő nem nyújtja ki a kezét feléd. Nem piszkálhatod csak úgy a királyi család tagjait. Hogy jön ez a kutyákhoz? Úgy, hogy pontosan ezt a viselkedést kéne az embereknek követni, amikor ismeretlen állattal találkoznak.

De vegyünk egy hétköznapibb esetet, mint a királynővel való találkozás: képzeld el, hogy a barátod bemutat az édesanyjának. Elkapod a nyakát, megdörzsölgeted a fejét párszor, és a legszebb, ünnepi gügyögésedet használod, hogy közöld, nagyon örülsz a találkozásnak. Nyilván mindkettőjük agyán átfut, hogy őrült vagy, pedig pontosan ez az a mód, ahogyan a többség viselkedik amikor egy kutyával, vagy macskával találkozik.

Nagyon nehéz normális magatartásra tanítani az embereket állatok közelében, pedig azt gondolnánk, elég a józan ész ahhoz, hogy ne menjen oda valaki egy teljesen idegen kutyához... mégis nap mint nap találkozhatunk a jelenséggel.

Biztosan ismerős az a helyzet, amikor sétáltatod kedvenced, és a semmiből megjelenik egy idegen, aki minden kérdés nélkül odalép, hogy simogassa. Vagy ott van az a távoli rokon, aki évente egyszer látogat meg, de akkor úgy érzi, teljesen rendben van, ha körbecipeli a cicád a lakásban. Ha közlöd ezekkel az emberekkel, hogy ne piszkálják kedvenced, valószínűleg hallhatod a következő mondatot: „Ó, nincs semmi baj, engem szeretnek az állatok.”

Magyarra fordítva ez a feltételezésük azt jelenti, hogy egyáltalán nem figyelnek az állat testbeszédére. A legtöbb kutya és macska szereti a családtagokat, de – és ez egy természetes viselkedés – óvatos az idegenekkel vagy azokkal az emberekkel, akiket ritkán lát.

Amikor egy idegen megközelít benneteket, lehetséges, hogy a kutyád morogni kezd, mert megijed, a cicád pedig fúj vagy karmol. Ilyenkor gyakori, hogy az elkövető visszavágásként motyog valamit az állat agresszív viselkedéséről.

Mint gazdák, arra tanítjuk háziállatainkat, hogy legyenek szociálisak az emberekkel, és mindeközben próbáljuk ösztönözni az embereket, hogy viselkedjenek ésszerűen az állatok közelében is. Ha valaki a kutyád felé tart, kérd meg, hogy álljon meg néhány méterre, adjon az állatnak teret, aztán figyeld meg, kedvenced szeretne-e ismerkedni. Ha úgy látod, hogy nem, de az illető ennek ellenére is közeledik, állj be kettejük közé, akadályozd meg fizikailag a kontaktust, és magyarázd el az ismeretlennek, hogy a kutyád nem szereti az idegeneket.

Annak ellenére, hogy az állatok finom jelekkel mutatják, ha nincs problémájuk azzal, hogy a közelükbe megy valaki, az én általános szabályom a következő: soha ne menj oda egy idegen állathoz. Helyette állj meg néhány lépésre, és beszélj hozzá. Ha tetszik neki a hangod, a szagod, ő maga fog odamenni hozzád. Egy barátságos kutya lehet, hogy odadugja a fejét a kezedhez, a macska előjön a rejtekhelyéről és az öledbe ül, hogy simogasd. Ha megvárod, míg ő maga közelít, elkerülheted a kellemetlen félreértéseket. Ahogy a királynő esetben is.

Forrás: https://www.expressnews.com/life/life_columnists/cathy_m_rosenthal/article/Training-people-to-have-good-manners-with-pets-13139331.php
Fotó: Pexels

Vedd észre a jót, és jutalmazd!

action-adorable-animal-264005.jpg

Kutyáink, és ami azt illeti az állatok nem csak a képzés alatt, hanem a hét minden napján, a nap 24 órájában tanulnak a környezetükről, és viselkedésük következményeiről. Kedvenced viselkedését és világról alkotott képét befolyásolja a veled való kapcsolata, más kutyákkal, emberekkel való találkozásai, a környezete, múltbéli tapasztalatai. Az nem elég, ha hetente egyszer elmentek kutyaiskolába, ahol egy órán keresztül jutalmaztok bizonyos viselkedéseket, mert a tanulási folyamat minden pillanatban zajlik. Ha eredményeket akarsz elérni, a hétköznapok során is figyelned kell. És, bár nem tudunk minden környezeti tényezőt és viselkedést befolyásoló következményt kontrollálni, sokat tehetünk az ügy érdekében.

