írta Burányi Virág

Arra kérlek, hogy használd egy kicsit a képzeleted. Tegyük fel, hogy te egy egyszobás házban élsz. A padló beton, a falak csupaszok és nincsenek ablakok. Nem hagyhatod el ezt a szobát semmilyen körülmények között. Itt alszol, eszel, és itt töltöd az egész életedet. Mit csinálsz egész nap? Hogy érzed magad? Mit gondolsz, ez milyen hatással van az egészségedre? Elég unalmasan hangzik, nem?

Ilyenek voltak az első állatkertek, amiket több mint 40 vagy 50 évvel ezelőtt terveztek. Az állatok a csupasz beton ketrecekben éltek. Az elmúlt néhány évtizedben azonban sok minden megváltozott. Sokkal több tudásunk van az állatokról, tiszteletben tartjuk őket és mélyebben megértjük, hogy mire van szükségük a jó minőségű élethez. Ezzel elismerjük, hogy az állatok érző lények, akiknek saját igényeik, akaratuk van, szerethetnek, és nem kedvelhetnek dolgokat. (A kutatások még ma is zajlanak, amelyekben igyekeznek feltárni az állatok széles körű érzelmeit.) 

Ez az új gondolkodásmód adta az ötletet az állatgondozóknak, hogy elkezdjék javítani az állataik életminőségét. Először megszüntették a ketreceket, és olyan kifutókat terveztek, amelyek a lehető legjobban hasonlítanak a természetes élőhelyekre. Mindemellett javult az élelmiszer ellátás és az állategészségügy is, ami nélkülözhetetlenek az általános jóléthez.

Most ugorjunk vissza a jelenbe. Az állatok megfelelő kifutókban élnek, kiváló minőségű ételeket kapnak és az állategészségügy is ideális, azaz valóban törődnek a jólétükkel. Az egyszobás ház tehát fel lett frissítve: több szoba található benne, vannak ablakai, a földön szőnyeg, a színes falakon pedig képek. Hurrá, az életminőségünk jelentősen javult, de valami még hiányzik. Mit csináljunk egész nap? Mi akadályoz meg minket, hogy egész nap csak unatkozzunk és járkáljunk a házban, vagy hogy önpusztító viselkedést végezzünk? Van valami, ami arra ösztönöz minket, hogy bizonyos viselkedéseket kezdeményezzünk?

Ekkor jön a környezetgazdagítás. De mi is az? Erről lesz szó a következő részekben.