írta Jennifer Cattet Ph.D. ,
Smart Animal Training Sytems

A világgal való egymásra hatáson keresztül az állatok megtanulják, hogy bizonyos cselekvések kellemes vagy kellemetlen következményekkel járnak. A legtöbb képzési technikánk azon képességünk körül forog, hogy mennyire tudjuk befolyásolni az állatok környezetét, hogy bizonyos viselkedéseket erősítsünk meg mások helyett. Ugyanakkor nem minden tanulás történik közvetlen tapasztalatszerzés útján. Emberként nagyon sok olyan viselkedéssel rendelkezünk, amit közvetett módon tanultunk meg, mások megfigyelése alapján. Minden gyerek a szüleit, testvéreit figyeli és már nagyon fiatal korban elkezdi utánozni őket. Valójában a fontos készségek nagyon nagy száma utánzáson keresztül rögzül:  így tanuljuk meg, hogyan kell járni és beszélni! A tudósok nagyon hosszú ideig állították, hogy az utánzás az, ami az embert megkülönbözteti a többi állattól. Végül is a másik élőlény utánzásának képessége bizonyos szintű én-tudat és empátia létezését feltételezi, hiszen az embernek fel kell ismernie a másikon ugyanazokat a testrészeket és képesnek kell lennie ugyanúgy mozgatni őket. Tehát amit mi olyan könnyedén megvalósítunk, az valójában meglehetősen fejlett folyamat. A kutatások mára megmutatták, hogy a nem emberszabású állatok csakugyan képesek utánzáson keresztül tanulni ('Do As I Do' - csináld utánam), sőt hogyha összetett viselkedésekről van szó, az utánzáson keresztüli tanítás még gyorsabb és hatékonyabb is lehet, mint a jutalom alapú képzés (asszociációs tanulás). Itt az ideje, hogy egy új eszközt adjunk a képzési eszköztárunkhoz: az utánzáson keresztül való tanítást!

Gyakran hallottam Ken Ramirezt amint azt magyarázta, hogyan tudunk fogalmakat tanítani az állatoknak;  a kutyák meg tudnak tanulni különbséget tenni bal és jobb, vagy nagy és kicsi között. Emellett 1994 óta Ramirez kifejlesztett egy képzési protokollt, ami azon alapul, hogy az egyik állat utánozza a másikat. Az egyik kutyának végre kéne hajtania egy cselevést, mint például, hogy leül vagy odamegy a ketrechez és a másiknak meg kéne ismételnie ezt a cselekvést, mikor elhangzik a „másold” parancs. Habár soha nem lett tudományos szemszögből megvizsgálva, ez a képzési protokoll egyértelműen megkérdőjelezi azt az elgondolást, hogy egyedül az emberek képesek efféle fejlett kognitív folyamatokra.

Mi van, ha a kutyák nem csak más kutyákat képesek utánozni, hanem az ember megfigyelésén keresztül is képesek tanulni? Azt már tudjuk, hogy a kutyák képesek reagálni a mutató gesztusokra vagy azt, hogy a szociális kapcsolatokon keresztül a mi reakcióinkhoz alkalmazkodva állnak érzelmileg egy szituációhoz. Miért is ne fontoljuk meg, hogy képesek vagyunk kutyáinkat megtanítani bizonyos viselkedésre pusztán azzal, hogy megmutatjuk először? Nem lenne sokkal könnyebb a képzés, ha csak megmutatnánk a kutyának, mit tegyen?