Hogyan érhetjük el, hogy a kívánt viselkedés legyen a gyakori?

Az állatok azt teszik, ami kifizetődik számukra, azaz kielégítő a következményük (ezek a kielégítő következmények megerősítők). A megerősítő nem feltétlenül étel, inkább nevezhetjük olyan következménynek, amely elég pozitív volt ahhoz, hogy megérje a viselkedést ismételni. Ez azt jelenti, hogy egy viselkedés (akár jó, akár rossz a te szemszögedből) csak akkor állandósul, vagy fordul elő egyre gyakrabban, ha megerősítést nyer valahogyan, különben nem folytatódna. A felugráló kutyák esete nagyon jó példa erre is: amíg a felugrálás következménye a kutya számára kifizetődő (simogatás, figyelem), addig a viselkedés folytatódni fog.

A legfontosabb, hogy ne vedd a jó viselkedést készpénznek! Nagyon sokszor követjük el mi, gazdák azt a hibát, hogy amikor az állat nyugodt és ellazult, vagy pont azt teszi magától, amit szeretnénk, nem foglalkozunk vele, aztán amikor rosszalkodik figyelmet fordítunk rá. Pedig pont fordítva kéne: mindig jutalmazzuk a kívánt viselkedést! Ez egyszerűen annyit jelent, hogy amikor kiskutyánk (kismacskánk, kismadarunk, stb.) olyan viselkedéseket produkál, melyeket gyakran szeretnénk látni, azt jutalmazzuk gyakran és bőkezűen. Minél többször sikerül megerősítenünk, annál többször fog előfordulni a jövőben. Így működik a tanulás. Persze itt is van csapda: bölcsen kell kiválasztanunk, mivel erősítünk meg egy viselkedést, és következetesnek kell lennünk.

A megerősítők hatékonysága

Nem minden megerősítő egyenlő, nagyon sok tényező befolyásolja, hogy mennyire hatékonyak a különböző jutalmak egy egyén számára. Amit nagyon fontos megérteni, hogy azért, mert te azt gondolod valami nagyon jó jutalom a kutyád számára, még nem biztos, hogy így is van. A tanuló az, aki eldönti mi erősíti meg, nem a tanító, azért érdemes mindenféle jutalmazási módot megismerni, kipróbálni (étel, játék, figyelem, símogatás, stb), mert ez segít abban, hogy kiderüljön melyek a leghatékonyabbak az adott állatnak, akivel éppen dolgozol. Ahogy az emberek, az állatok is egyéniségek, nem biztos, hogy ami egyiknek bejön, a másiknak is be fog.

animal-animal-photography-dog-102508.jpg

Gyakorold a megerősítést a hétköznapokban!

Most, hogy már tiszta, miért érdemes a kívánatos viselkedéseket mindig megerősíteni, tégy egy próbát! Meg fogsz lepődni milyen hamar érsz el eredményeket, ha a hétköznapok során rendszeresen jutalmazod azokat a viselkedéseket, amelyek tetszenek neked. 

Forrás: https://katemornementanimalbehaviourist.blogspot.com/2018/06/the-4rs-for-better-behaviour-reinforce.html

Hat ok, amiért érdemes a jutalmazás alapú képzést választanod

animal-canine-cute-46523.jpg

1. A gazdák jobb eredményekről számoltak be jutalmazás alapú képzés esetén

Egy 2008-as kutatás alapján az így nevelt kutyáknak kisebb eséllyel lesz viselkedési problémája.
(https://www.journalvetbehavior.com/article/S1558-7878(07)00276-6/fulltext)

Ellenben azoknak a kutyáknak, akiket büntetnek, nagyobb eséllyel lesz viselkedési problémája. (https://www.researchgate.net/publication/261106650_Dog_training_methods_Their_use_effectiveness_and_interaction_with_behaviour_and_welfare)

Azokban az esetekben, ahol konfrontálódnak a kutyáikkal tréningen, (fojtó nyakörvet, szöges nyakörvet használnak, morognak a kutyára, vagy lenyomják) gyakori a kutya részéről az agresszív reakció. (https://www.appliedanimalbehaviour.com/article/S0168-1591(08)00371-7/fulltext)

Létezik olyan kísérlet is, ahol nem gazdák beszámolóit használták fel alapul, hanem a kutyáknak konkrét feladatokat kellett megtanulni, így hasonlították össze a büntetés és a jutalmazás alapú tréninget. Az eredményekből kiderül, hogy azok az állatok, akiket elektromos nyakörvvel képeztek megnövekedett stressz jeleit mutatják, aminek nagyon könnyen lehet agresszió a következménye. (http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0102722)

