unDOGmatik

unDOGmatik

Mit tehetünk, ha elakadunk a tréninggel?

2018. január 23. - unDOGmatik

Akár állatokat, akár embereket tanítunk, előfordul, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztük. Lehet, sokkal gyorsabban megy minden, de az is lehet, hogy lassabban és az is, hogy az ember, vagy állat teljesen váratlan módon viselkedik. Mindig érdemes képzési tervet készíteni, mert így látjuk a lépéseket, és érdemes a tervet rugalmasan kezelni: ha változtatni kell, változtassunk.

img_2232.jpg

Tegyük fel, hogy az addig szépen működő folyamat egyszercsak elakad. Sok módja van a segítségnek, lehet apró dolgokon változtatni, visszalépni egy, vagy akár több lépést a tréningben. Az is lehet, hogy az egészet tervet a kukába kell dobni és újat kitalálni. Ami nagyon fontos: ha elakadtok, ne erőltesd a kutyát, hanem segíts neki!

Most kifejezetten arról a megoldásról lesz szó, amikor visszalépünk a tréningben. A trénerek gyakran alkalmazzák ezt, több-kevesebb sikerrel. Azért csak több-kevesebb, mert nem mindig elég egy, vagy két lépést visszalépni. Van, amikor segít valamennyit, de az állat láthatóan nem érti pontosan mit is várunk tőle, ezért még mindig egy rossz verzióját mutatja a kívánt viselkedésnek.

Az a pont, ameddig visszalépünk az élőlény viselkedésétől kell, hogy függjön, nem önkényes döntésen. (Goldiamond)

Mit jelent ez? Azt, hogy addig a pontig kell visszalépni, amelyiknél az állat még sikeresen teljesíti a feladatot. Lehetséges, hogy ez egy lépés, de az is lehet, hogy három, vagy négy.

A több, mint 1000 szót ismerő border collie, Chaser gazdája és trénere szerint az a siker titka, ha nem hagyjuk a kutyát hibázni, a feladat mindig sikeres kell legyen. A kutyák is érzékenyek a hibákra, a siker pedig motiválja őket. Ha ilyenkor kiabálunk velük, azt mondogatjuk, hogy „nem, nem”, vagy „nem jó”, nem lesznek boldogabbak, és könnyen lehet hogy elveszítik a kedvüket, stresszesek lesznek, ami csak még több hibához és feszültséghez vezet.

Szóval ha valami nem jól működik, álljunk meg, és gondoljuk végig, hol lehet a hiba a tanítási folyamatban. Nem az a fontos, hány lépést lépünk vissza, hanem az, hogy az állat viselkedését tekintetbe véve tegyük.

Azt hihetnénk, hogy így lassabb lesz a tréning, de nagyon sok esetben pont az ellenkezője történik és egyre gyorsabban a fejlődés. Ez teljesen természetes, mivel egy olyan pontra térünk vissza, ahol az állat még biztos magában és a feladatában, így könnyen építi fel rá a következő viselkedést.

Lehetséges például, hogy a tréning 9. lépésénél ragadt le a kutya, viszont ha jól belegondolunk már a 7-nél, de lehetséges, hogy a 6-nál is voltak kisebb-nagyobb problémák, amelyek akkor elhanyagolhatónak tűntek, aztán lavina lett belőlük.

Ha ilyenkor önkényesen csak egy lépést lépünk vissza, és az állat még hibákat vét, akkor könnyen lehet, hogy végül ezekre a hibákra erősítünk rá. Olyan ez, mint építkezni: ha nem biztosak az alapok, mikor felkerül a tető, az egész ház összedől.

Meg kell keresnünk tehát azt a pontot, ahol az elvárt viselkedést még sikeresen hajtja végre a kutya. Mindig segítsünk, ne hagyjuk egy hibába belearagadni a kutyát, mert egyre többször hajta majd végre rosszul a feladatot, ami egyre jobban rögzül és egyre több idő lesz helyrehozni.

Szóval ha legközelebb elakadtok a tréninggel, lépjetek visssza annyi lépést, amennyi a kutyának szükséges, addig a pontig, ahol még pontosan tudja, mi a feladat és sikeresen végre is hajtja. Innen építsétek fel újra az egészet. Nem kell kapkodni! Jusson eszetekbe, hogy Róma sem egy nap alatt épült.

Forrás: http://stalecheerios.com/training-concepts/backtracking-teaching/

süti beállítások módosítása
Google+