Amint felébred pihenés után, a 2 hónapos kölyök már fel is töltődött és tele van energiával. Mivel a ketrecébe van zárva, a kis Jake hangokat ad ki és kaparja az ajtót. Coleen szerencsére hallja a kiskutyát a másik szobában és siet, hogy kiengedje. Mit tanult meg a kiskutya? A hangadás és az ajtó kaparása segít abban, hogy kijusson a ketrecből. Jake nagy valószínűséggel ugyanezt fogja tenni, amikor legközelebb zárt ajtóval kerül szembe. Amíg a klasszikus kondicionálás két ingert köt össze (mint a klikker hangja és az étel), az operáns kondicionálás a viselkedés és annak következménye közötti kapcsolat kialakulásáért felelős. Amikor élőlényekkel foglalkozunk, tartozzanak bármilyen fajhoz, annak megértése lehet a különbség egy könnyű és kielégítő vagy egy kihívást jelentő és néha élhetetlen kapcsolat között, hogy hogyan képes befolyásolni viselkedésük erejét, formáját és gyakoriságát a mi reakciónk. Coleen biztosan nem azt akarta megtanítani Jake-nek, hogy ugatással és kaparással eléri a célját. De ahogy Bob Bailey gyakran mondja: a kutyák tanulnak, akár akarjuk, akár nem. Az operáns kondicionálás jobb megértésével befolyásolni tudjuk, mit tanulnak, és szándékosan meg tudjuk nekik tanítani az alapjait, hogyan kell az emberi környezetben élni.

Mi történne, ha egy macskát egy problémaketrecbe (egyszerű retesszel záródó ketrecbe) tennénk (lásd a videót alul)? Kétségtelen, hogy azonnal ki akarna jönni:  kaparna, kidugná a mancsát a nyílásokon, nyávogna, különböző karokat nyomna meg. Konorski és Thorndike arra jött rá az 1800-as évek végén, 1900-as évek közepén, hogy ha a macskák egyszer kiszöknek, de újra és újra visszateszik őket, egyre gyorsabban jutnak ki. Ennek van is értelme, gondolhatjuk, és elég nyilvánvalónak tűnik. A macskák fokozatosan megtanulják, melyik viselkedés működik és melyik nem. A viselkedésformák, melyek segítenek a macskának kijutni, ismétlődni fognak, a többi fokozatosan abbamarad. Ez az úgynevezett effektus törvénye, ami teljesen logikus. Sajnos gyakran nem sikerül megértenünk, milyen hatással van ez a saját viselkedésünkre és ugyanígy a körülöttünk élőkére. Jake, a kis kutyakölyök semmiben nem különbözik az előbb említett macskáktól, csak a helyzet más egy kicsit: ami nála működött, az a hangadás és a kaparás.

Ezek a megfigyelések vezették arra Skinnert, hogy kísérletek sorozatát dolgozza ki annak kiderítésére, hogyan működnek ezek a törvények.  Azzal, hogy patkányokat és galambokat tett különböző dobozokba, képes volt befolyásolni a feltételeit és a következményeit a viselkedésüknek. Számos olyan tanulással kapcsolatos törvényszerűségre derített fényt, amely igaz minden központi idegrendszerrel rendelkező élőlényre. A legtöbb mai állatokkal kapcsolatos képzés az ő munkájának közvetlen alkalmazása. Hogy világos legyen, példákat használok annak bemutatására, hogyan működik emberekkel kapcsolatban is.

Mivel a viselkedést annak következményei befolyásolják, vessünk egy közelebbi pillantást a következmények típusaira és arra, hogyan hatnak a viselkedésre. Három fő kategóriája van a következményeknek:

•        Semleges: ha megnyomunk egy gombot, és megszólal egy halk síp, milyen valószínűséggel nyomjuk meg újra? Valószínűleg 50/50% lenne az esély, hogy ismét megtesszük. A tapasztalat se nem kellemes, se nem kellemetlen. Ebben az esetben a következmény nincs hatással a viselkedésünkre.
•        Megerősítő: ha azt mondjuk a hivatalnoknak, hogy „köszönöm”, egy mosolyt kapunk válaszként; ha pénzt adunk az étteremben, megkapjuk a kedvenc italunkat, Jake ketrecének kinyitása pedig megszünteti a zavaró hangokat. Ezekben a helyzetekben a viselkedés következménye mindig pozitív kimenetelhez vezet, ezért  viselkedésünk valószínűleg újra és újra ismétlődni fog, és szokássá válik.
•        Büntető: Miért nem érintünk meg a kezünkkel forró felületet? Valamikor az életünk során megtanultuk, hogy az ilyesmi fájdalmas tapasztalat! Ugyanebből az okból lassítunk le rendőrautót látva, vagy figyelünk oda, hogy időben érkezzünk meg munkába. A késésnek, a rendőr jelenlétében történő gyorshajtásnak, valami forró dolog megérintésének a következménye megtanította nekünk, hogy inkább kerüljük ezeknek a viselkedéseknek az ismétlődését.

Nézzünk néhány következményt, melyek általában növelik vagy csökkentik a viselkedés előfordulását (nem sorrendben):

Megerősítők:

•        Embereknek: dicséret, pénz, figyelem, étel, biztonság, kényelem.
•        Kutyáknak: étel, figyelem, játék, dicséret, biztonság, kényelem.

Büntetők:

•        Embereknek: börtön, ha leszidnak, vagy büntetőcédulát kapunk, kiközösítés.
•        Kutyáknak: hangos és hirtelen zaj, szidás vagy ütés, korlátozás, áramütés.