2. A jutalmazás alapú képzés a megfelelő választás állatjóléti szempontból

Egy kísérlet során két kutyaiskolán képzett kutyákat hasonlítottak össze, akik már mind tanultak ülést és laza pórázon közlekedést. Az egyik iskola jutalmazással képzett, a másik a kutya fenekének lenyomását és pórázrántásokat alkalmazott. A kutyák, akiket averzív módszerekkel képeztek több stresszel összefüggő viselkedést mutattak, és kevesebbet néztek a gazdájukra. mint a jutalmazás alapú képzés esetén. (https://www.journalvetbehavior.com/article/S1558-7878(14)00007-0/abstract?code=jveb-site)

Ha jutalmazás alapú módszereket használsz, elkerülöd az averzív technikák által okozott stresszt, szorongást és félelmet, ami egyértelműen jó neked, és kedvencednek is.

3. A jutalmazás alapú képzés nagyon jó környezetgazdagítás

A sikeres problémamegoldás jutalomért boldoggá teszi a kutyát, és AHA élményt okoz. A kutatások azt mutatják, hogy a kutyák ugyanúgy örülnek, és izgatottak lesznek egy bonyolult feladat megoldása után, mint az embereknek. Magyarul a tanulás önmagában is jutalom a kutyának.
(https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24096703)

4. A képzés hatékonyabb, ha jutalomért zajlik

A kutyák, akiket előzőleg jutalmazással képeztek gyorsabban megtanulnak új feladatokat. Mi lehet a magyarázat? Valószínűleg az, hogy a jutalom sokkal motiválóbb a kutyának. (https://www.appliedanimalbehaviour.com/article/S0168-1591(11)00087-6/fulltext)

5. A jutalmazás alapú képzés arra fókuszál, amit a kutyának tennie kéne

Ha jól belegondolunk van értelme azt tanítani a kutyának, mit tegyen, ahelyett, mit ne tegyen. Képzeld el, hogy beülsz egy taxiba, a sofőr pedig megkérdezi, hova vihet? Ha azt válaszolod, hogy ne a pályaudvarra, és ne is a reptérre, jó eséllyel nem jutsz sehova. Azt kell megmondanod, hova szeretnél menni. Amikor a kutya például felugrál, a gazda pedig azt kiabálja, hogy „nem, nem”, nagyjából ugyanez a helyzet: a kutya számára ugyanolyan frusztráló lehet, mint a taxis számára, hogy nem magyarázzák el mit várnak tőle. Büntetés helyett hatékonyabb az alternatív viselkedés tanítása.

6. A jutalmazás alapú képzés szórakoztató

A kedvenceddel való foglalkozás akkor igazán hasznos, ha mindketten élvezitek. Sokkal hamarabb és könnyebben megy a tanulás, ha közben jól szórakoztok. Taníthatsz engedelmes feladatokat, trükköket, bármit. Ne felejtsd el a tréning után magadat is megjutalmazni, mert megérdemled ;)

Forrás: https://www.companionanimalpsychology.com/2016/06/seven-reasons-to-use-reward-based-dog.html

Fotó: Nikiko

Cuki vagy ijesztő?

Kedvenceink, a jelmezek és a közösségi média

adorable-animal-blur-825949.jpg

A közösségi médiában nagyon sok furcsasággal találkozhat az ember, nem kivételek az állatok sem. Ott van például Shelby, a macska, aki gyakran tűnik fel ebédlőasztaloknál, felöltöztetve, vagy a több, mint 3 millió követővel rendelkező Doug the Pug, aki DJ-ként, királyként, sőt, elefántként is szerepel képeken.

Egy dolog biztos: egyre nagyobb divattá válik állatokat különböző ruhákba öltöztetni. Prof. Pauleen Bennett, a La Trobe Egyetem pszichológia tanszékének vezetője szerint ez annak is köszönhető, hogy az emberek egyre több időt töltenek online, a háziállatok pedig egyre inkább a család részeivé válnak, szóval helyett, hogy az emberek a gyerekeiket öltöztetnék fel, ugyanezt teszik kedvenceikkel.
Velünk ellentétben a fejlett országokban léteznek olyan, az állatok jólétével foglalkozó szervezetek, mint az RSPCA (Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals), akik iránymutatásokat adnak ki az állatok képzésével, tartásával kapcsolatban, hogy az semmiképpen ne ütközzön a jólétükkel. Természetesen ezzel a témával kapcsolatban is figyelmeztetik az állatbarátokat: teljesen rendben van képeket csinálni kedvenceinkről természetes helyzetben, viszont problémás lehet, amikor mindenféle öltözékekbe és pózokba vannak kényszerítve. Bronwyn Orr, az RSPCA tudományos munkatársa szerint sok ember számára nagyon viccesnek, cukinak tűnhet a felöltöztetett vagy kisminkelt állat, de ez egyértelműen ellentétes az állat méltóságával, természetes szükségleteivel és ösztöneivel.

