írta Burányi Virág

A környezetgazdagítás helyes kivitelezéséhez elengedhetetlen a célorientált gazdagítási terv kidolgozása, melynek a lépései a lenti ábrán láthatóak. A gazdagítás mindig fajspecifikus, tehát fontos ismerni az adott állat természetes viselkedését és ökológiai fülkéjét, valamint az egyed múltját, a kifutó korlátait (nem csak bedobálni a régi dolgokat) (Mellen & MacPhee 2001). Ez a módszer a választás lehetőségéről szól, amit az állat hozhat meg a saját környezetében (kölcsönhatásba akar-e lépni az adott eszközzel, ha igen, akkor milyen módon, mennyi ideig, milyen gyakran; de dönthet úgy is, hogy nem reagál semmit). (Animal Keepers' Forum, http5, http6).

A célkitűzések során először meghatározásra kerülnek azok a fajspecifikus viselkedésformák, amiket el szeretnénk érni. Megnézzük, hogy ezekhez milyen eszközök szükségesek, továbbá, hogy miként tudjuk garantálni az állat biztonságát. 

A terveket úgy kell kialakítani, hogy azokat számos tényező befolyásolhatja, így legyenek kellően dinamikusak, szükség esetén módosíthatóak.  A tervezés része a környezetgazdagítás jóváhagyása, a szükséges elemek beszerzése, és a szerepek (ki, mit, mikor csinál) valamint a felelősségvállalás tisztázása. A különböző gazdagítási eszközöket változatos sorrendben, különböző helyzetekben érdemes alkalmazni, ezáltal megelőzve, hogy az állat érzéketlenné váljon, vagy megszokja őket.

Az egész folyamatot, a célkitűzésektől a kivitelezésig, részletesen dokumentáljuk a nyilvántartási naplóban, majd kiértékeljük (milyen típusú környezetgazdagítás került bevezetésre, mennyi ideig marad a kifutóban, milyen választ adott rá az állat, sikerült-e elérni a kellő hatást, vagy változtatásra van szükség stb.) (Animal Keepers' Forum, http2, http7).

A viselkedés megfigyelése az egyik legegyszerűbb eszköze annak, hogy értékeljük a környezetgazdagító technikákat (Duncan 1997, Wettlaufer & Smith 2010). A megfigyelés segítségével jobban meg tudjuk határozni, hogy a kifutót hogyan hasznosítják az állatok, milyen berendezéseket preferálnak, illetve hogy a gazdagító elemek okoznak-e számszerűsíthető változást a kívánatos vagy nem kívánatos viselkedésekben. Az abnormális viselkedés, a stressz jelenléte a nem megfelelő környezetre utalhat (Duncan 1997). A valódi környezetgazdagítás csökkenti a stresszt és nem növeli, tehát nem gyakori/véletlenszerű drámai változások sorozata zárt térben. A hirtelen, nagymértékű változás/újdonság gyakran megijeszti vagy összezavarja az állatokat, félelmet, stressz reakciót válthat ki (menekülés, hiperaktivitás, levertség stb.) (http5), ez egyértelműen kerülendő, viszont nem szabad összetéveszteni a kezdeti óvatossággal (http6). A fogságban tartott állatok viselkedését a vadon élőkéhez hasonlítva értékelhetjük. A jó fizikai állapot szintén megfelelő indikátor, hiszen a kóros soványság (stressz) vagy a túlsúly (unalom) nem megfelelő tartási körülményekre utal. A stressz kimutatására alkalmazható a kortizol, szerotonin és a glukagon szint mérése valamint a fehérvérsejt (leukocita) szám változása (Duncan 1997). A környezetgazdagítás sikerességét bizonyítja a megnövekedett élettartam, az eredményesebb reprodukció vagy a jobb egészségi állapot (Newberry 1995). Tartozunk az állatoknak annyival, hogy jó életminőséget biztosítunk számukra, ahol boldogulni tudnak, és nem csak túlélni (http5).

Fontos megemlíteni, hogy a környezetgazdagítással összefüggő sérülések/halálozási ráta nagyon alacsony, de minden gazdagítás jelent valamennyi kockázatot. A környezet bonyolultabb ezért veszélyesebb, mint egy steril kifutó. A legtöbb problémát a nem megfelelően kivitelezet környezetgazdagítás és az eszközök karbantartásának hiány okozhatja (Duncan 1997). Ahhoz, hogy csökkentsék a kockázatot és, hogy megelőzzék az esetleges baleseteket a gondozóknak mindent meg kell tenniük (http6).

Irodalomjegyzék:

- Animal Keepers' Forum, Vol. 29, No. 2, pp. 54-56. American Association of Zoo Keepers, Inc.
- Duncan, A. E. (1997): A veterinary assessment of the risks and benefits of environmental enrichment. DMV, Detroit Zoological Institute, Royal Oak, 7 p.
- Mellen, J. & MacPhee, M. S. (2001): Philosophy of Environmental Enrichment: Past, Present and Future. Zoo Biol. 20:211-226
- Newberry, R. C. (1995): Environmental Enrichment: Increasing the Biological Relevance of Captive Environments. Appl. Anim. Behav. Sci. 44:229-243
- Wettlaufer, D. & Smith, L. (2010): Enrichment Suggestions for Captive-born, Hand-reared Jackals Held in Captivity. Cheetah Outreach, Cape Town, 17 p.
- http2 https://www.aza.org/ Enrichment 2016.02.28.
- http5 http://rainbowsnakes.tumblr.com/post/119229812584/environmental-enrichment-for-reptiles-what-why Environmental Enrichment for Reptiles 2016.03.01.
- http6 http://www.enrichment.org/ The Shape of Enrichment 2016.02.22.
- http7 http://www.animalenrichment.org/Animal Enrichment 2016.04.10.