unDOGmatik

Mennyire bízhatunk a kutyák tanításáról szóló könyvekben?

2018. január 05. - unDOGmatik
narrative-794978_640.jpg

Bemegyünk a könyvesboltba, vagy nézegetjük az online kínálatot tanácstalanul, hogy vajon melyik könyv segít majd kiskutyánk felnevelésében. Honnan tudjuk, melyiket olvassuk el? Melyikre hallgassunk? Melyik fog működni? Melyikkel okozunk több kárt, mint hasznot? A kezdő gazda számára csodával határos, ha a népszerű választási lehetőség közül sikerül pont azt kifognia, amelyik ténylegesen a kutyák viselkedésének, kommunikációjának és tanításának megértéshez vezet. Pedig, ha már könyvet vesz az ember, arra számít, hogy abból naprakész, hasznos és könnyen követhető tanácsokat kap.

Szerencsére ez a problémakör kutatókban is felmerült, így Dr. Clare Browne és társai a Waikatoi Egyetemen öt nagyon sikeres bestseller könyvet vizsgáltak meg. Kiderült, hogy ezek között vannak olyanok, melyek hasznos és releváns információkat tartalmaznak, és – természetesen – vannak olyanok, amelyek következetlenek, pontatlanok tudományos szempontból, vagy büntetés alapú módszereket javasolnak, holott ezeknek negatív következményei lehetnek. Akadnak, amelyek antropomorfizálnak és a falkavezérségre hivatkoznak, ami miatt a gazdák nem tanulják meg ténylegesen megérteni kutyáik viselkedését és nem tudnak kommunikálni velük. Ezek mind nagyon rossz hírek állatjóléti szempontból, de nagyon sokat árthatnak a gazdának is, akinek kutyája a helytelen tanácsoknak köszönhetően viselkedik problémásan.

Milyennek kéne lennie a megfelelő szakirodalomnak? Zazie Todd kérdésére a szerző e-mailben azt válaszolta, hogy a jó könyveknek olyan információkat kéne tartalmaznia, melyeket az olvasó megért és alkalmazni tud és amelyeknek tudományos alapja van. A kutatás azt mutatja, hogy nem minden népszerű könyv találkozik ezekkel a követelményekkel, ami azért probléma, mert az emberek, akik elolvassák ezeket a könyveket nem a legjobb információt kapják sem a képzés hatékonysága, sem az állat jóléte szempontjából.

Nagyon fontos volna, hogy az emberekhez a valós információk jussanak el, mert így kevesebb kutyánál alakulna ki viselkedési probléma, és ezáltal kevesebb kutya kerülne utcára, menhelyekre is. A tanácsok, amelyeket a gazda követ kihathatnak mind az ő, mind kedvence egész életére.

A kutatók öt könyvet választottak, az alapján, hogy nagy kiadóknál (Amazon UK, US és Fishpond NZ) melyekre kerestek rá a legtöbben és melyek azok, amelyek a kiadást követő években sem veszítettek népszerűségükből. Ezek közül négy magyarul is megjelent. A könyvek a következők:

Cesar’s Way by Cesar Millan and Melissa Jo Peltier (Cesar Millan and Melissa Jo Peltier: A csodálatos kutyadoki)

The Dog Listener by Jan Fennell (Jan Fennell: Kutyapszichológia)

It’s Me or the Dog by Victoria Stilwell (Victoria Stilwell: A póráz két végén)

Don’t Shoot the Dog! by Karen Pryor (Karen Pryor: Ne lődd le a kutyát!)

How to Be Your Dog’s Best Friend by Monks of New Skete (nem jelent meg magyarul)

Nézzük, mely könyvek kerültek ki győztesen: Victoria Stilwelltől A póráz két végén és Karen Pryortól a Ne lődd le a kutyát!

A kutatás során kiderült, hogy Victoria Stilwell könyve érvényes információt ad a kutyák tanításáról és viselkedéséről, könnyen követhető tanácsokkal próbálja ellátni az olvasót. A Ne lődd le a kutyát! nagyszerű alapanyag ahhoz, hogy mélyebben megértsük általában a tanuláselméletet, mely minden faj esetében érvényes, de nem a kutyákra sepcializáldott. Mindkét könyva a pozitív megerősítést hangsúlyozza.