Igény a kapcsolatok iránt

Az emberek többnyire nem szándékosan akarnak kényelmetlenséget okozni kedvenceiknek. Sokan egyszerűen csak kapcsolatot keresnek másokkal, és ehhez veszik igénybe háziállataik segítségét. „Kellemes, melengető érzés, amikor a többi ember ugyanazon nevet, mint te, és aranyosnak találja kedvencedet” – mondta Bronwyn Orr. „Azt akarjuk, hogy észrevegyenek minket, hogy az emberek tudjanak a létezésünkről. A közösség részei akarunk lenni.”
A háziállatokat tartók közössége márpedig hatalmas, Ausztráliában egy évben 12 milliárd dollárt költenek egy évben a gazdák kedvenceikre, Magyarországon több mint 2 millió kutya van, de pontos adatot a nyilvántartások, regisztrációk hiányosságai miatt nem is tudunk.

A kutya az kutya, a macska pedig macska

Az RSPCA arra figyelmeztet, hogy azok, akik kedvenceikről posztolnak képeket, és az őket követők is legyenek nagyon elővigyázatosak. Annak, hogy ennyire népszerűvé válnak az elvileg cuki, a valóságban azonban zaklatott állatot ábrázoló fotók, az is az oka, hogy az emberek nagy részének nehézséget jelent az állatok testjeleit felismerni, így sokszor nincsenek tisztában kedvencük félelmével, szorongásával. Ezek a jelzések természetesen fajtánként változhatnak.
Egy kutya például nem mosolyog, amikor a fülei hátra vannak csapva és a szája el van húzva, hanem pánikol, egy dühös macska pedig gyorsan és agresszívan mozgatja a farkát.
„Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kutya az kutya, a macska pedig macska, és tiszteletben kell ezt tartanunk” – mondta Bronwyn Orr. „Az állatok jó része többnyire tényleg nem élvezi azokat a helyzeteket, amikor felöltöztetik.” És bár a kutyák toleránsabbak, mint a macskák, nem ajánlott különféle jelmezeket rájuk aggatni, amikor láthatóan rosszul érzik magukat a helyzetben, mert így csak zavarttá válnak, vagy akár túl is melegedhetnek. Persze, megfelelő tréninggel néhány kiegészítő nyugodtan használható, ha a kutyát sem zavarja.

A videón látható kutya például elég sok képen, felvételen szerepel hasonló módokon virágokkal, de a legkevésbé sem boldog és nem is mosolyog. Ezek mind a stressz, szorongás és a félelem jelei.

Új iránymutatás

Az RSPCA nemcsak a gazdák, hanem az állatokkal reklámozó cégek figyelmét is felhívja a problémára. A közeljövőben kiadnak egy iránymutatást, hogyan vihetők véghez az ilyen forgatókönyvek anélkül, hogy az állatok jóléte veszélybe kerülne. A lényeg, hogy azok a cégek, magánszemélyek, akik a közösségi médiában hasonló tartalmakat töltenek fel, legyenek tisztában vele, meddig mehetnek el az efféle fotók, videók készítésével, hogy ne okozzanak kellemetlenséget az állatnak. Természetesen a követők is felelősek, nekik is oda kell figyelniük, milyen oldalakat kedvelnek, és jelezniük kell az oldal felé, ha az állat jólétét veszélyeztető tartalommal találkoznak. És bár Magyarországon az RSPCA nem képviselteti magát, nekünk is érdemes figyelemmel kísérni ezeket az információkat, hogy bővítsük tudásunkat, és harmonikus kapcsolatot tudjunk kialakítani kedvenceinkkel, anélkül, hogy ártanánk nekik.
Egy állat sem érdemli, hogy fölösleges stressz, szorongás vagy félelem érje, csak, hogy mások nevetgélni tudjanak.

