A legtöbbünk hallott a klasszikus kondicionálásról: Pavlov megmutatta, hogyan válhat egy semleges inger jelentőségteljessé egy kutya számára, ha olyan valami követi, ami testi reakciót vált ki. Magyarán, ha az önmagában jelentés nélküli csengőt következetesen étel kíséri, elég egyedül a csengő hangja, hogy kiváltsa a nyáladzást. Ez a felfedezés jelentős hatással volt arra, hogyan értsük meg a tanulást és kulcsfontosságú eleme volt a behaviourizmusnak, a 20. század legbefolyásosabb iskolájának. Még, ha manapság bővült is a viselkedésekkel kapcsolatos tudásunk, beleértve a kognitív, genetikai, biológiai hatásokat, a klasszikus kondicionálás még mindig fontos része kutyánk viselkedésének. És ez nem csak a képzésre korlátozódik! A nap során, bármilyen idős, kutyánk új asszociációkat épít ki, melyek befolyásolják, hogy érez, hogy reagál és hogy lép kapcsolatba az őt körülvevő világgal. Mint vezetői és legtöbb elsődleges szükségletük kielégítői, alapvető szerepet játszunk abban, mit tanul meg és hogyan érez a világ iránt, amiben él. A klasszikus kondicionálás alapos megértése jelentős különbséget jelenthet Fido viselkedésének befolyásolásában.

Ahogy Bob Bailey gyakran mondta: Pavlov mindig a vállunkon ül. Más szavakkal: minden esetben, amikor kapcsolatot teremtünk kutyánkkal vagy a kutyánk kapcsolatot teremt a környezettel, ott van annak a lehetősége, hogy kialakul egy az eseménnyel összefüggő pozitív, negatív, vagy semleges asszociáció. Mivel nincs szükség annak megtanulására, hogy az étel jó, az elektromos áram nem jó és a hangos zajtól el kell futni, az ingerek ezen kategóriája nem függ a körülményektől (feltétlen reflex). Más szavakkal, nincs szükség semmilyen előzetes tanulásra, ami kiváltja a reakciót. Ami a legfontosabb a klasszikus kondicionálásban nagyon egyértelmű:  ha valami semleges dolgot, legyen az egy hang, egy hely, egy szó vagy egy esemény, valami a kutya számára jelentőséggel bíró követ (ami a körülményektől független, azaz feltétlen), mint például étel, áramütés, hangos zaj, akkor a kettő összekapcsolódik akár pozitív, akár negatív ami történt.

A képzésben rendszeresen használjuk a kutya azon képességét, hogy ilyen módon tud asszociációkat kialakítani. A klikker például egy jelentőség nélküli valami a kutya számára, míg következetesen étel nem követi. Ugyanígy, mikor megkérjük a kutyánkat, hogy üljön le és adunk neki egy falatot, mert letette a hátsóját — ahogy a csengő hangjánál is — néhány ismétlés után az „ül” szó összekapcsolódik az étellel. Természetesen a klasszikus kondicionálás nem az egyetlen módja annak, hogy asszociációk (kapcsolatok) alakuljanak ki, az esetek többségében az operáns kondicionálás szintén képbe kerül. (Az operáns kondicionálás alapjairól egy következő bejegyzésben lesz szó.) Amit jelen esetben fontos megérteni: annak, ha a kutyánk örömmel ül le, részben az az oka, hogy az „ül” szó magával a cselekedettel együtt, összekapcsolódott az étellel. Ugyanígy, mikor jutalmat adunk a kutyának, mert szépen sétál a pórázon mellettünk, létrehozunk egy pozitív asszociációt a kutya agyában a hozzánk közeli sétálással kapcsolatban. Ha úgy döntünk, hogy a jutalomfalatok helyett fojtó nyakörvet vagy szöges nyakörvet használunk, a kutya megtanulja ugyan a viselkedést, de a klasszikus kondicionálásnak köszönhetően, mellékhatásként kellemetlen érzések is társulnak a mellettünk való sétához. Ez az, ahol könnyen érthetővé válik, milyen mértékben befolyásolja a tanítási módszer, amit választottunk, a kutyánkkal való kapcsolatunkat.