A Kutyapszichológia azon az elméleten alapul, hogy a kutyáknak hierarchikus társadalmi rendszerük van, és gyakran hasonlítja őket farkasokhoz. A csodálatos kutyadoki része Cesar Millan önélterajzának, a dominciaelméletre, az energiára és a falkavezérségre alapszik. A How to Be Your Dog’s Best Friendnek az az ötlet az alapja, hogy az embernek kell az „alfának” lennie, és nagyon sokat foglalkozik a pozitív büntetéssel (pl. a fizikai büntetés, lásd: operáns kondicionálás).

Vajon mennyire alapulnak bizonyítékokon a tanácsok, melyeket az említett könyvek tartalmzanak?

A könyvekben tanuláselmélettel (pl. pozitív megerősítés, pozitív büntetés, lásd: operáns kondicionálás), ember–kutya közötti kommunikációval (pl. testbeszéd, hangsúly, időzítés) kapcsolatos valós információkat, valamint általános tanítási tippekket kerestek a kutatók, például, hogy hogyan tanítsuk meg a kutyát ülni, feküdni és a behívásra. Vizsgálták azt, hogy az adott témák hányszor kerülnek említésre és milyen az információ minősége (a tudományos definícióhoz képest hogyan magyarázza a könyv pl. a pozitív megerősítést).

Nagyon érdekes, hogy hányszor kerül említésre a pozitív megerősítés és a pozitív büntetés. Pryor 46 alkalommal említi a pozitív megerősítést és 7-szer a pozitív büntetést, Stilwell 52-szer említi a pozitív megerősítést és 9-szer a pozitív büntetést. Ez mutatja, hogy a két szerző milyen nagy hangsúlyt fektet a pozitív megerősítésre. Fennel 30 alkalommal említi a pozitív megerősítést és 4 alkalommal a pozitív büntetést. Millan és Peltier könyve az egyetlen, amelyikben a pozitív büntetés kerül többször említésre (21-szer a 16-tal szemben). A Monks of New Skete 59-szer említi a pozitív megerősítést és 58-szor a pozitív büntetést.

Mind a Millan & Peltier könyv, mind a How to Be Your Dog’s Best Friend használja a „korrekció” szót a pozitív büntetésre, de a Monks of New Skete a büntetés szót kifejezetten a durvább fizikai büntetésekre alkalmazza (pl. a póráz rángatása korrekciónak számít, de a kutya megrázása, megütése büntetésnek). A tudósok rámutattak, hogy a leírások következetlensége a megerősítés és büntetés terén összezavarhatja a gazdákat. Mit jelent ez? Azt, hogy technikai szempontból nincs különbség a korrekció és fizikai büntetés között, hiszen ezek során mindenképpen valami olyasmi történik az állattal, ami számára kellemetlen. Ezek a fogalmak tehát a pozitív büntetés kategóriájába tartoznak (operáns kondicionálás). Akár korrekciónak hívjuk, akár büntetésnek, a kutya viselkedésének szempontjából az eredménye ugyanaz lesz (a pozitív büntetés arra irányul, hogy a viselkedés gyakorisága csökkenjen).

Nagyon sokféle variációban lehet olvasni a tanuláselméletekről (azaz, azokról az alapvető információkról, melyekkel tisztában kell lenni, ha kutyát akarunk nevelni). A kutatók szerint Pryor könyvében található a legátfogóbb információ, erőteljes fókusszal a pozitív megerősítésen. A könyvek közül van, amelyik nem magyarázza el, hogy mi az a megerősítés (Millan & Peltier), mi az a büntetés (Stilwell), vagy egyiket sem (Fennel), habár vannak rá példák szövegben. A Monks of New Skete mindkét fogalmat magyarázza, de a tanácsok minden alkalommal enyhébb büntetéssel indítanak, melyet idővel folyamatosan fokozni kell. Ez utóbbi ellentétes a tudományos irodalommal, hiszen nagyon sok kutatás bizonyítja, hogy ha az állatok hozzászoknak a büntetéshez, a későbbi, nagyobb fokú büntetés nem fogja csökkenteni a viselkedés gyakoriságát (habár lehetséges, hogy hatékony, ha a kezdetektől alkalmazzák, viszont olyan durva módszerekről beszélünk, melyek nem felelnek meg az állatjóléti szempontoknak).