Forrás: http://mobile.abc.net.au/news/2018-05-28/dressing-up-animals-for-social-media-cute-or-cruel/9796902?pfmredir=sm
Fotó: Gilberto Reyes

Tényeken vagy kitalációkon alapul a falka- és dominanciaelmélet?

írta Taryn Blyth

Akár kutyatulajdonosokról beszélünk, akár kiképzőkről, trénerekről, a populáris kutyapszichológia rendszerint olyan szavak körül forog, mint a „falka”, a „dominancia” és az „alfa”. Úgy tűnik, hogy a kutyatartók nagy része beleragadt abba, hogy négylábú társát vadon élő rokonaihoz hasonlítsa, és az agressziótól kezdve a szobatisztaságon keresztül mindent úgy kezeljen, mint „dominanciaproblémát”. Az emberek a nyugati világ minden szegletében eljátsszák, hogy esznek a kutya táljából, és elsőként nyomakodnak át az ajtón annak érdekében, hogy megtartsák „vezető” pozíciójukat kutyájuk szemében. De honnan jönnek ezek az ötletek, mi van mögöttük? És ami még fontosabb: az elmélet valóban tényeken alapul, és releváns a gazdáknak?

A falkaelmélet alapjai, ahogy általában kutyás körökben gondolkodnak róla:

A falkaelmélet szerint a kutyák, akár a farkasok és egyéb kutyafélék, „falkaállatok”. Ez úgy értendő, hogy természetes környezetükben összetett társadalmi csoportban élnek, a csoporton belüli kapcsolatok pedig teljesen hierarchikusak. Bár a csoport együttműködik a vadászat és az utódok felnevelése során, csoporton belül mégis folytonos harc dúl, mert minden egyed arra törekszik, hogy magasabb státuszba kerüljön. A falkának kell, hogy legyen egy abszolút vezére, ismertebb nevén az „alfahím”, aki az „alfanősténnyel”, vagyis a legmagasabb rangú nősténnyel hivatott párzani. Az alfapárnak abszolút joga van az ételhez, menedékhez és az utódok létrehozásához. A többi állatnak határozott helye van a rangsorban, ahol szubmisszív vagy domináns gesztusokon keresztül kommunikálnak egymással, attól függően, milyen helyen állnak a hierarchiában. A legalacsonyabb rangú állat az „omega”, akit mindenki más kiszemel, mint célpontot. Ha az alfa beteg lesz, vagy a gyengeség bármilyen jelét mutatja, leváltják, és helyére a következő rangidős kerül.

Ezt a gondolatot követve a falkaelmélet hívői azt vallják, hogy a háziasított kutya egész életében a saját státuszát próbálja növelni emberi „falkáján” belül. Azok a gazdák, akik nem tudják kellőképpen kivívni pozíciójukat, le lesznek dominálva kutyájuk által, ami mindenféle viselkedési problémához vezet, főképpen agresszióhoz. Hogy megfelelően viselkedő kutyája legyen, egy gazdának folyamatosan küzdenie kell státuszáért, és félreérthetetlenül megmutatni „alfa” voltát a kutyának.

Vannak-e bizonyítékok arra, hogy a falkaelmélet működik?

szimatolgatas.jpgA falkaelmélet eredetileg egy fogságban tartott farkasokat vizsgáló kutatáson alapul (Zimen, 1975). Különböző helyekről származó farkasokat tartottak fogságban egy kifutón, akiknek nem volt más választásuk, mint együtt élni. A farkasok tanulmányozása közben kiderült, hogy a csoporton belül jelentős mértékű versengés folyik az erőforrásokért. Azt azonban ekkor még nem vették figyelembe, hogy a fogságban tartás jelentősen befolyásolja a viselkedést. Sok évvel később egy, az Ellesmere-szigeten végzett kutatás (Mech, 1999) során kiderült, hogy a farkasok valójában családokban élnek, melyet a szülők és az ő utódaik alkotnak. Amikor egy kölyök eléri az 1-2 éves életkort, elhagyhatja a szülőpárt, megkeresheti a saját partnerét, és saját családot alapíthat. Szóval elméletileg minden farkas, aki elhagyja az eredeti családját, és sajátot alapít, alfává válik. A konfliktusok igen ritkák a családon belül, a szülők gondoskodnak utódaikról, a kölykök a szülőktől függnek, és rájuk támaszkodnak. Az utódok nem küzdenek a szüleik ellen, hanem együttműködnek, mert a család így tudja jól betölteni a funkcióját. Mivel együtt vadásznak, a farkasoknak harmóniában kell élniük egymással, hiszen ezen múlik a túlélésük.

Vannak kutatások háziasított kutyákkal kapcsolatban?