Mi van, ha éppen nem képezzük? Hogyan befolyásolja a klasszikus kondicionálás a kutyám viselkedését? Nézzünk néhány példát először emberekkel. Ha szemüveget visel, valószínűleg kérték már arra, hogy üljön egy olyan eszköz elé, ami levegőt fúj a szemébe. Meglehetősen kellemetlen és általában pislantást vált ki. Képzeljük el, hogy az orvos azt mondja „kék” azelőtt, hogy a levegőt fújják. A „kék” szó általában nem vált ki semmilyen érzelmi választ, úgyhogy nem kéne, hogy reagáljunk rá. Hány ismétlés lenne szükséges, hogy a „kék” szó hallatán pislantsunk? Képzeljük most el, hogy a kék szót hallja közvetlenül azelőtt, hogy elüti egy autó. Néha, mikor az esemény nagyon intenzív, különösen ha félelmet keltő, elég egyetlen alkalom, hogy tartós hatással legyen ránk. Így kezdődik sok fóbia. Egy népszerű kísérletben Watson egy fehér patkányt mutatott be Albertnek, egy 9 hónapos fiúnak. A kisfiú nem félt a patkányoktól, úgyhogy nem reagált semmilyen különös módon a jelenlétére, még játszott is vele. A kísérlet alatt viszont, minden alkalommal, mikor a gyerek kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a patkányt, hangos, acélok által keltett zajt idéztek elő mögötte. Mindössze néhány próbálkozás után, mikor visszavitték a patkányt a szobába, a kis Albert a zajok nélkül is pánikba esett. A fehér patkány, ami eredetileg semleges volt, most egy kondicionált inger lett (a hanggal való összekapcsoláson, asszociáción keresztül). Albert félelme később általánossá vált más fehér és szőrös dolgokkal kapcsolatban is, mint egy fehér nyuszi vagy a Mikulás szakálla.

Nézzünk néhány átlagos példát kutyákkal kapcsolatban:

•        A gazda kinyit egy zacskó chipset és ad egyet a kutyának. Nem fog sok ideig tartani, mire a kutya rohanni fog a gazdához amikor meghallja a zacskó zörgését (ugyanez vonatkozik a hűtőszekrény ajtajára is).
•        Amikor elvisszük kutyát állatorvoshoz, az eleinte semleges, aztán idegenek fogdossák, hurcolják, böködik,  így a legtöbb kutyánál már az állatorvos látványa is nagyon hamar stressz forrása lesz.
•        Amikor a kutyánk fölé hajolunk, általában megsimogatjuk, de jelen esetben sietünk és határozottan megragadva a nyakörvét, erőteljesen betoljuk a ketrecébe. Ami eleinte kellemes érzéssel tárult, most félelmi reakciót vált ki a kutyában, aki innentől biztosan az elkerülés jeleit fogja mutatni.
•        Észrevesszük, hogy a kedvenc pár cipőnk foszlányokban van, úgyhogy odahívjuk a kutyát és kifejezzük dühünket. A kutya most kapcsolta össze velünk a kitörésünket és lehetséges, hogy félelmet mutat majd hasonló helyzetben.
•        Mikor sétálunk, minden alkalommal, amikor észreveszünk egy másik kutyát, felkészítjük magunkat és megfeszítjük a pórázt, mert arra számítunk, hogy a kutyánk erősebben fog a másik kutya felé húzni. Az ismétlésekkel a kutya megtanulja, hogy egy másik kutya jelenléte, amikor pórázon van, a kényelmetlenség forrása és reaktivitás alakulhat ki.

Folytathatjuk tovább és tovább példákkal, hogyan befolyásolja ez a fajta asszociatív tanulás a kutyánkat minden helyzetben, egész életén keresztül. Amire fontos emlékeznünk, az az, hogy a klasszikus kondicionálás majdnem mindig szerepet játszik. Bármilyen tapasztalat is legyen az, semleges, kellemes vagy kellemetlen, nagyban múlik azokon a döntéseken, amiket hozunk, és a kutya temperamentumán. Néhány kutya természetéből adódóan magabiztosabb és barátságosabb mint mások. El tudjuk például kerülni a várható félelmeket és szorongásokat azáltal, hogy megelőzésképpen ételt vagy egyéb kellemes ingereket párosítunk össze bizonyos eseményekkel, melyek különben kellemetlenek lennének, mint például az állatorvos meglátogatása (lásd a kapcsolódó bejegyzést), körömvágás, kefélés, ketrecbe zárás, a nyakörv megragadása, idegenek, más kutyák, stb... Sokkal könnyebb megelőzni a félelmetes eseményeket a kezdetektől, mint megoldani őket, amikor már vannak. Ugyanakkor a klasszikus kondicionálás nagyszerű mód, hogy segítsünk az állatnak túlesni a szerzett félelmeken, azáltal, hogy összepárosítjuk például étellel a szituációt (miközben biztosítjuk, a legjobb eredmény elérése érdekében, hogy a kutya tűréshatár alatt maradjon, más szavakkal, a félelmetes szituáció olyan szintű legyen, ahol a kutya még nem mutatja érzelmi reakció jeleit) (lásd a kapcsolódó bejegyzést).

Összességében, minél több pozitív tapasztalatot szerez a kutya, annál magabiztosabb lesz. Ahogy Ian Dunbar mondaná: ne vedd a kutyád temperamentumát magától értetődőnek... ha barátságos, lehet még barátságosabb!

Jennifer Cattet Ph.D. ,
Smart Animal Training Sytems

Az eredeti tartalom itt érhető el: http://blog.smartanimaltraining.com/2014/02/24/classical-conditioning-in-dogs-beyond-the-training-session/ . A fordítás a Smart Animal Training Systems írásbeli engedélyével jelent meg. További információért látogasson el a www.smartanimaltraining.com oldalra.