unDOGmatik

Itt az idő: amire egy kutyának a legnagyobb szüksége van

2018. március 19. - unDOGmatik

A gazda elmegy a kiképzőhöz… ez akár egy vicc kezdete is lehetne, de ki kell ábrándítsak mindenkit, csak egy szokásos kutyás sztori lesz. Szóval, a gazda elmegy a kiképzőhöz, hogy a kutyájának segítség kell. A kutya üldözi az autókat, eszében sincs otthon maradni, még a kilométerekkel arrébb levő tanyán is szokták látni. A gazda azt akarja, hogy a kutya tanuljon. A gyerek szereti a kutyát, szóval a kutyának nem eshet baja, és ahhoz, hogy ne essen baja, tanulnia kell. A kutyának meg kell tanulnia, hogy nem szabad kimenni a kapun. Sok kutya nem kóborol, szóval ennek a kutyának is meg kell tanulnia, hogy lehet olyan kutya, mint azok, akik nem szöknek.

dog-cute-pet.jpg

A kutyák elég változatosak, és nem csak a különböző fajtákról van szó, – bár elég vicces, hogyha belegondolunk, hogy a yorkie-k és a masztiffok ugyanannak a fajnak az egyedei – hanem a személyiségükről is. Vannak, akik energikusak, vannak, akik kényelmesek. Vannak, simulékonyak és vannak, akik szeretnek néha egyedül lenni. Néhányan szinte zsenik és, hát… néhányan nem. Aztán vannak, akik otthon maradnak és vannak, akik nem, de a legtöbb kutya kihasználja a lehetőséget egy kis felfedezésre, ha lehetősége van rá.

Az lenne a legegyszerűbb, ha meg tudnánk kérdezni ezeket az otthonülő kutyákat, hogy miért nem kóborolnak. Mondd, miért maradsz otthon? Mi a titok? A kutyák viszont nem tudnak beszélni, mi meg nem vagyunk gondolatolvasók, így csak találgatni vagyunk képesek. Ha az ember 10 percet eltölt egy könyvesbolt azon részén, ahol a kutyákkal foglalkozó könyvek vannak, annyi találgatást olvashat, ami egész életére elég lesz. Szerencsére a kutyák esetében nem kell tudnunk a miértet, csak dolgoznunk kell a problémán.

A szomszéd kutyája bezzeg otthon marad, mondja a gazda. Az érdekes kérdés az, hogy vajon a szomszéd tanította erre a kutyáját? Lehet, hogy igen, de nagy a valószínűsége, hogy a kutya az, aki nem akar otthonról elmenni. Biztonságosabb így? Hát persze, hogy az. Nem túl bonyolult a képlet: a kutya nem szökik, nem kerül az utak közelébe, nem kerül a vadász puskája elé, így sokkal kisebb a valószínűsége, hogy baleset éri. Tökéletesen nem lesz soha biztonságban, mert a legotthonülősebb kutyát is elcsábíthatja egy nyúl, vagy egy macska, neadjisten egy másik kutya.

Mindenesetre a forgatókönyv moralizálásra csábít. „A kutyának otthon kell lennie, mert így helyes.” Amikor kedvencünk olyan dolgot csinál, amit mi egyáltalán nem értékelünk, vagy nem tesz meg valamit, amit szerintünk meg kéne, szinte sértésnek vesszük. De a kutyák nem osztják a mi erkölcsi nézeteinket, és sokszor ez a fajta elvárás vezet a bántalmazáshoz. Miért? Mert a kutyámnak otthon kéne maradnia. Most trénerek ezrei sikoltanak fel a világon, hogy miért? Miért kéne? Van otthon valami jó? Van valami ok arra, hogy a kutya ne az orrát kövesse és ne induljon el egy róka, nyúl, fácán nyomán? Nem tökéletes a hasonlat, de mondjuk, hogy a kutya nagyjából olyan, mint egy kisbaba. „A babának nem szabad kinyúlni a járókából és a szájába venni a földön levő, koszos nyalókát.” Hát, oké… de senki sem várja el egy kisbabától, hogy ezt megérti, egyetértően bólint, és ettől kezdve távol tartja tökéletes kisbabakezeit a koszos nyalókától. A baba meglátja a nyalókát, a pillanat töredéke alatt megszületik a fejében a gondolat, hogy neki az kell, és már a szájába is került. Mire akarok ezzel kilyukadni? Hogy irreális elvárások helyett érdemes inkább gyorsan felkapni az édességet a földről, vagy valamivel elterelni a baba figyelmét. Természetesen a kutyák nem kisbabák, de akárhogy is nézzük, nem is felnőtt emberek. (Mi történik? A baba kinyúl, megszerzi a nyalókát, és a viselkedés meg is erősítődött: igencsak érdemes dolgokat felszedegetni a földről, mert elég finomak. Pont ugyanígy van ez a kutyákkal is, ha a viselkedés megerősítést nyer, akkor a kutya szívesen megteszi újra és újra, attól függetlenül, hogy az emberek szerint kéne, vagy nem kéne. Egyszerűen csak kutyaként viselkedik).