Bár mind a megerősítés, mind a büntetés szempontjából léfontosságú az időzítés, a kutatás során kiderült, hogy kizárólag Pryor és Stilwell könyve tartalmaz róluk érthető, hasznosítható információt.

Ugyan mindegyik könyv említi a klasszikus kondicionálást (kivéve Pryor könyvét, mert ennek más a központi témája),  de Stilwell az egyetlen, aki elmagyarázza, mi az.

Mindössze három könyv tartalmaz instrukciókat arról, hogyan tanítsuk meg kedvencünket ülni, feküdni és hogy jöjjön, ha hívjuk (érdemes megjegyezni, hogy a másik két könyv nem hívja magát kutyakiképzéssel foglalkozó könyvnek, annak ellenére, hogy így lettek népszerűek). Stilwell tisztán érthető információt ad a nem-kényszerítő módszerekről, Fennel szintén nem-kényszerítő, de a kutatók szerint az információ sokszor hiányos. A Monks of New Skete könyve nagyon könnyen követhető instrukciókat ad, de azt sugallja, hogy fizikai kényszerrel tedd a kutyát pozícióba (pl. nyomd le a fenekét, ha ülni tanítod). A kutatók szerint ez azért meglepő, mert a 80-as évektől tapaszalható az elfordulás a kényszerrel való tanítástól, ha alap engedelmességi feladatokról van szó.

Pryor könyvében a kutatók szerint nagyon sok hasznos információ van, de a könyv általánosan beszél az állatok képzéséről, nem kifejezetten a kutyák tanításáról szól.

Habár ok-okozati összefüggéseket nem állapítottak meg, úgy tűnik, hogy a büntetés alapú módszerek kevesebb előnnyel járnak, mint a megerősítés alapú képzés, és jelentős negatív hatásokkal bírnak (pl. agresszió). Ezek figyelembevételével nem tűnik valami biztonságos dolognak sem a kutyák, sem a gazdák, sem az állatjólét szempontjából, hogy fizikai büntetésen alapuló technikákat népszerűsítenek a kutyatartók körében.

Azért lényeges és fontos a kutatás, mert ez az első alkalom, amikor a tudósok kutyák képzésével foglalkozó bestsellerekben megvizsgálták az információ minőségét. Óvatos, alapos munka és, hogy őszinték legyünk, eléggé ijesztő. Különösen az a riasztó, hogy a fizikai büntetésen alapuló módszerek annak ellenére továbbra is népszerűek, hogy a tudományos irodalom mind állatjóléti, mind veszélyességi szempontból felhívja rájuk a figyelmet (pl. félelmi agresszió emberrel szemben, gyerekek elleni támadások a kutya viselkedésének ismerete hiányában). Az mindenesetre egyértelmű, milyen sok munka áll még előttünk ahhoz, hogy az emberek megtanulják, mi a legjobb módja kedvencük tanításának.

Nem csak az lenne fontos, hogy jól válasszunk kiképzőt, hanem az is, hogy óvatosan válogassunk a könyvek közül, de nagyon sokan az alapján döntenek, hogy melyik könyv a legnépszerűbb. Ezeknek a könyveknek a folyamatos népszerűsége pedig szépen mutatja, milyen információt birtokolnak általában a gazdák.

Figyelembe véve a kutatás részletességét nem csoda, hogy csak öt könyvvel foglalkoztak, de nagyon jó lenne, ha a későbbiekben más populáris könyveket is megvizsgálnának.

A kutatás szerzője, Dr. Clare Browne Facebookon is követhető.

Forrás:

http://www.companionanimalpsychology.com/2017/10/can-dog-training-books-be-trusted.html
http://booksandjournals.brillonline.com/content/journals/10.1163/15685306-12341453

Fotó: https://pixabay.com/

Google+