1952-ben Hayes & Hayes kísérletképpen kifejlesztett egy eljárást, melyet úgy neveztek: Do-as-I-do (azaz csináld utánam), hogy bemutassák hogyan képesek a csimpánzok utánzáson keresztül tanulni. A kutatás megkérdőjeleződött a csimpánzok viselkedéséről alkotott értelmezések szubjektivitása miatt, de tartalmazott egy olyan módszert, melyet azóta más fajokon is teszteltek,  ugyanakkor csak mostanában került tesztelésre az utánzás képessége kutyák esetében is. A „Do-as-I-Do” protokollt használva egy csoport kutató bemutatta, hogy a kutyák csakugyan képesek megismételni cselekvések egy teljesen új sorrendjét kizárólag tapasztalatok alapján (Topál & al., 2006). Kiderült, hogy az utánzáson keresztül való tanítás egyszerre hatékonyabb és gyorsabb képzési eszköz, mint a formálás, amikor bizonyos összetett viselkedések tanítására kerül sor, mint például fiókok kinyitása, tárgyak felvétele vagy villanykapcsolók fel és lekapcsolása (Fugazza & Miklósi, 2014).

Mielőtt megpróbál a kutyájának egy új viselkedést tanítani egyszerűen azzal, hogy megmutatja neki, mit csináljon, néhány alapvető dolgot le kell fektetni. A kutyának először meg kell tanulnia az elgondolást, más szavakkal, míg nem ismer egy parancsot arra, hogy utánozzon, Fido talán csak ott ül majd és néz üveges tekintettel. Íme néhány útmutatás Claudia Fugazzától, de a protokoll részletesebb leírásához a szemináriumait javaslom, vagy a 8 órás „Do as I do, a new training method based on social learning” című DVD szettjének megvásárlását.

Hogyan kezdjük:

1. Először is szükség lesz három különböző viselkedésre, amit a kutya gördülékenyen tud. Bizonyosodjon meg róla, hogy a kutya végre tudja hajtani a viselkedést kizárólag szóbeli parancsra (vagy kézjelre), minden iránymutatás nélkül, legyen az akár testmozdulat (mint a fejfordítás). Bizonyosodjon meg róla, hogy olyan viselkedést használ, amit könnyen meg tud ismételni. Az anatómiai felépítésünk nagyban különbözik a kutyáétól, így a testmozgások nagyon önkényesek lehetnek. A viselkedéseknek különbözőeknek is kell lenniük. Az ültetés és a fektetés például problémásak lehetnek, mivel nagyon sok kutya először leül, mielőtt lefeküdne,  így mivel nem kapnak jutalmat az leüléskor, nyilvánvalóan inkább lefekszenek és nem leszünk képesek megmondani, a viselkedés a bemutatás miatt követezett be, vagy a sorrend miatt. Szintén tartózkodjon az önjutalmazó viselkedésektől vagy az olyan játékoktól, amiket a kutya nagyon szeret,  mert ez megzavarhatja a kutyát a protokollra való fókuszálásban. Amint megtalálta a megfelelő viselkedéseket, egy párszor gyakorolja őket, mielőtt hozzákezd.
2. Álljon közvetlenül szembe a kutyával. A kezdeti szakaszban, amikor a kutya az elvet tanulja, kritikus, hogy mindketten ugyanabban a kezdő pozícióban maradjanak, ami kívánatos, azaz szemben egymással. Mint a képzés más formáinál is, minimalizálni akarjuk az olyan parancsokat amire a kutya megtanulhat támaszkodni, miközben a koncepcióhoz semmi köze. Szóval ha jobbra néz, mikor azt mondja „fordulj” és balra néz, mikor azt mondja „feküdj”, a kutya támaszkodhat az irányváltásaira és nem az elvet tanulja meg.
3. Ha tárgyakat használ (visszahozásra vagy érintésre), bizonyosodjon meg róla, hogy az összes tárgy ott van a gyakorlat alatt és helyezze őket egyenlő távolságra a kutyától. Ismétlem, egyik tárgy sem lehet kiemelkedőbb, mint a többi.