Ha a kutyát olyan dologról akarjuk leszoktatni, amit természeténél fogva nagyon szeret, vagy olyasmiről, ami hosszú időn keresztül megerősítést nyert, akkor kemény fába vágjuk a fejszénket. Először is, sokkal közelebb kerülünk a megoldáshoz, ha nem leszoktatni akarjuk, hanem átszoktatni. A kutya húz a pórázon? Megtanítjuk helyette laza pórázon közlekedni. A kutya felugrál? Megtanítjuk helyette szépen ülni. Sokkal jobb helyzetből indulunk, ha nem csak simán tiltani akarunk valamit, hanem adunk alternatívát.

De térjünk vissza a csavargó kutyára. A kutya szeret természeténél fogva csavarogni? Szinte teljesen biztos. Érdekes és élvezetes szokott lenni a csavargás? Szinte teljesen biztos. A talajon egy őzcsalád minden tagjának lábnyomát lehet érezni… ennyi elég is. Szóval adott a kutya, aki olyasmit csinál, amit a természetéből adódóan nagyon szeret csinálni, és ami mindig megerősítést nyert. Elég bonyolultnak hangzik erről leszoktatni.

pexels-photo-247522.jpeg

Itt a „tanítsunk valami mást” is elég használhatatlannak tűnik. A csavargás legtöbbször akkor következik be, ha a gazda nincs otthon, vagy nem figyel. Lehet tanítani a kutyát arra, hogy maradjon otthon a csavargás helyett, de a kutya csak addig fogja ezt megtenni, míg megerősítést kap (Ha most az jutott eszedbe, hogy de, hát nem csak addig kéne, akkor olvass vissza pár bekezdéssel. A nyalóka. Meg a gyerek). A legtöbb kutya otthon marad, ha a gazda otthon van, aztán ha kiteszi a lábát, akkor nekivág a nagyvilágnak.

Sok esetben vezet a szituáció büntetéshez, mégpedig kétféleképpen. A kedvesebb mód, hogy a gazda elvesz valami, a kutya számára jó dolgot rövid időre. A fájdalmas mód a kiabálás, fizikai bántalmazás, különféle elektromos nyakörvek alkalmzása, stb. Miért a gond ezzel? Még ha el is kapjuk a kutyát a szökés pillanatában, megint csak annyit fog megtanulni, hogy ha a gazda otthon van, akkor maradni kell, ha elment, akkor pedig mehet a menet. És ez nem azért van, mert a kutyák erkölcsi fertőben élnek, vagy vérig akarnak minket sérteni. Egyszerűen megtanulják, mikor működik a szökés, és mikor nem. (Ha most az jutott eszedbe, hogy de, hát nem csak addig kéne, akkor olvass vissza pár bekezdéssel. A nyalóka. Meg a gyerek).

Ilyenkor kerülnek elő az afféle eszközök, mint az elektromos nyakörv, elektromos kerítés. Az ilyen fajta büntetés megváltoztatja a kutya viselkedését, mert a kutyák, ahogyan az állatok általában, elkerülik a félelmetes és fájdalmas dolgokat. Mégis mi a probléma velük? Hogy mindig van mellékhatásuk. Nem nehéz kitalálni, hogy ha rendszeresen ijesztgetünk egy kutyát, vagy fájdalmat okozunk neki, félni fog. És, a kutyák, ahogyan az állatok általában, néhány viselkedést vesznek elő a repertorából, ha megijednek: lefagynak, elmenekülnek, vagy támadnak.

Szóval lehet, hogy csak attól fél majd, hogy kimenjen az udvarról, de lehet elkezd félni a gazdától is. Vagy a gazda gyerekeitől. Félelem nélkül élni alapvető állatjóléti kérdés. Senki nem akar egész életben rettegni. Plusz, egy kiképző szíve egyből elkezd össze-vissza verni, ha azt hallja, hogy a kutyát, aki folyton gyerekek közelelében van, rendszeresen büntetnek. Nem véletlenül, mert az agresszió egyik kiváltó oka a félelem.

