unDOGmatik

unDOGmatik

Állatkertek ma – Abnormális viselkedésektől a környezetgazdagításig

3. rész – A környezetgazdagításról

2016. augusztus 08. - unDOGmatik

írta Burányi Virág

kornygaz.pngA környezetgazdagítás „Egy dinamikus folyamat, ami javítja az állat környezetét, ezáltal hatással van annak viselkedésére és természetrajzára. A környezetgazdagítás során a változtatások azzal a céllal történnek, hogy növeljék az állatok természetes, fajra jellemző viselkedésformáinak gyakoriságát, elősegítve ezzel az állatok jólétét” (http2 AZA 1999).

A környezetgazdagítás az elmúlt 20 évben egyre kutatottabb területté vált, ami jól látható a publikációk számából is: 1985 és 2004 között 744 cikk jelent meg „ingergazdag környezet” témában. Ezek a cikkek különböző környezetben (pl. állatkert, farm, laboratórium) élő gerinces fajokat vizsgáltak több környezetgazdagítási típus (élelmiszer alapú, érzékszervi stb.) felhasználásával, eltérő témakörökben (idegtudományok, mezőgazdaság stb.) (Azevedo et. al. 2007).

Manapság már az állatkertek és vadasparkok egyre jobb körülményeket biztosítanak a náluk bemutatott állatok számára és megfelelően kielégítik a fizikai, valamint az egészségügyi igényeiket. Itt az ideje hát, hogy figyelmünket az állatok mentális szükségletei felé fordítsuk. Egyre több látogató várja el a természetes és tágas kifutókat, továbbá az állatok normális és változatos (természetes) viselkedését. A környezetgazdagítás lehetőséget ad az állatkerteknek, hogy megmutassák a nyilvánosságnak és az állatjóléti szervezeteknek, hogy törődnek az állataik összes igényével (Duncan 1997).

Legalább három dolog miatt fontos, hogy megértsük az állatkertben élő állatok viselkedését. Először is, hogy biztosítsuk számukra a jólétet, másodszor, hogy a látogató pozitív élményekben részesüljön, harmadszor pedig, hogy a kutatások eredményeit a későbbiekben hasznosítani lehessen. Az állatok környezetének fő jellemzői: rendszeresen jelenlévő nagyszámú ismeretlen ember, korlátozott férőhely és takarmányozási, állategészségügyi ellátás (Hosey 2005).

A fogságban élő állatok számos környezeti kihívással szembesülnek. Potenciális stresszfaktornak számít a mesterséges megvilágítás, a zajos vagy averzív hanghatás, az izgató szag, a kényelmetlen hőmérséklet vagy felület, ezek mind hátrányosan befolyásolhatják az állatok közérzetét. Ide tartozik még a nem megfelelő kifutó okozta stressz, mint például a korlátozott mozgástér, az elrejtőzés lehetőségének nem megfelelő volta vagy akár teljes hiánya, a kényszerű közelség az emberhez, a redukált táplálkozási lehetőségek, a természetellenes szociális csoportok, valamint további korlátozások egyes viselkedésformák gyakorlásában (Morgan & Tromborg 2007). A fokozottan védett mexikói farkasoknál azt találták, hogy azokon a napokon, amikor sok volt a látogató a farkasok kevesebbet pihentek és táplálkoztak, valamint magasabb volt a stresszre utaló kortizol szintje az ürülékükben. A fentiek alapján fontos lenne a látogatóktól elzártan, nyugodtabb körülmények között tartani a szaporítási programba bevont egyedeket (http3).

A zárt térben tartott állatok már messze nem olyan ritmusban élnek, mint a vad társaik. Adott időpontban etetik őket, korlátozva van a táplálkozási idejük, a takarmány változatossága, továbbá az étkezési szokásaik is (pl. vadászat, gyűjtögetés). A gondozó beleavatkozik az életükbe, mozgatja vagy elválasztja az egyedet a többi állattól, meggyógyítja vagy elaltatja, azaz dönt a sorsáról (Animal Keepers' Forum). Az állatoknak sok idejük marad, hiszen nem kell hasonló dolgokkal törődniük, mint a vad rokonaiknak (vadászat, víz, menedék vagy társkeresés, terület védelme). Ez olyan problémákhoz vezethet, mint az unalom, a frusztráció, a sztereotip viselkedés, a stressz vagy különböző fizikai és pszichés betegségek (Wettlaufer & Smith 2010).

(környezetgazdagítás: https://www.youtube.com/playlist?list=PLpGBYbZ51fBrcDMWhZhYQESQcWCq3fsAI)

Irodalomjegyzék:

- Animal Keepers' Forum, Vol. 29, No. 2, pp. 54-56. American Association of Zoo Keepers, Inc.

- Azevedo, C.S. & Cipreste, C.F. & Young R. J. (2007): Environmental enrichment: A GAP analysis. Appl. Anim. Behav. Sci. 102: 329-343

- Duncan, A. E. (1997): A veterinary assessment of the risks and benefits of environmental enrichment. DMV, Detroit Zoological Institute, Royal Oak, 7 p.

- Hosey, G. R. (2005): How Does the Zoo Environment Affect the Behaviour of Captive Primates? Appl. Anim. Behav. Sci. 90:107-129

- Morgan, K. N. & Tromborg, C. T. (2007): Sources of stress in captivity. Appl. Anim. Behav. Sci. 102:262-302

- Wettlaufer, D. & Smith, L. (2010): Enrichment Suggestions for Captive-born, Hand-reared Jackals Held in Captivity. Cheetah Outreach, Cape Town, 17 p.

- http2 https://www.aza.org/ Enrichment  2016.02.28.

-http3 http://kutyakutatas.blogspot.hu/2012/04/latogatok-kimutathatoan-stresszelik-az.html EBológia - Az állatkerti farkasok nem örülnek a látogatóknak 2016.03.01.

süti beállítások módosítása
Google+