unDOGmatik

unDOGmatik

Hogyan tegyünk reaktívvá egy embert akár 10 perc alatt

2017. január 16. - unDOGmatik

írta Casey Lomonaco

„Légy jó! Légy jó!”

Nemrég a teremben beszélgettem néhánnyal a legtapasztaltabb tanulóink közül. Azt mondták, nagyon sokszor találkoznak a következő forgatókönyvvel, amikor gyakorolnak a kutyájukkal a közeli parkban:

Valaki pórázon kutyát sétáltat. A kutya meglát egy másik kutyát úgyhogy ugatni kezd, a póráz megfeszül. A gazda pórázzal húzza vissza a kutyát, miközben mondogatja: „Légy jó kutya! Légy jó kutya!” és addig ügyetlenkedik a feszülő pórázzal, míg a zavaró tényező elhalad.

happy_greeting_250.jpgÚgy hangzik, mint egy recept a reaktivitás kialakítására, ugye? A fenti forgatókönyvben a másik kutya látványa lett az előrejelzője annak, hogy valami nem túl kellemes következik: korrigálás és pórázon rángatás, így  nagy esély van rá, hogy az említett kutya esetében reaktivitási probléma alakul ki amikor pórázon van. A sorrend ezután a következő lesz:

Valaki pórázon kutyát sétáltat. Másik kutya-ember páros közeledik. A kutya meglátja a őket, mivel kellemetlen következményre számít reaktívan kezd viselkedni, hogy megpróbálja növelni az érzékelt fenyegetéstől való távolságot, egészen addig, amíg az már nem éri el az ingerküszöbét.
(A képen a KPA tanuló Jules Nye és Alyson Zimmerman mutat be egy örömteli üdvözlést)

Egy kísérlet reaktivitás kialakítására

Hasonló helyzetet tapasztaltam a saját, kutyáknak kialakított játszóterünkön is. Egy bizonyos résztvevő (nevezzük Rachelnek) folyamatosan korrigálta a kutyáját (nevezzük Boo-nak), amikor az ugatott. Az ugatás célja a másik kutya játékra hívása volt, mégis minden alkalommal korrekció következett, amikor előfordult.

Ha annyi ötcentesem lenne, ahányszor elmagyaráztam Rachelnek, miért nem büntetnie kéne az ugatást, könnyedén kifizethettem volna a ClickerExpo belépőmet és az összes járulékos kiadásomat.

tug_greeting_250.jpgBoo és én is frusztráltak voltunk és mintha Rachelnek egyszerűen „nem esett volna le” a dolog, úgyhogy ő is annak tűnt. Nem akartam a kutyát kivenni a csoportból, mert folyamatos jelenléte nagyon fontos volt a szocializáció szempontjából. Az egyetlen opcióm tehát az maradt, ha valahogy megértetem Rachellel a reaktivitás problémáját, így a kutya továbbra is élvezheti a csoport előnyeit.

Úgy döntöttem, lefolytatok egy kísérletet, amely reményeim szerint bemutatja Rachelnek, hogyan befolyásolja az ő viselkedése Boo viselkedését.
(Jules és Alyson örömteli üdvözlése pólóhúzással megszakítva)

Nem akarsz huzakodósat játszani?

Egy vasárnap a csoportban követtem Rachelt mindenhová a teremben (ahogy ő követte Boo-t). Ahányszor ránézett valakire, finoman meghúzgáltam a pólóját. Ugyanez volt a következménye annak, ahányszor megpróbált beszélni valakivel.

Kevesebb mint 10 percbe és pontosan öt pólóhúzgálásba került mire létrehoztam egy reaktív embert.

Az ötödik húzás után Rachel körbenézett engem keresve. „Mit csinálsz? Miért csinálod folyton ezt velem?”

Érthető módon ideges volt. Még 10 perc ebből a kísérletből talán némi átirányított agresszióhoz vezetett volna afelé a személy felé, aki a kellemetlenséget okozza, azaz felém. Elmagyaráztam Rachelnek, hogy ahogy most érzi magát az valószínűleg olyasmi, ahogy Boo érzi magát a korrekció miatt amikor épp próbálja a másik kutyát játék céljából megközelíteni.

A kapcsolat az inger és a következmény között.

Rachel kedvelte a többi embert a csoportban,  nem volt természetéből adódóan „reaktív ember”, frusztrált reakciója volt a válasz a kellemetlen történésekre. Minden, ami a kondicionálásához kellett, egy adag pólóhuzigálás volt. Egyáltalán nem tartott sokáig míg Rachel társította azt az ingert a következménnyel, ami előre jelezte a következményt.

Ebben az esetben a kiválasztott következmény csak enyhén volt kellemetlen, mindenképpen kevésbé intenzív mint a fizikai és verbális büntetés, amit a kutyák gyakran tapasztalnak ha pórázon vannak fajtársaik jelenlétében. Rachel esetében nem párosítottam a kellemetlen ingert semmilyen verbális korrekcióval.