A protokoll:

1. Amikor a kutya ülő vagy fekvő helyzetben van, adja ki neki a „maradj” parancsot (amit előzőleg megtanult, természetesen), majd mutassa be a viselkedést.
2. Álljon vissza a kezdő pozícióba. Adja ki a „csináld” parancsot, melyet a már ismert viselkedéshez kötött parancs követ. Tehát ha a forgást mutatta be, azt kell mondania: „Csináld” majd „forogj”.
3. A kutyának el kell végeznie a már ismert viselkedést.
4. Jutalmazza meg a kutyát.

Ismételje meg ezt mind a három viselkedéssel, miközben elkerüli, hogy ugyanazt a viselkedést egymás után több, mint kétszer kéri, mivel  ki akarjuk küszöbölni azt, hogy a kutya összekösse a „csináld” szavakat a viselkedéssel. Amint a kutya elkezdi végrehajtani a viselkedést közvetlenül azután, hogy azt mondja „csináld”, de még azelőtt, hogy a viselkedésre vonatkozó parancsot kiadná, ideje a második fázisnak.

Ehhez szüksége lesz még három előzőleg megtanult viselkedésre és egyszerre hozzá kell adnia ezeket az első háromhoz. Ez az eljárás segít a kutyának általánosítani a „csináld” elgondolást.

Amikor a kutya következetesen felajánlja a viselkedést kizárólag a „csináld” parancsra, a képzés nehezebb része készen van. Itt az ideje új viselkedésekkel megismertetni:

1. Mutassa be az új viselkedést.
2. Adja ki az új parancsot.
3. Adja ki a „csináld” parancsot.
4. A kutyának el kell végeznie az új viselkedést, amit mutatott.
5. Jutalmazás!!!

Ahhoz, hogy az új viselkedést összekösse a paranccsal, egy néhány ismétlés után egyszerűen ne mondja, hogy „csináld”, csak az új parancsot adja ki. Végezetül, teljesen abbahagyhatja a demonstrációt és a kutyának reagálnia kell az új parancsra.

Innentől könnyű megkérni a kutyát, hogy hajtson végre új viselkedéseket és nem kell a mozdulataira figyelnie vagy különböző tárgyakat a földön elhelyeznie. Ha az elvet sikerült elsajátítani, játszadozhat és lehet rugalmasabb. Eldöntheti például, hogy az egyetlen kritérium egyszerűen megismételni azt, amit csinált, tekintet nélkül arra, hogyan jut el addig a kutya. Azt is elhatározhatja, hogy elvárja a kutyától, hogy még pontosabban egyezzen a viselkedése az önével, tehát ha megérint egy tárgyat a kezével, a kutyának a mancsával kell ugyanezt tennie.

A „Do-as-I-do” (DAID) eljárás nagyon hatékonynak mutatkozik és nem igényel annyi ismétlést, mint a szokásos képzések, különösen ha olyan tárggyal kapcsolatos cselekvések sorozatának tanításáról van szó, mint a „nyisd ki a fiókot”, „csukd be az ajtót”, „vegyél fel egy tárgyat és dobd a kosárba”. A kutyák, úgy tűnik jobban emlékeznek a parancsra, amikor demonstrációval van összekapcsolva. Ramirez szerint ugyanakkor a hiba az lehet, hogy miután a viselkedések teljes egészében megtanulásra kerültek, nehéz formálással finomítani őket,  ugyanakkor a témában több kutatás szükséges, mert több feladat-függő különbség is lehet. Ugyanakkor nekünk, akik új és újszerű képzési eszközöket, új módokat keresünk, hogy kapcsolatba lépjünk a kutyánkkal, itt a lehetőség!

Az eredeti tartalom itt érhető el:  http://blog.smartanimaltraining.com/2014/02/19/training-do-as-i-do-fun-efficient-and-fast/ . A fordítás a Smart Animal Training Systems írásbeli engedélyével jelent meg. További információért látogasson el a www.smartanimaltraining.com oldalra.

A következő lejátszási lista több videót tartalmaz, melyek az utánzáson alapuló képzést mutatják be. Bármikor kiléphet belőle, de vigyázzon, a gyűjtemény különböző videókat tartalmaz!