Dr. Frank Beach 30 évvel ezelőtt végzett kutatást a Yale-en és a Berkeley-n. Érdekes tények kerültek napvilágra, közöttük az is, hogy bár a rangsor létezése bizonyos mértékben nyilvánvalónak tűnt azokban a helyzetekben, ahol az erőforrásokhoz való hozzáférést tesztelték, emellett úgy látszott, meglehetősen rugalmas is. Míg a dominancia gyakran az erőforrások feletti kontroll megtartásának képességét jelenti, a kutatások azt mutatják, hogy egy állat egyszerűen azért az erőforrásért küzd leginkább, amit a legjobban szeretne megszerezni (tehát ha nekem a fagyi a kedvencem, sokkal jobban fogok érte küzdeni, vagy jobban meg akarom tartani). A kölyköket ráadásul nagyon toleránsan kezelik, speciális barátságokat és szövetségeket építenek ki, a szukáknak pedig egyáltalán nincs hierarchiájuk. Az állandó rangsor gondolata értelmetlen a háziasított kutyák esetében.

A vadon élő kutyák kutatása fényt derített arra, hogy ők sem alkotnak szoros, jól strukturált falkát, hanem inkább laza társulásokat, melyek változnak, ahogy egy új kutya kerül a képbe (a világ kutyáinak nagy része nem „gazdás”, hanem a harmadik világban, emberek szeméttelepeiről és a falvakból származó hulladékból él).

A kutyák inkább alkalomszerű dögevők, mint együttműködő vadászok. Annak az ötletnek, hogy a kutyák falkákat alakítanak ki, nincs alapja.

Miért akkora gond a falkaelmélet?

A 'domináns' címke meglehetősen gyakori és könnyű visszaélni vele, az emberek hajlamosak minden kutyára ráhúzni, aki nem tökéletesen viselkedik.” (Shannon McKay, Dominance Theory – Convoltued & Confusing)

Az idézetből kiindulva íme néhány ok, amiért a falkaelmélet gondot jelent:

1. A falkaelmélet nagyjából minden viselkedési problémára ugyanazt a magyarázatot adja: a kutya rosszul viselkedik, mert azt gondolja, ő az „alfa”, vagy „alfa próbál lenni”.

2. A falkaelmélet közel minden viselkedési problémára ugyanazokat a megoldásokat javasolja: a gazdának a kutya fölé, „alfa” státuszba kell kerülnie, és biztosnak kell lennie abban, hogy a kutya tudja a helyét a „falkában”.

3. A falkaelmélet hívei gyakran támogatják a fizikai büntetést, hogy „korrigálják” a gazda-kutya kapcsolatot. Például: lenyomás, avagy alfa roll (a kutya háton fekvő pozícióba kényszerítése, miközben a gazda esetleg morog), a kutya hátsójának megcsípése, a kutya szájának befogása fél kézzel, a kutya megrázása vagy pórázon lógatása (ezekről a büntetési formákról terjedt el tévesen, hogy a farkasoknak azon viselkedését utánozzák, amikor a legmagasabb pozícióban levő farkas kiosztja a tiszteletlen alárendeltet).

4. A falkaelmélet nem veszi figyelembe azokat a valós tényezőket, amelyek befolyásolhatják a viselkedést, és nem veszi figyelembe az alapvető tanuláselméleteket (klasszikus, operáns kondicionálás stb.).

5. A falkaelmélet kevés segítséget nyújt azoknak a gazdáknak, akik nem tudják, vagy nem akarják fizikailag lenyomni, vagy pszichológiailag megfélemlíteni a kutyáikat.

6. A falkaelmélet azt feltételezi, hogy a kutya úgy tekint az emberre, mint egy másik kutyára – ez már csak azért sem igaz, mert néhány kutya agresszív más kutyákkal, de nem agresszív emberekkel, és fordítva.

Nem nehéz kitalálni, mi a falkaelmélet egyik legveszélyesebb hatása: arra bátorítja a gazdákat, hogy versengjenek kutyáikkal, és ellenségesen viselkedjenek velük. A gazdának ugyanis mindig készen kell állnia rá, hogy megmutassa a kutyának, ki a főnök, és soha ne engedje nyerni, vagy felülkerekedni az „ambiciózus” állatot. Mindegy, mennyire cukormázasan adják elő, ez nem egy egészséges, szeretettel teli kapcsolat. Néhány kutya ráadásul különösen rosszul reagál az efféle erőszakos nevelésre, és lehetséges, hogy egyre agresszívabb lesz a gazdája felé. Ha valaki megfogna, lenyomna a földre, majd az arcodba ordítana, mit csinálnál? Ezek után tényleg meg vagyunk lepődve, amikor az a bizonyos kutya megharap embereket?