Most jön az a téma, hogy a kutyáknak ez nem fáj. Nos, ha tényleg nem fájna, akkor nem működne. A büntetés lényege, hogy a fájdalmom, azaz a büntetés hatására a viselkedés abbamarad. Működik? Igen. Fáj? Igen. Szóval, ha nem fáj, akkor a kutya bizony nem fog a kerítésen belül maradni. Sokszor hallani, hogy „csak egy kis csípés”. Ha minden egyes alkalommal „megcsípik” a nyakamat amikor egy szelet pizzáért nyúlok, simán tovább fogok enni. Ha meg akarod változtatni a viselkedésem, ennyi bizony nem lesz elég. Ha azt akarom, hogy a kutya ne tegyen meg valamit, amit természeténél fogva szeret, és amiről rendszeresen be is bizonyosodott számára, hogy jó dolog, egy csípés nem lesz elég. Ahhoz fájdalom kell. És, ha ezekre a fájdalommal teli vizekre evezünk, akkor azonnal szembe is találjuk magunkat a már említett mellékhatásokkal.

Szóval, a jóléti kérdés és az agresszió probléma miatt nem javasolják a modern trénerek a büntetést. De akkor mit tehetünk ezzel a barátságos-szomszédlátogató-autóüldöző-csavargóval?

A csavargó kutyát alapesetben visszatartja egy jó kerítés, ami csodálatos találmány a kutyások számára. Persze, közel sem biztos, hogy ha megvan a kerítés, egyből hátra lehet dőlni. A kutya, akinek lehetősége van naponta órákat futni a természetben, kielégíti a feladatok és a környezetgazdagítás iránti igényét is. Ha bezárjuk mindenféle kompenzáció nélkül, unatkozni fog és biztos, hogy rosszul érzi majd magát, szóval kell lennie valami más megoldásnak… 

Mi lehet a megoldás a gazda számára, aki elment a kiképzőhöz? Meg kell adni a kutyának azt az egy dolgot, amit a legtöbb kutya a legjobban szeretne.

Időt.

Ha a kutyának nincs lehetősége kóborolni, helyette szüksége van feladatokra és környezetgazdagításra. A feladat és a környezetgazdagítás a kutya életének a sava borsa. Ezek azok a dolgok, amikre a kutyának szüksége van, hogy boldog, egészséges, és aktív tagja legyen a családnak. Hogyan lehet megoldani, hogy a kutya biztonságban „csavarogjon”? El kell vinni sétálni.

dsc_0602.JPG

Szóval a kutyának szüksége van időre, amikor a kanapén pihen, időre, amikor sétál, időre, amikor kajával töltött játékokkal játszik, és idő kell a játék megtöltéséhez is. Időre van szükség a labdázáshoz, a kutyákkal való találkozáshoz, az engedelmes feladatokhoz, egy dolog van, ami mindenhez biztosan kell: idő, idő, idő. A kutya nem plüssállat. A kutya nem macska (habár a macskák is igen sokat profitálnak a környezetgazdagításból és abból, ha tanítják őket). Az idő a legértékes dolog, amit adni tudunk hőn szeretett négylábú társainknak.

Az a kép, hogy egy kutya boldogan szaladgál egyedül az udvaron, és nem igényel egyéb törődést, csak a napi adag tápot, de amúgy csodálatos, aktív tagja a családnak, amikor nagy ritkán arra van szükség, egy ábránd. Csak a mesében létezik, mint az egyszarvú. És a gazdának, aki elment a kiképzőhöz, biztos, hogy kutyája van, nem egyszarvúja. Reméljük, hogy sok gazdát sikerül meggyőzni a tagadhatatlan igazságról: egy kutyára idő kell. A rájuk fordított időt viszont többszörösen fizetik vissza, ezt megígérhetem. Boldogok vagyunk, mert velünk vannak, jobb az egészségünk, mert sokat sétálunk velük, szeretnek minket, nevetünk rajtuk, és sírhatunk a vállukon (még ha szőrös is). Talán, csak talán átmegy az üzenet: egy kis idő igazán alacsony ár azért a rengeteg jó dologért, amit a kutyák adnak nekünk.

Forrás: http://dog.international/its-about-time-what-dogs-really-need/

 

Amihez minden állatnak joga van (Five Freedoms)

  1. Az éhezés és a szomjazás elkerülése (a friss vízhez és a teljes egészséghez és életerőhöz szükséges táplálékhoz való hozzáféréssel)
  2. A kényelmetlenségek elkerülése (megfelelő környezet, óvó- és pihenőterület biztosításával)
  3. Fájdalom, sérülések, betegségek elkerülése (megfelelő megelőző intézkedéssel, a gyors diagnosztizálással, gyógykezeléssel)
  4. A normál viselkedéstől való eltérés elkerülése (megfelelő hely és lehetőség biztosítással az állatok és utódaik számára)
  5. Félelem és distressz elkerülése (a mentális szenvedés megakadályozására szolgáló feltételek biztosításával és kezelésekkel)

 

http://epa.oszk.hu/02000/02067/00003/pdf/EPA02067_AWETH_20050103.pdf

Google+