unDOGmatik

Lehetséges, hogy megvan a hormon, ami a kutyák agressziójáért felelős?

2017. november 13. - unDOGmatik

animal-dog-pet-dangerous.jpg

Sok kutyatulajdonos számára a séta egyik mélypontja, amikor kedvence meglát egy másik kutyát, és egyből morogni, ugatni kezd, miközben teljes erőből tépi a pórázt. Ezt a jelenséget hívják pórázagressziónak (leash aggression).

Miért lehet az, hogy egyes kutyák agresszívak lesznek ilyen helyzetben, mások pedig nem? – teszi fel a kérdést a Science Daily cikke. Az Arizonai Egyetemen végzett kutatás alapján lehetséges, hogy különféle hormonoknak is köze van a dologhoz.

Sok kutatás foglalkozott már azzal, hogyan befolyásolja az agresszív viselkedést a tesztoszteron és a szerotonin, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem csak ezek játszanak szerepet a dologban. Legalábbis erre mutatnak rá Evan L. MacLean kutatási eredményei, melyek a Frontier in Psychology-ban jelentek meg.

MacLean és társai különösképpen az oxitocinnak és a vazopresszinnek néztek utána (ezek a hormonok emberekben is termelődnek, és gyakran hivatkoznak rájuk, mint jin és jang hormonokra), és azt találták, hogy nagyon fontos szerepet játszanak a kutyák szociális viselkedésében.

„Igen nagy probléma az agresszió a kutyákkal kapcsolatban. Emberek ezrei kerülnek kórházba minden évben kutyaharapás miatt, különösen gyerekek. A kutyák menhelyre kerülésének is az agresszió a legfőbb oka.” – mondta MacLean. Úgy gondolja, hogy ha van arra mód, hogy változtassunk azokon a biológiai folyamatokon, amelyek az agresszióval vannak összefüggésben, az nagy előrelépés lenne mind az emberek, mind a kutyák számára.

Az oxitocint gyakran hívják „szeretethormonnak”, mert jelentős szerepe van a gyerekszülésnél és -gondozásnál: ez a kötődésért felelős hormon. A vazopresszin az oxitocinnal ellentétben az agresszióval függ össze az emberek esetében, előző kutatások pedig azt bizonyították, hogy a krónikus agresszióproblémával küzdőknek magas a vazopresszinszintje.

MacLean és társai különböző korú, fajtájú és nemű kutyákat gyűjtöttek össze, akiknek agresszióproblémájuk van. Minden agresszív kutyának kerestek egy „párt”, azaz egy ugyanolyan fajtájú, nemű és korú kutyát agresszióprobléma nélkül, hogy össze tudják az értékeiket hasonlítani.

A hormonszint különféle tesztfeladatok előtt és után is mérésre került. Bár a legtöbb kutya nem mutatott agressziót mindennapi zajokkal és tárgyakkal kapcsolatban, nagyon sok kutya esetében tapasztalható volt, ha egy másik kutyát láttak.

A kutatás során nem találtak változást az oxitocin szintjében a két csoport között. Érdekes dologra derült fény, amikor összehasonlították az eredményeket a családi kutyák és a terápiás kutyák között, akik tenyésztésénél kifejezetten odafigyelnek az agresszióra. Azt találták, hogy a terápiás kutyák oxitocinszintje és az oxitocin- és vazopresszinszint aránya jóval magasabb. Ez is azt támasztja alá, hogy az oxitocin segít az agresszió gátlásában, hiszen nem véletlen, hogy a terápiás kutyák esetében különösen fontos az alacsony agressziószint.

Jelenleg a kutyák viselkedési problémáiért nagyon általában a tesztoszteront és a szerotonint hibáztatják. A kutyatulajdonosok gyakran ivartalaníttatják hímnemű kutyáikat, hogy a tesztoszteron szintje lecsökkenjen, mert úgy gondolják, ezzel megoldódik az agresszióprobléma, a szerotoninszint csökkentésére pedig egyes kutyák szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat kapnak (SSRI), amelyek például antidepresszánsok összetevői.

MacLean szerint ha valóban a vazopresszin áll az agresszió mögött, akkor olyan gyógyszerek előállítására is lesz lehetőség, melyek a vazopresszinrendszert célozzák meg, és segítenek olyan esetek terápiájában, ahol nagyon komoly agresszióproblémáról van szó. Jelenleg ezt a két hormont csak emberek esetében használják (autizmus, skizofrénia, PTSD stb.).

Hogy miért magasabb egyes kutyák vazopresszinszintje? Ezekben az esetekben a gazda általában arról számolt be, hogy az agresszív viselkedés valamiféle traumatikus tapasztalat után kezdődött, nagyon gyakran azután, hogy a kutyát egy másik kutya megtámadta. Nagyjából úgy képzelhetjük el a dolgot, mint egy poszttraumás stresszreakciót. Ezért nagyon fontos a megfelelő szocializáció és odafigyelés, hogy kedvencünket semmiképpen ne érjék hasonló traumatikus élmények.

Ami jó hír a gazdák és a kutyák számára is, hogy van természetes módja az oxitocinszint növelésének és a vazopresszinszint csökkentésének: az ember-kutya kapcsolat. Előző kutatások már bebizonyították, hogy amikor a kutyák emberekkel lépnek kapcsolatba, a vazopresszinszint csökken, az oxitocinszint növekszik. A dolog természetesen két irányba működik, a simogatás és a szemkontaktus például egyértelmű, hogy mind a kutyában, mind a gazdában növeli az oxitocinszintet.

Forrás:
https://www.sciencedaily.com/releases/2017/09/170927162032.htm
https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyg.2017.01613/full

Google+