A legtöbbünk érti ezeket az alapvető törvényszerűségeket, másokkal való kapcsolataink nagy része azon az elgondoláson alapul, hogy jutalmazzuk azokat a viselkedéseket, melyeket szeretünk és büntetjük azokat, amiket nem. Sajnálatos módon gyakran nem realizáljuk, hogy a megerősítés és a büntetés sosem általánosítható fogalmak. Ami néhány embernek vagy állatnak megerősítés, az másoknak nem az. Azt gondolnám, hogy a legtöbbünk szereti a csokoládét és könnyen megerősítésnek veszi, de ismerek embereket, akik vagy nem így éreznek, vagy allergiásak rá (ebben az esetben a csokoládé büntetés volna). Más szavakkal, azt, hogy valami megerősítésnek vagy büntetésnek felel meg, a viselkedésre való hatása szabja meg, nem pedig az, hogy számunkra kellemesnek vagy kellemetlennek tűnik! Ha megveregetem a kutyám fejét, vagy megölelem azért, mert csendben ül, az valóban megerősíti a viselkedését? Nem feltétlenül. Valójában a legtöbb kutya nem értékeli, ha megölelik vagy megveregetik a fejét. Egy gyors pillantás a kutyám reakciójára tudathatja velem, hogy tulajdonképpen megbüntettem! Ténylegesen az tudatja velem, milyen hatással volt rá a tőlem származó következmény, hogy csökkent, növekedett vagy változatlan maradt a viselkedés előfordulása.

A másik kérdés, ahol gyakran elakadunk, a következő: mi az, amit ténylegesen megerősítünk vagy büntetünk? Nagyon sok kutyatartó esik bele abba az általában jellemző csapdába, hogy a kutyát meg kell büntetnie, ha nem megy oda, amikor hívja. Szóval mikor Fido végül úgy dönt, hogy otthagyja, aminek a szaglászásával el volt foglalva, és odajön hozzánk, meg lesz ragadva a nyakörvnél fogva, és le lesz üvöltve. Mit büntetünk meg valójában? Azt, hogy visszajött. A kutya most már még inkább hezitálni fog, amikor a következő alkalommal hívjuk. Ugyanígy működik a szőnyegre pisilésnél is. Amikor hazaérünk, az az ösztönös meggyőződésünk, hogy meg kell büntetnünk az elkövetőt, vagy legközelebb is ugyanazt fogja tenni. Mit büntetünk valójában? Ahogy az előbb is: azt, hogy odajött hozzánk és alázatosságot mutatott annak érdekében, hogy lecsillapítsa a haragunkat, nem pedig azt a viselkedést, ami percekkel vagy órákkal azelőtt történt.

Amint azonosítottuk a következményeket, amelyek vagy megerősítik/erősítik vagy büntetik/gyengítik a viselkedést, hozzáadhatunk két további kategóriát: az olyan fajta következményekét, amiket hozzáadunk, és az olyan fajtákét, amiket elveszünk. Hogy kifejezzük ezeket a kategóriákat, matematikai szimbólumokat használunk:  amikor valamit hozzáadunk, az pozitív (+), amikor valamit elveszünk, az negatív (-).

Lássunk néhány példát. Amikor a kutya ül, és jutalomfalatot adunk neki, hozzáadunk valamit, ami nem volt jelen a viselkedés előtt: a jutalomfalatot. Hasonlóképpen ha megütjük a kutyát, akkor is hozzáadunk valamit. (Vegyük észre, hogy a kutya megütését is pozitívnak hívják; nem azért, mert morálisan pozitívnak ítéljük meg a tettet, hanem mert az egy hozzáadott viselkedés vagy dolog.) Mindkét esetben úgy hivatkozunk a következményekre, mint pozitívra. Ezzel szemben, azok a következmények negatívak, amikor megvonjuk a figyelmet, mert a kutya ugat ránk, vagy meglazítjuk a pórázt, amikor abbahagyja a húzást. Tehát ebben az összefüggésben a pozitív és a negatív kifejezéseknek nincs köze ahhoz, hogy a következmények kellemesek vagy kellemetlenek, csak azt jelzik, hogy hozzáadtunk vagy elvettünk valamit mint következményt a viselkedéssel kapcsolatban.

Mindent egybevetve a viselkedések következményeit 4 kategóriába sorolhatjuk.

Máshogy is lehet nézni: 

Érzelmi hatások

A következmények ezen 4 kategóriájának részleteiről és hatásairól egy következő posztban lesz szó. Amit elsősorban mondani szeretnék a fentiekkel, hogy amiről úgy gondoljuk, módosítja a viselkedést, és ami valójában történik, két különböző dolog lehet. Egy rendszerezettebb megközelítéssel viszont jobbak lehetünk abban, hogy azonosítani tudjuk, mi befolyásolja az állat viselkedését, és néha jobban megérthetjük a saját reakcióinkat is. Az eredmény, amit végül elérünk a kutyánkkal, attól függ, mi hogyan reagálunk az ő viselkedésére. Válasszuk meg bölcsen a következményeket!  

Jennifer Cattet Ph.D. ,
Smart Animal Training Sytems

Az eredeti tartalom itt érhető el: http://blog.smartanimaltraining.com/2014/03/24/learning-theory-basics-part-2-operant-conditioning-if-it-works-do-it-again/ . A fordítás a Smart Animal Training Systems írásbeli engedélyével jelent meg. További információért látogasson el a www.smartanimaltraining.com oldalra.