Mi a helyzet a falkaelmélet „finomabb” verziójával?

adult-baby-bed-6235.jpgMivel az állatok elleni erőszak egyre kevésbé elfogadottá válik, a pozitív képzési technikák pedig napirendre kerülnek, néhány falkaelméletet támogató tréner finomított a módszerén, hogy politikailag korrekt legyen. Most már azt mondják, hogy az „alfa” szerep egy erős, de jóindulatú vezetőt jelent, aki közömbösen, ám folyamatosan kontrollálja az összes erőforrást, fizikai erőszak nélkül. Emiatt aztán arra ösztönöznek, hogy ne vegyünk tudomást a kutyáról, amikor üdvözöl, és általában is vonjuk meg tőle a figyelmünket. Azt javasolják, hogy csináljunk úgy, mintha ennénk a táljukból (mert nekünk kell először enni), és először lépjünk ki az ajtón (mindig az alfa vezeti a vadászatot). Ezen kívül komolyan fontolóra kell vennünk, hogy szörnyű következményei lesznek az olyan dolgoknak, mint a kutya hálószobába való beengedése, a mellkasának, állának simogatása, vagy az ölbe tett fej.

És bár ezek az akciók, vagy óvintézkedések önmagukban ártalmatlannak tűnhetnek, mégis olyan helyzetbe hozzák a gazdákat, ahol folyamatosan értékelniük kell a cselekvéseiket attól függően, hogy valódi „alfaként” viselkednek-e vagy sem. Mi lesz ennek az eredménye? Szinte minden, ami a kutyatartás örömei közé tartozik, egyben lehetséges csapda az aggódó gazda szemében: megvakargassam a kutyám hasát? Mi lesz, ha megszerzi a kötelet? Merjem üdvözölni, amikor hazaérek? Beengedjem a házba? Könnyű észrevenni, hogy ez a fajta gondolkodás milyen hamar kicsúszik az ember kezéből, ezért aztán a gazdák gyakran úgy viselkednek, mint valamiféle paranoid kényurak, akik megállás nélkül azon aggódnak, hogy ravasz kutyájuk mikor szúrja ki a rést a pajzson, és tör vezető pozícióra.

Akkor mégis miért olyan népszerű a falkaelmélet?

Habár a falkaelmélettel rég leszámoltak a képzett viselkedéskutatók, trénerek, mégis megtartotta népszerűségét kutyás körökben, a következő okokból:

1. A falkaelméletnek megvan a maga romantikája. Állítólag visszavisz minket és kutyáinkat a gyökereinkhez, vissza a természethez.

2. Mi, emberek, megszállottak vagyunk a saját társadalmi pozíciónkat illetően. Valóban meglepő lenne, hogy kivetítjük saját megszállottságunkat a legjobb barátunkra?

3. A falkaelmélet olyan, akár a varázslat. Egy határozott és karizmatikus falkaelméletet támogató tréner képes annyira megfélemlíteni a kutyát, hogy az kezesbárányként viselkedjen. A tény, hogy a kutya halálra rémül, és a „gyógyír” csak ideiglenesen működik, lényegtelen.

4. Úgy tűnik, a falkaelmélet esetében nincs szükség tanulásra, valós képzésre és kemény munkára a gazda részéről.

5. Mivel az elmélet varázsa tömegeket vonz, a tévécsatornák lelkesen gyártják a műsorokat a falkaelméletet hívőiről, és „munkájukról”. Manapság Cesar Millan valószínűleg a legismertebb, és leginkább promotált képviselője az elméletnek. Bár Cesar bevallotta, hogy nincs semmilyen képzettsége a területen, népszerű tévéműsorai bemutatják, hogyan alkalmazza a falkaelméletet, hogy „megoldja” a kutyákat. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a műsor mindig tartalmazza a következő figyelmeztetést: „ne próbáld ki otthon”! Más szavakkal: lehet, hogy Cesar elég erős fizikailag, vagy elég magabiztos pszichésen, hogy a legkeményebb kutyát is leigázza, de a gazdák a való világban nagy valószínűséggel meg lesznek harapva, ha kipróbálják ugyanezt a taktikát. Van ennek bármi haszna?

Mi marad, ha elutasítjuk a falkaelméletet?