Abban reménykedtem, ez a lecke megmutatja számára, hogy néhány látszólag enyhe korrekció milyen erőteljes hatással lehet egy előzőleg pozitív inger, azaz a más emberekkel való szocializáció megítélésére és a rá adott reakcióra.  A pólóhúzogatást megelőzően én magam egy pozitív inger voltam, de a korrigálások után egyértelműen feszült lett velem szemben. Ahogy Rachel is, nagyon sok reaktív kutya a saját gazdája által arra lett – nem szándékosan – arra kondicionálva, hogy agresszívan reagáljon.

Ha ön is egy ilyen kutyával él együtt, ne hibáztassa magát,  minden kiképző követ el hibákat: a hibák a tanulás részei. Kovácsoljon előnyt belőle és használja ki a lehetőséget arra, hogy még többet tanuljon, jobb gazda legyen és minden kutya, akivel valaha találkozik hálás lesz ezért.

Reaktivitás pórázon és póráz nélkül

Nagyon sok esetben a reaktív viselkedés abbamarad, amikor a gazda nem korrigál többé. Gyakran olyan kutyák, akik pórázon agressziót mutatnak nagyon szépen játszanak más kutyákkal amikor lehetőségük nyílik biztonságos, meglehetősen nagy területen, szabadon találkozni.

Az előbbi példával élve, ha a terem másik végében lettem volna, nem tudtam volna Rachel pólóját húzgálni. Ha megszűnt volna a lehetőségem arra, hogy korrigáljam, valószínűleg magabiztosabbnak érezte volna magát társaival szemben,  jobban összpontosított volna a szocializációra és kevésbé aggódott volna azon, hogy éppen hol vagyok és mikor jön a következő húzás.

A kísérlet folytatódik... sikeresen!

A kísérlet folytatódott később is. Arra klikkeltem Rachelt, hogy figyeljen egy másik emberre, aki egy harmadikkal beszélget. A megerősítők változóak voltak: édesség vagy aprópénz.

Néhány klikk után Rachel sokkal jobban érezte magát a közelemben, úgyhogy félrehívtam, hogy beszéljünk egy pár percet. Megkérdeztem, hogy érzi magát a pólóhúzgálással kapcsolatban összehasonlítva azzal az érzéssel, amit a helyes, szociálisan elfogadható viselkedésre való klikkelésnél tapasztalt.

Azt válaszolta, hogy eleinte kellemetlenül érezte magát a közelemben, azon csodálkozott, miért nyaggatom. Azt mondta, hülyén érezte magát amikor klikkeltem a viselkedését, de ezzel együtt ellazultabb volt és később élvezte is.

Miután mind megerősítve mind korrigálva lett, Rachel megértette, hogy az ő viselkedése, még ha csak egy egy enyhe pórázhúzásról vagy a levegővétel ritmusának változásáról (mély lélegzetvétel) van is szó, megváltoztathatja azt, hogy Boo hogyan látja a helyzetet.

Ezután az egészséges játékról, nyugtató jelzésekről és stresszből fakadó viselkedésekről kezdtünk beszélni. A kutyák testjeleivel kapcsolatos tudásának bővítése kritikus volt abból a szempontból, hogy biztosítsa a jövőbeni tréningek sikerességét.

Az átképzés megtörtént

Rachel és Boo boldogok, hogy jobban megismerhették egymást, ennek bizonyítéka további folyamatos fejlődésük volt képzés és szocializáció terén. Most, hogy érezte magát Boo helyében, Rachel képes módosítani a saját viselkedését, hogy Boo sikeréhez hozzájáruljon. Azóta nem látom, hogy feszülne a póráz vagy verbálisan korrigálna,

ehelyett viszont látok egy kutyát, aki örömmel találkozik kutyabarátaival a játékos részek alatt, egy kutyát, aki készségesen figyel a gazdájára újabb tanulási lehetőségben reménykedve. Egy hozzáértő gazdát látok, aki felismerte, hogy a kutyája mikor játszik egészséges módon, mikor kezd stresszjeleket mutatni és mikor van szüksége egy kis szünetre.

Egy sikerre programozott kutya-gazda párost látok; minden úgy van, ahogy lennie kell.

Ha ez a kísérlet segít az olvasónak, ahogy Rachelnek és Boo-nak is segített, jobban megérteni a reaktív kutyáját, biztos vagyok benne, hogy még Rachel is hálás. Ez a fajta fejlődés megérte azt a 10 perc kellemetlenséget, amit Rachelnek okoztam saját magam és a reaktív ember létrehozására irányuló kísérletem miatt.

Forrás: http://www.clickertraining.com/node/2225?source=mnl_03_1204

 

süti beállítások módosítása
Google+