Egyikünk sem fogja soha biztosan tudni, mire gondol egy kutya, mik a motivációi, vagy miért teszi, amit tesz. Van azonban valami, amit tudunk: hogy mit csinál a kutya.” (Dr. Ian Dunbar, Why Can’t a Dog be More Like a Dog?)

A kutyáknak megvan a képességük, hogy tanuljanak, változzanak, attól függően, mi zajlik körülöttük. Akkor tudunk megbirkózni egy viselkedési problémával, ha tudjuk, hogyan működik a tanulás. Ha egyszer megértettük a tanulási folyamatokat, hatalmas eszköztárunk lesz, melyet használhatunk arra, hogy új viselkedést tanítsunk, viselkedést változtassunk, fejlesszünk, gátoljunk, vagy megszüntessünk. A tanuláselmélet alapjai nem nehezek: mind tudjuk, hogy ha egy viselkedés jutalmazva van, akkor nagyobb valószínűséggel, ha nincs jutalmazva, akkor kisebb valószínűséggel ismétlődik. Nyilvánvalóan több, jóval komplikáltabb része is van a tanuláselméletnek (klasszikus ellenkondicionálás, operáns kondicionálás, deszenzitizáció, habituáció, megerősítési stratégiák, kioltódás stb.). Ezért kell a trénereknek elméletben is értenie a témához. Ha nem értik, hogyan tanul egy kutya, hogyan tudnának bármit is megtanítani?

A kutyáknak gazdag érzelmi életük van, amely befolyásolja és motiválja a viselkedésüket. A mögöttes érzelmek felderítésével a trénerek segíthetnek a gazdáknak, hogy megváltoztassák a viselkedés mélyén rejlő motivációt, tartós megoldást nyújtva a problémákra.

Milyen kapcsolatunk legyen a kutyánkkal?

Ha hátat fordítunk a falkaelméletnek, az azt jelenti, hogy kedvencünk mindent megtehet, amit szeretne? Természetesen nem! A mi feladatunk, hogy figyeljünk kutyáinkra, és, ami a lényeg, tanítsuk meg őket, hogy a számunkra megfelelő módon próbálják elérni, amit akarnak, azaz, hogy tisztában legyenek azzal, melyik viselkedés működik, és melyik nem.

Habár a kutyák soha nem lesznek vadon élő farkasok, sem emberi lények, rá kell ébrednünk, hogy ha a megfelelő viselkedésre nevelésről van szó, nem fog bejönni sem a hűtőre ragasztott lista a „házi szabályokról”, sem egy hosszú beszélgetés. Ismernünk kell a dolgokat, amiket kutyánk szeret, és a dolgokat, amiket akar, vagy amire szüksége van, és aztán tudjuk megtanítani, milyen módon kaphatja meg ezeket. Itt a leglényegesebb pontja a jutalmazás alapú tréningnek: a kutya megtanulja, hogy érheti el, amit akar (figyelmet, sétát, ételt, játékot, rágcsát stb.), azáltal, hogy megteszi, amit kérünk (ülve maradást, fekvést, pacsiadást, behívást, szobatisztaságot stb.). Azt is megtanulja, hogy ha nem megfelelő módon próbálja elérni a célját (felugrál, harapdál, ugat stb.), nem lesz sikeres (soha nem kapja meg, amit szeretne, míg így viselkedik).

Ennek eredményeképpen a kapcsolat a bizalmon és a tiszteleten alapul. A kutyáim tudják, hogy amikor feléjük nyúlok, nem fogom megütni őket, bíznak benne, hogy valami jó történik majd, ha azt kérem, szálljanak be az autóba (séta vagy kirándulás), és bíznak bennem, hogy akkor sem veszem el az ételüket, ha hozzányúlok a tányérjukhoz. Ezzel együtt tiszteletben tartják, hogy először szépen le kell ülniük a táljuk elé, és aztán kapják meg a vacsorát, le kell nyugodniuk, amikor azt mondom, „elég”, és el kell engedniük a játékot, amikor azt kérem.

Azt hiszem, hogy a következő idézet James O’Heare-től szépen összefoglalja a lényeget:

Nekünk (kiképzőknek, trénereknek) felelősségünk, hogy az ember és a kutya közötti egészséges kapcsolatot népszerűsítsük. Az egészséges kapcsolat, legyen az emberek között, vagy kutyák és az ember között, nem versengésen, hanem együttműködésen alapul.” (Competitive vs. Cooperative Relations with Dogs - An Editorial)

Forrás: https://www.tarynblyth.co.za/the-dominance-myth-pack-theory
Fotók: Burányi VirágKaboompics

Google+